Avagy az akciós filmek visszavágnak, 1. rész

Emlékszem még arra az idõre, mikor az elsõ DVD kölcsönzõk megnyíltak az országban. Akkor a tégladobozos korong még valódi ritkaság volt, és méregdrágán adták mind az Oscar-díjast, mind a filmtörténeti hulladékot. Nos ennek sajnos már vége, a lemezek filléres tételekké váltak, és a minden nagyobb áruházban, elektronikai szaküzletben megtalálható ménkû nagy turkáló-ládák kegyetlenül elnyelik a polcokon ragadt mûveket. Néha érdemes viszont mozisabb érdeklõdésû barátaim, belemélyedni ezekbe a gyûjtõkbe, tanulságos kalandban lehet részünk.

Itt vannak mindjárt a 2009-es év lemorzsolódottjai. Ezek közül két diszket sikerült elsõre kisorsolnom, talán mert mindkettõ Dennis Quaid, és mind a kettõ ugyanazon betegségben hunyt el. Ez a kór a rossz rendezés, a filmek pedig a kevés híján jó Pandorum, és a feledhetõ The Horsemen, vagy mondjuk így, Az Apokalipszis lovasai. Hogy csak röviden vesézzem ki választottjaim hibáit, ezért nem megyek bele ilyesmikbe, mint a rendezõk korábbi biográfiája etc., próbálok csak kritikára szorítkozni.

Tehát, mi lett a Pandorummal? Hiszen jó volt az ötlet, jó a történet, sõt a színészek is. Mégsem áll össze, és ez azért is fájó, mert olyan kevés sci-fit kapunk az utóbbi idõben, amik gondolatokat ébreszthetnének (itt most nem térnék ki az éppen megszületett Avatárra, amit bár nagyon szeretünk, de mélyebb válságot nem kavar a lélekben). Ha valaki megírja egy vaskos könyvben ezt a történetet, az elsõk közt vettem volna meg. Ûrhajós, klausztrofóbiás, elhagyatott, kevés szereplõs, egymásnak feszülõs akaratos, minden mi kell. De végignézve a filmet csak egyetlen határozott érzés maradt meg, mégpedig az, hogy valaki aljas settenkedõ módon kivágott egy jelenetet ebbõl a filmbõl, ami összerakná, megvilágítaná az egész cselekményt. Nem arról van szó, hogy nem lehet érteni, hanem arról, hogy a túl sok sejtetéssel csak azt érik el a készítõk, hogy ahányan láttuk, annyiféle teória van a tartalmat illetõen, és sajnos ez nem az a film, ami ezt megengedhetné magának. Ha csak öt-hat perccel hosszabb, az egyik kedvencem lehetett volna a horroros sci-fi kategóriában.

Valami nagyon hasonló halálnemre ítéltetett a The Horsemen is, ami vérbõ  thriller nagydíj gyanús lehetett volna, ha nem tátong a végkifejletben egy akkora logikai ellentmondás, mint ide Manhattan. Nem akarok senkit semmilyen élménytõl megfosztani, szóval ha nem volt még meg a film, akkor csak annyit mondanék, hogy aki látta, az érti mire gondolok. Jól felépített, bár néhol kevéssé átgondolt krimi ez, Ziyi elbûvölõ még akkor is, ha épp a frászt akarja hozni ránk, csak a vége.. a fránya vége meg a váratlan fordulat, ami annyira nincs alátámasztva, vagy megindokolva, hogy titkon azt reméltem, van egy másik lezárás is a DVD-n. Persze nincs.

Ez alkalommal egyetlen elfeledett, vagy méltánytalanul elhallgatott remekmûvet sem rejtett a turkáló-kosár, de minden új nap egy új kaland, hát nem adom fel a kutatást. Ha találok valami jót, okvetlen szólok.