És még mindig ska. A lakodalmakba is beleillõ, jó hangulattal fûszerezett soktagos PASO zenekar énekesével, a kimondhatatlan nevû KRSA-val aka Lord Panamo-val beszélgettem.

Part: Üdvözöllek Benneteket. Elõször is a zenekarról szeretnélek kérdezni: amikor 2003-ban megalakultatok, az volt az elsõdleges célotok, hogy megismertessétek ezt a stílust a magyar közönséggel. Mennyire jött be ez az elképzelésetek?

PASO: Úgy érezzük, hogy jó úton haladunk, hiszen egyre többen ismerik a ska zenét Magyarországon, amit az is bizonyít, hogy pl. fesztiválokon nagyszínpadokon játszunk. Egyre nagyobb a közönség, egyre több zenekar van, és mi is próbáljuk segíteni  a ska és reggae zenekarokat mindenféle klubok és táborok szervezésével, hogy legyen lehetõség. Ez a közösségépítés úgy néz ki, lassan elér egy jó szintet, és reméljük, hogy egyre csak növekszik tovább majd.

 

Part: Egy szám hogyan készül el? Mi van hatással a dallamra, mi alapján írjátok a szövegeket?

PASO: Ez többféle módon történik. Egyrészt van, hogy valaki lehoz egy komplett ötletet a próbára, pl. a Lipi Brown, a dobosunk komplett számokat szerez és lehoz. Olyankor megmutatja basszusgitáron, hogy mit játszanak a többiek, a fúvósokat eldúdolja, és kész a komplett szám. De van, amikor a gitáros hoz témát, van amikor a billentyûs vagy a szaxofonos, és én erre írok szöveget és énekdallamot. A másik típus, amikor nekem beugrik egy dallam a szöveggel és azt leviszem, megmutatom nekik, eléneklem, eldúdolom, és ennek íródik egy zenei alapja. Nagyban nem különbözik a két dolog, csak talán annyiban, hogy amit én hozok, ének alapján, az dalcentrikusabb, a másiknál pedig a zenei alap dominál, ami olykor instrumentálisabb is, olyan erõs és karakteres a zenei alapja, hogy nem is kell mellé ének, mert önmagában is megállja a helyét.

Part: Sokszor mondtátok már, hogy tradicionális hangzású a zenétek. Ez alatt mit kell érteni?

PASO: Ez azt jelenti, hogy igyekszünk minél több analóg hangszerrel dolgozni. A stúdióban pl. nem elektronikus billentyûvel, valamint igazi régi Hammond-orgonával játszunk, egy Leslie-erõsítõvel, ami hajtja a levegõt és egy régies hangzása van. A gitárok és a csöves erõsítõk, és mindent általában próbálunk úgy rögzíteni, hogy a digitális technológiát minél jobban kikerüljük. Amit persze egyáltalán nem lehet, és nem is az a célunk, hogy teljesen kikerüljük, hanem az, hogy minél melegebben, kicsit koszosabban szóljon, hogy olyan hatása legyen, mintha régi lenne a felvétel. Ez nem céltalan, nem azért kopírozzuk, hanem azt érezzük, hogy az újabb felvételekben van egy olyan spirituális dolog, ami nincs megfogva. A régi felvételeken van egy jó hangulat, egy spirituális plusz, ami rögzült, míg az újabbak kicsit laposabbak, túl tiszták. Ezért aztán úgy gondoljuk, hogy nekünk is úgy kellene felvennünk a dalokat, hogy ez a kis dög benne maradjon.

Part: Te a koncertek alkalmával mindig fehér öltönyben és kalapban lépsz színpadra. Ennek van valami jelentõsége?

PASO: Igazából annyi, hogy nem nagyon volt Magyarországon olyan zenekar, aki a tradicionális ska-t istápolta volna elõttünk, aminek vannak bizonyos külsõségei. Egyik az öltöny. Mondjuk ez általában fekete vagy sötétebb gengszter-öltöny, de az, hogy ilyen színû, az már egyéni dolog. Mi egy kicsit karibibb-kubaibb megjelenést preferáltunk. De ez így alakult, nem is volt annyira tudatos, mert a korábbi fellépéseken volt fekete öltöny is, ami ritkaság is. És ahogy így alakult, elég jól bevált. Annyi a nehézsége, hogy három ugyanilyen öltönyöm van és már jópár, vagy tíz kalapot elhasználtam, és amikor indulunk turnéra – egyébként most indulunk egy Csehországot, Belgiumot, Hollandiát és Németországot érintõ körútra – három nap után keresni kell a tisztítót, különben baj lesz.

Part: Végezetül említetted a májusi nagykoncerteteket. Errõl mondanál pár szót?

PASO: Így van. Most leszünk ötévesek, aminek nagyon örülünk, hiszen nagyon jó, hogy megértünk egy ilyen kort, és ezt megpróbáljuk méltón megünnepelni. A Petõfi Csarnokban lesz a koncert, ahová meghívtunk külföldi zenekarokat is, itt lesz a Giadong zenekar, a kiadó fõnökünk zenekara, a Toasters, aki egy amerikai zenekar és nagyon jó felállással érkezik, lesz egy cseh zenekar és sok más magyar zenekar is. De igazából az a lényeg, hogy a mi koncertünk úgy épül fel, hogy rengeteg fellépõ lesz – összeszámoltuk, majdnem annyi, mint a zenekari tagság. Tehát egy olyan 20 emberre lehet számítani majd a színpadon legalább. És az lesz a cél, hogy idézzük a régi idõket és persze a jelent is. Reméljük, hogy családias-barátias hangulatú koncert lesz.