Egy, a médiában egyre nagyobb névnek – sajnos csak most jutott el az információ – örvendõ elektronikus-akusztikus-blues-progresszív rock zenei stílus atyjával, Zságer Balázzsal beszélgettem a Zagar formációról.

Part: Köszöntelek Benneteket! Elõször is az új albumról. Magyarországon nagy sikert aratott. Miben hozott ez az album új dolgokat az eddigiekhez képest?

Zagar: Szerintem mostanra érett be úgy a zenekar, hogy már nem csak hangszerelésekben és csak zenei elképzelésekben gondolkodunk, hanem bizonyos konceptuális dolgokban illetve koncepciókban, hogy mit is akarunk mondani, az hogy mi zenészek tudjuk mi a fõ különbség az eddigi megjelent dolgainkhoz képest, hog nem csak az akkordok egymásutánjában gondolkodunk, hanem bizonyos témákban és egy egész albumnyi mondanivalóban. Mi ennél az albumnál, hogyha meg kell nevezni, akkor egy kicsit a földtõl elrugaszkodott dolgokkal való foglalkozást igyekszünk bemutatni a hétköznapi dolgokon keresztül.

Part: Az albumon szerepel egy szám, amit a magyar underground énekesnõivel együtt készítettétek. Honnan jött ez az ötlet?

Zagar: Ez a szám már régebb óta létezett és szerettük volna ha egy plusz rekord is kerül rá. Egy finálészerû dolgot szerettünk volna az album végére. De nem találtunk olyan kórust, ami mondjuk úgy szólalna meg a lemezen, mint pl. egy Hair-betétdal, s ekkor jött az ötlet, hogy válogassunk össze jó hangú énekesnõkbõl egy kórust. A saját közegünkben néztünk körül, akikkel már mi is zenéltünk együtt, akikkel jóban vagyunk, és így verbuválódott össze az Underground Divas. Jobb híján ezt a nevet kapták.

Part: Szerepel tervben hogy hosszabb távon is dolgozzatok együtt?

Zagar: Hát természetesen koncerteken is közremûködnek, ha együtt lépünk fel, nem csak a Wings Of Love-t éneklik. Lehetséges, hogy a jövõben is lesznek közös dolgaink, ezt sose lehet tudni.

Part: Ha már említetted a Wings Of Love-t, hallottuk, hogy nemzetközi sikereket is elér. Lehet errõl bõvebben pár szót hallani?

Zagar: Ez lett az elsõ single szám a lemezrõl, ezután pedig a kiadónk benevezte egy interneten zajló nemzetközi dalszerzõ versenybe, az International Songwriters Competitions-be (ISC), aminek az az érdekessége, hogy a világ minden részérõl lehet benevezni. A zsûritagok igen neves emberek, akik már úgymond maradandót is alkottak a zeneszerzés terén, mint Robert Smith a The Cure-ból, vagy John Scofield, és még sokan, tehát egy nagyon komoly, ötventagú gárda zsûrizte a számokat, ezen a versenyen lett elektronikus és dekadensz kategóriában második a dal.

Part: Egy kicsit a zenétekrõl. Vannak-e mások inspiráló hatással rátok?

Zagar: Elég sokrétû ízlése van a zenekar tagjainak, mindenki másfajta zenét hallgat. Itt érdemes elmondanom, hogy mindenféle irodalmi és más mûvészeti diszciplínák inspirálnak minket, de legfõképpen egy zenészt mindig egy másik zene inspirálja. Mi is hallunk új dolgokat, és találunk régi dolgokat a zenetörténelembõl és ezek ahogy átmennek rajtunk, úgy egyszerûen egyfajta szûrõn keresztül megjelenik a saját zenénkben is. Most jelen esetben engem például vagy az Andor gitárjátékában fellelhetõ egyfajta Pink Floyd-os progresszív rock-os vonal. De ugyanúgy jelen van a hip-hop, az absztrakt hip-hop vagy a kortárs elektronikus zenei irányzatok felé való törekvés. Megjelentek pl. szintetikus, elektronikus groove-ok ezen a lemezen, amit eddig még nem használtunk. És ez keveredik egyfajta akusztikus közeggel. Tehát egy úgynevezett olvasztótégely az egész zenekar.

Part: És véleményed szerint mennyire lehet ezt elkülöníteni olyan irányba, hogy ez a két stílus – az elektronikus és az akusztikus hangzás – ne szakadjon el egymástól, és a varázsát megtartsa?

Zagar: Mivel az öcsém is beszállt a zenekarba a basszusgitárral, kialakult egy zenekari hangzás, amire mi azért hangszerekkel – gitár, basszusgitár, dob, billentyû, lemezjátszó – írunk most már zenéket. Ez a lemez abban is különbözik az eddigiektõl, hogy ez úgy íródott, hogy el lehessen játszani a színpadon. Ma már nem gondolkodunk pl. szimfonikus betétekben, vagy egyéb megoldhatatlan dolgokban, amit ne tudnánk mondjuk egy fesztiválon eljátszani. Szóval most megtaláltuk, hogy mi a saját hangunk, azt, hogy a hangszerelésen belül merre tudunk elmozdulni, és már csak a tartalom a lényeg, hogy mit játszik a hangszeren az ember, és hogy mirõl szól a dal. Mint pl. – de nem akarom magunkat hozzájuk hasonlítani, de – a U2 annak idején nagyon sok zenét csinált, majd jött a Brian Reno, egy neves producer, aki kialakította a U2 hangzását. És azóta az õ hangzásuk azonnal definiálható, minden számuk ugyanúgy szól, mégis képesek mindig új dologgal elõrukkolni.

Part: Most egy kicsit a médiáról faggatnálak. Hogyan éled meg és dolgozod fel – mint ember és mint zenész – azt a fajta magyar mentalitást, hogy a magyar inkompetens média elõször felkapja az új zenekarokat, felhype-olja, majd hirtelen megválik tõle. Lásd jó példa erre a Yonderboi-effektus...

Zagar: Persze, az embereknek, mind pedig az újságíróknak is kell valami kapaszkodó. Ez egy általános újságírói manír, hogy hasonlítgatják a zenéket. Persze ez még természetes is, mivel nem sok új van a nap alatt, és próbál belekapaszkodni az ember valamibe, ami elõtte létezett. Mi annyira azért nem érezzük ezt a nagy média-hype-ot, én személy szerint nem is nézek tévét. Például én most ki is maradtam abból, hogy lássam magam a tévében, még a Wings Of Love-ot sem sikerült elkapnom az MTV-n... Ezzel úgy vagyok, hogy mi eddig is csináltuk a dolgunkat, most egy kicsit jobban odafigyel ránk a média, de amikor nem fog, akkor is ugyanezt fogjuk csinálni. Annak idején például nekünk azt mondták, hogy a mi zenénk nem rádióbarát, nem felel meg azoknak a szabályoknak, ami szerint egy kereskedelmi rádió mûködik. Érdekes módon most a Petõfi Rádió és az MTV szerint mégis az. Nem mi változtunk, hanem körülöttünk változott annyira a közönség és a média megítélése. Mi sosem a közönség vagy a média igényeit követtük. Az elsõ albumunk címe is az volt, hogy Local Broadcast, ami azt jelenti, hogy mi függetlenek vagyunk minden más médiumtól. Szerintem ez a lényeg. Ezért jelentek meg a mûveink Independent kiadónál, nálunk nem az van, hogy ezt egyfajta tõkeinjekcióval vagy egy marketingstratégiával akarjuk elérni, hogy odafigyeljenek rá az emberek. Amíg így van, addig nem érdekes, hogy benne vagy-e a tévében, vagy nem, hanem az a fontos, hogy magaddal el tudj számolni. Azt, hogy ezt tényleg így gondoltad, vagy csak azért csináltad, hogy bekerülj a tévébe...

Part: Ha már közönség. Szerinted mennyire van elmaradva vagy felzárkózva a külföldihez képest?

Zagar: Nem gondolom, hogy nagyon el lenne maradva. Én azt vettem észre, hogy a közönség reakciói mindenhol ugyanazok a nyelvtõl vagy a nemzetiségtõl függetlenül. Tehát egy fiatalnak a normális reakciója egy zenére mindenhol ugyanaz. Itt persze nagy szerepe van a médiának, hogy mit tálal a fiatal generációnak. Szerintem a mostani fiatalok már az interneten megtalálják azt, amit igazából keresnek, tehát nem lehet hülyére venni õket sokáig... Régen sokat próbálkoztak, de ez most az MTV és a Petõfi Rádió mûsorszerkezetével megváltozott, és ez elsõsorban vidéken érzõdik. Eddig is játszottunk pesti klubokban, volt is egy masszív pesti közönségünk, de már ugyanez érzékelhetõ a vidéki városokban is, ami ezeknek a médiumoknak köszönhetõ.

Part: És végezetül: vannak-e kilátásban külföldi lehetõségek, vagy voltak-e már?

Zagar: Már régóta megy a huzavona a külföldi célokkal, hogy hol jelenjen meg a lemez, hol legyen egy külföldi otthona. Most úgy néz ki, hogy van egy német kiadó, illetve megjelenhet egy world-wide lemez, vagy legalábbis európai szinten biztos. Mindemellett Amerika és Japán ami szóba jöhet. Úgy vettük észre, hogy attól függetlenül, hogy csak Magyarországon jelent meg ez a lemez, már most vannak olyan külföldi visszajelzései, hogy pl. bekerült a CSI – Helyszínelõk c. sorozatba a lemezrõl egy szám. Vagy itt van az International Songwriters Competition (ISC). Érted, meg sem jelent a lemez, az emberek még nem is tudhattak róla, és szerencsére függetlenül az országhatároktól, ha valami terjedni akar, akkor az terjedni is fog. Szóval Úgy látjuk, hogy lenne rá igény, hogy fizikailag is megjelenjen a lemez.