Rostás Bea Piros kiállítása az egri Kis Zsinagógában

Írta: Fazekas Andrea 2007. augusztus 28. kedd, 19:59

Nagy visszatérõt köszönthetnek az érdeklõdõk a Kis Zsinagóga, egri kortársmûvészeti galéria következõ, augusztus 31-én nyíló kiállításán: öt távol töltött év után "újramutatkozik" szülõvárosának Rostás Bea 'Piros', egri szobrászmûvész. Habár a pénteken 18 órakor nyíló kiállítás címe "Itt a Piros - hol a Piros?", ezúttal valóban tetten érheti a közönség a folyton utazó életmûvésznõt.

Aki ismeri Rostás Beát és eddigi életútját, az érti, hogy a közismert bûvésztrükk nevével végrehajtott, kiállításcímre alkalmazott szójátékot miért lehetetlen el nem sütni.

Bea avagy - pécsi becenevén - Piros Egerben született, az angolkisasszonyok leánygimnáziumában érettségizett, majd a Pécsi Egyetemre ment szobrászatot tanulni - egri rajongói ekkor vesztették szem elõl elõször. S minthogy friss diplomás szobrászlányként nem záporoztak rá a megbízások, mindenkinek hamar meg kellett valamit tanulnia: a barátoknak a nélkülözés, Beának pedig a létfontosságú pályázás és ország-elhagyás mesterségét. Ennek "köszönheti", hogy azóta itthon alig találják, ám ennek köszönheti, hogy azóta is alkothat.

A huszonnyolc éves szobrásznõ már gyermekkorában rátalált a kellõ önkifejezésmódra - mérges volt, vagy épp szomorú: mindig gyúrogatott valamit -, és a szakköri agyagozástól már tizenöt évesen eljutott a szobrászlét direkt elhatározásáig. Az egyetem alatt szinte minden formálható anyagot kipróbált, de egyetlen igazi szerelme a kõ maradt. Azóta ez a kicsi lány hatalmas kõtömbökbõl lenyûgözõen szép és finom (!) monumentális köztéri szobrokat farag, s hagyja - többnyire csak daruval mozgatható - kéznyomait Közép-Kelet-Európa, nálunk okosabb országaiban.

Munkái ironikus-cinikus történetek, csupa drámai kritika; mintegy saját mitológiát alkotnak, melynek visszatérõ figurái között kezdetektõl szerepel a már-már védjegynek számító, vérbeli nõt és anyát jelképezõ, arányaiban eltúlzott nõalak. Piros letisztult formavilágában a spontán kidolgozás ellenére minden vágásnak tökéletesnek tûnõ helye van, mûveit szemlélve megtapasztalhatjuk, mit jelent a bizonyos közhely, mikor "a kevesebb több".

Rostás Bea - magyar kõszobrász nõként egyedülállóan - hat nagy nemzetközi szobrász-szimpóziumon vett részt ezidáig, lehengerlõ vénuszai megtalálhatók szlovén, német, török, litván városok közterein. Magyarországon eddig egy mûvet hagyhatott (Pécsett), Egerben egyetlen alkotása sem látható. Most hazatért, megmutatja szülõvárosának a messzi évek terméseit, s közben reménykedik: hátha ezúttal nem kell munkavégzéshez országát elhagynia...

A Kis Zsinagógába válogatott, eddigi munkásságát összegzõ szoborkiállítás illusztratív tárlat. Fõleg kisebb méretû kerámiákkal találkozhatunk, melyek a mûvész életében a gondolatiság - kicsit kényszerû - kifejezõeszközei. Valódi szerelmével, a kõvel ugyanis különös a viszonyuk: vagy nagyban alkotnak, vagy inkább sehogy. Ám hogy ne maradjunk igazi erõsségei, a "nagyok" nélkül, Rostás Bea Piros most is megtalálta a megoldást: ha nem lehet valóságban, hát elhozta õket virtuálisan (nagyméretû fotoprintek segítségével elöl-hátulnézetben, a térbe lógatva élvezhetjük eredeti és izgalmas figuráit). Ezeken kívül vadonatúj szoborterveket valamint egy rajzolt képsorozatot láthat majd a publikum.

 

< Előző		Következő >