Áprilisban mindenki megõrül egy hétre… Országszerte ez a hónap (plusz-mínusz egy-kettõ) a fõiskolai napok ideje. Egerben a 2008-as eFeN április 21-25-ig tartott, ahol kicsi-nagy-idõs-fiatal mindenféle stílusban megtalálhatta kedvére valót.

Hétfõ.

Elsõ, mint mindenben az elsõ. Olyan ez, mint az elsõ csók, az elsõ szex, mindenki izgatottan várja… Várhattuk is, hiszen a Vad Fruttik a Sárga zsigulijukkal felfokozták a hangulatot, amit a 30Y továbbgerjesztett és végül a közönség az esõ ellenére felrobbanhatott Kowalsky meg a Vegán – mondjuk valaki ezt már az elébb említetten megtette. Persze egy kis rásegítéssel jó hangulat kerekedett, a hangom ekkor indult útjára (amin mellesleg nem csodálkozom, hiszen az esõben állni nem egy leányálom – és itt minden tiszteletem a vakbélgyanús úrnak, aki tombolt velem a maga kis tempójában). Ott volt az egri alternatív közönség krémje – azok, akik a helyi klubban is megnézik a zenekarokat - kicsik, nagyok, fõiskolások... Másnap oskola volt, de nem izgatta a népet, sokan még a koncertturné utáni, fergeteges riszarisza dj Junioron is maradtak. Próbáltam egy körkérdést feltenni, hogy mi a jó abban a zenében, de érdemleges választ valamiért nem kaptam.  

Kedd.

Napközben a fõiskola másik épületében a kicsik és a nagyok is rohangászhattak a jobbnál jobb állások után, hiszen az Állásbörze kiváló alkalom volt, hogy elcsíphessünk egy-egy jó melót.

Este a Líceumban a muri eleje a humorról szólt. Kiss Ádám és Bödõcs Tibor kellõen megnevetteték a népet humorukkal, össze is gyûlt apraja-nagyja, hogy jót röhögjenek a két fiatal idétlenkedéseiken. A Fábry-sóból és a Sóderklubból ismert és a tõlük megszokott humorral mulattatták a nagyérdemût. Ezek után megkezdõdött a tininindzsa-harc. A Hooligans közben jártam-keltem, nagyon nem volt kedvem betobzódni a tömegbe, engem valahogy nem vonzanak a huligánok, de ez egyéni szociális probléma. Sokan voltak, bár a rajongók nagy bulit nem csaphattak velük, mert a zenekar hamar bemondta az unalmast és leléptek. Istenem, Istenem, ez nem Budapest...

És aztán jöttek a Káefték. A „Megfejellek, te köcsög” nótával igyekezték mívelni a népet, én pedig úgy éreztem magam, mintha egy kicsit sem odaillõ lennék... Azért itt már változott a közönségi felhozatal, megérkeztek az idõsebbek, de a fiatalok is – talán a Hooliganstõl kapott hév miatt – is ropták a ropnivalójukat. Majd a végére lecsillapodott a hangulat, és mintha kicsit átértékelõdött volna a tömeg. Zagar és a – sajnos csak – 3 Underground Divas fergeteg egy bulit csapott, nem véletlenül jó ez az akusztikus-elektronikus vonalbeli hangzás. Még azt a röpke órás csúszást is elnéztük nekik, de a lényeg az volt, hogy valaki türelmesen, valaki türelmetlenül kivárta a sorát és nagyokat csápolhatott.

Szerda.

Mínusz tíz százalék... Nem, nem reklámozok, de körülbelül nekem az energiaszintem tényleg mínusz tíz százalékkal csökkent erre a napra. De igyekeztem a fõiskola "B" épületében egy kis pluszenergiára szert tenni, ahol is a mûvészlelkek kiélhették vágyaikat – volt kézmûvesség, portrékészítés, hajfonás, tejázás, miegymás... És ezek végén egy jó kis relax-órácska a chill-teremmé berendezett körteremben, ahol a zenét Debreczeni "krysal" László és Debreczeni "Drizzt" Norbert szolgáltatták. Estére a reggae és ska vonalé volt a fõszerep. A Kaukázus bemelegítette a közönséget, egész jó hangulatot teremtett. Majd – véleményem szerint ildomos lett volna, ha a Ladánybene 27 a PASO elõtt van, mivel a PASO azért ritmusosabb, táncolósabb, lakodalmasabb zenét játszik a Ladánybene könnyed szállós, világbékés zenéjénél... De ez is egyéni szociális probléma. A hangulat jó volt, mondhatni kellemes, az elsõ sorban tomboló nagypapa vitte a pálmát. A ska és reggae vonal kiaknázása után jött a három bohóc, a Belgák, akik eredetileg kétpöttyös e-vel írják a nevüket és bölgának kell ejteni õket. Nagy sót csináltak õk is, megdöbbentõ volt, hogy mennyi ember van ráizgulva a Zsolti, a békára... Az õ dalaikban az a szép, hogy semmirõl sem szólnak.

Csütörtök.

Már éreztem, hogy a hét vége közeleg, hangom már alig volt – és nem csak a folytonos ordibálás miatt. Kocsis Tibó és a Soda Effect nem hozott kitörõ sikereket, úgy látszik mégsem ragyog fényesen ez a nemrég született csillag... Mindenki HS7-re gyúrt. Ami nagy is volt! Kellõképp felfokozták a hangulatot, ugráltunk, táncoltunk, nevettünk, és jó volt, hogy Szûcs Krisztián – mindennek ellenére kapcsolatot épített ki a közönséggel...

Majd HS7 után következett a rákenról õrület, Hollywood Rose. Az egyik legismertebb magyarországi tribute-zenekar, és mondjuk meg, hûek a Guns 'N' Roses-hez. Az énekesben mintha Axl Rose veszett volna el – hiányoltam is a bõrszoknyát... A közönség megõrült, volt ott pogó, védték a törékenyebbeket, repültek a mûanyag söröspoharak, törtek a szemüvegek... Méltóképp rákenról volt. Majd Gangsta Zolee a Karteljával mulattatta kicsit a nagyérdemût. A nagyszájú szájhõs jól megmondta a frankót, de õszintén szólva, hamar kidõltem, és végkimerülés gyanújával elhagytam a tett színhelyét.

Péntek.

Mint az várható volt, a legmozgalmasabb nap. Az Extázis alatt összegyûlt a nép, akik a Republicot magasztalták, és tûkön ülve várakoztak. Lájtos koncert volt, bár elhúzták a nótánkat... Majd felszállt a kismadár, a Republicra a hétre nézve rekordmennyiségû tömeg torlódott össze, de ez a tavalyi évrõl várható volt. Ki, ahol elfért, padon-padszélen-pad alatt-padok között. Csoda, hogy pár kivételével a sörpadok bírták a strapát. A koncert vége után elszivárogtak az emberek, a mama pici kedvence Mom’s Favourite formáción csak pár ember lézengett… Akinek tényleg betett a hét vagy aki szerette a zenéjüket... Nem volt valami célszerû a Republic után besúvasztani õket, de hát ez van.

Egy szónak is száz a vége, az idei eFeN is eltelt, amilyen gyorsan csak tudott. A napközbeni programok, mint a karok közti vetélkedõ, a kolik közti vetélkedõ, a borkóstolás, miegyéb közelebb hozta a fõiskolásokat, sok új ismerõsre tehettünk szert, és sok régi ismerõssel találkozhattunk. Egyfajta közösségépítõi funkciókból jeles osztályzatot kapna az indexbe. A legnagyszerûbb csapatmunka a takarítóké volt, akik mindig pár perc leforgása alatt eltüntették a Líceum udvaráról még a nyomait is annak, hogy ott valaha valamilyen tömeg tombolt eszeveszettül... És nem mellékesen legjobb ugródeszka a nyár felé, hamarosan indul a fesztiválszezon.