Egyszer volt, hol nem volt, valamikor december tájékán tudtomra jutott, hogy újra szólnak majd a minõségi dobok és basszusok Egerben. Sõt, nem is akárki szólaltatja meg õket, maga a Noisia a várható vendég. Mit ne mondjak, jónak ígérkezett az este...

Kezdjük ott, hogy néhány pesten töltött nap alaposan leszívta az erõmet, így az elõzetes várakozásnál kevésbé voltam ráizgulva az estére. Meg egyébként is, az utóbbi idõk egri bulijai számomra eléggé felemásul sikeredtek - gondolok itt például az idei Trans Europe Express-t körülvevõ érdektelenségre. DE! Már ahogy sétáltam a Broadway Stúdió felé, szemembe ötlött, miszerint ezúttal az egri (és ki tudja még hova valósi) fiatalok elõvették lelkesedésük szebbik oldalát, és akkora sort kerekintettek a bejárat elé, amit utoljára Budhapesten, egy Monstre-drum and bass buliba bejutva éltem meg. Igaz, ami igaz, le is fagyott a lábam rendesen, mire túljutottam a bejáraton (közben megküzdve sokadmagammal az IQ-huszár kidobókkal, kik szemem láttára "tessékeltek" kijjebb egy fiatalt, mondván, józanoggyá, így , két gy-vel. No comment.). Eztán még hátra volt a ruhatárnál egy röpke fél órás nyomorgás, de ez már nem osztott, nem szorzott, bár méla melankóliát teremtett az arcomra.

A felsorolt viszontagságok hozamánya az, hogy rendesen lemaradtam a warm up-ról, így érdemben már csak a várva várt "sztárt" tudom dícsérni - igaz, azt nagyon. Talán nem kell szuperlatívuszokban beszélnem a Noisia triót reprezentáló srácról, ki olyan dobot és basszust tolt az arcunkba, hogy namég! Volt ott minden, mi fülnek ingere - technoid darabok, lazább step-ek, klasszikusok (az elmaradhatatlan Bad Company-The nine -tól kezdve  az Ed Rush-Optical duóval bezárólag, és persze a saját zenék sem hiányozhattak), és nem átallott a legnagyobb zúzás kellõs közepén elõvenni néhány breakbeat muzsikát, sõt, tovább fokozván a már egyébként is egekbe csapó hangulatot, olyan régiségeket is ránkeresztett, mint a Prodigytõl a Breath , vagy a Chemical iskoladarabját,  a Hey boy, hey girl -t...

Ami külön pozitívum, hogy a hangosítás sem hagyott különösebb kívánnivalót maga után, még ha néha a mélyek le is vitték az ember fejét, látszott, a srác ebben is érti a dolgát. Majd, körülbelül 2,5-3óra folyamatos õrület után átadta helyét a hazai titánoknak (igaz, utolsó darabként még büntetett a szintén örökzölt Age of empires -el), kik ugyanott folytatták, ahol a neves elõdjük abbahagyta. Ámbátor azt vicces volt nézni, ahogy a zömében tizenéveik végét taposó (x-elõ?) rajongók úgy rohamozták meg a Noisia-tagot aláírásokért, mintha csak Britney szállt volna le közéjük, no, de majd csak kinövik... Igaz is, tizenévesek. Megvallom, kiöregedõ punknak éreztem magam a sok tinédzser között, és rémesül szembetûnõ volt a generációváltás - csupa fiatal, igaz, hellyel-közzel néhány idõsödõ spílert is felfedezni véltem a tömegben. Végül eljött a búcsú ideje, és hajnali ötkor cimboráimmal elindultunk a jól megérdemelt pihenés, és a reggeli kakaónk felé - tegyük hozzá, ekkor még majd fullházzal ment a haddelhadd!

És ha már idáig eljutottam, jöjjön egy kis ingyenreklám - legközelebb Break és Hydro pörgeti a vinyleket, remélhetõen ugyanilyen lelkes és nagyszámú közönségnek!

Keressétek további infókért a www.egerbeats.hu oldalt, és lessétek meg ITT a buli képeit! Ha pedig igazán telhetetlen vagy, lesd vissza, milyen volt a hangulat - Youtube linkek Vol1. , Vol2. , Vol3. , Vol4.!