Az elektronikus zenérõl újabban nagy tévedés lenne underground zenei irányzatként beszélni, mert az utóbbi 5-6 évben messze kifutotta ezt a kategóriát, és lett a mainstream egyik legnagyobb fellegvára. Kérdéses, hogy ma már többen hallgatnak Prodigy-t, mint a kólamámorban andalgó Britney-t? Kifutottak a Backstreet Boys-féle mellbimbó-mutogatós fiúcsapatok (az emó meg elõretört, de majdcsak eltörli õket is a popforradalom...), már szinte csak Justin Tim...akárki tartja a lelket a romantikus okádmányokban. Ami viszont bántóbb, hogy a legtöbbeknek halvány lövésük sincs az e-mûfajokról, úgy általában.

ACID:

A sztori a Roland cég egy újdonságával kezdõdött: ugyanis õk voltak, kik piacra dobták '82-ben a TB 303-as analóg bassliner-t. Az eredetileg basszusgitárosoknak (sic!) szánt csodamasina, társulva a TR 606-os dobgéppel, forradalmasította az elektronikát, merthogy immáron nem volt szükség böhömnagy (értsd: szoba méretû) cuccokra, vagy komplett zenekarokra egy-egy alkotás megszületéséhez. Bár mindez kissé csak csúsztatva igaz, hisz az acid boom csak ’87-ben kezdte éreztetni hatását, mikor is a Dj Pierre-Herb Jackson-Earl Smith triumvirátus Marshall Jeffersonnal karöltve közkincsé tette az Acid Tracks címû nagylemezét.
A sikersztori innentõl már ismertebb: a végtelenségig variálható hangmagasságok, a szinte végtelen variációs lehetõségek egyre újabb meghatározó alakokat teremtettek a dance-szcénában. Az USA a bölcsõ, de britföld az ugródeszka, és e két országban olyan arcok alkottak maradandót a TB 303-as tekergetésével, mint Plastikman, Emmanuel Top , Josh Wink , a Hardfloor , Aphex Twin, a Future Sound of London , vagy épp az Orbital.
A kis ezüst doboz tehát kegytárgy lett, beindítva világkörüli hódítóútjára az e-zenék széles tárházát...

---

HOUSE:

Megint csak Amerika, ezúttal Chicago a helyszín, valahol a '80-as évek közepén. Gyakorlatilag ott kezdõdött, ahol a diszkóslágerek gyártása abbamaradt. A megfelelõen elterjedt Pc-k és házi (house-ház, innen a név) stúdiók születésével, egy kevés produceri háttérmunkával gyakorlatilag szarból építettek várat. A leginkább meleg-bárokban, bulikban hódított kezdetben ez a stílus, és olyan - mára zenetörténeti jelentõségû - alakok formálták, mint Larry "Mr. Fingers" Heard, Ralphi Rosario, Ron Hardy, vagy a kilencvenes évek nagy generációja, Dj Sneak, Felix da Housecat, Paul Oakenfold, Danny Rampling. A house hõskorának ma már gyakorlatilag bõven vége, leginkább unalmas, önismétlõ hard-house darabok futnak, na, meg a slágerlistás helyezések is mutatják a house elfáradását, kommerszializálódását. A leginkább aszfaltbarát darab, mára az utolsó falusi tinidiszkóban találkozhatunk vele, de én személy szerint szívesen mutatnék néhány '90-es évek közepi darabot a mai mucsai house Dj-knek.

Itthonról érdemes megemlíteni Tommyboy munkásságát, kinek House Matic Classics elnevezésû mixlemeze a mûfaj legjeit gyûjtötte össze, valamint mindmáig a house igényesebb oldalát mutatja felénk.

---

TECHNO:

Az egyén igazi diadala. Újfent az Új Világ, ezúttal Motorcity (alias Detroit) a helyszín. Bár a kendõzetlen tény az, hogy ez Európai találmány, senki se csodálkozzon, hogy a másik kontinensen fejlesztették tökélyre. "A techno tipikus posztindusztriális jelenség" - írja könyvében a Kömlõdi-Pánczél szerzõpáros, és higgyünk csak nekik, száz százalékig igazuk van! A futószalag-termelés megszûnésével, az embertelenedõ körülményekkel és robotizációval szembe kerülõ Detroit válasza ez a jövõnek - és a múltnak. Mélységével, filozofikusságával jóval messzebbre mutat, mint az acid vagy a house, mindent elsöprõ monotonitásával, az embertõl elidegenedõ hangzásvilágával új utat teremtett a kor mûvészei számára. Illik itt megjegyezni, hogy a szaksajtó megkülönbözteti a klub- és az intelligens technót egymástól. Az elõbbi leginkább táncra teremtett darabokat takar (jeles alakjai: Carl Cox, Dave Clarke , Laurent Garnier, The Advent, Joey Beltram, Underworld , Green Velvet ), míg utóbbi fõleg elmélyült, otthoni hallgatásra szánt darabokat takar (ajánlott: Robert Hood, Kenny Larkin, Maurizio, vagy a non plusz ultra – Plastikman , alias Ritchie Hawtin).

A honi körképhez hozzátartozik Dj Budai mára klasszikussá lett mixe, a Techno-house classics, valamint a Hyperspace brigád munkássága. Ha valaki még emlékszik a szebb Patexes idõkre, érti, miért.

---

HARDCORE:

Kevésbé intellektuális nyavalya, mint bármelyik elõbbi, de hívei fanatikusan istenítik. a kilencvenes évek elejétõl az ezredfordulóig datálható igazi térhódítása, bár mindmáig rengeteg a rajongója. A dance-kultúrában egyedülálló, 150 Bpm fölötti, melankolikusnak csak süketek által nevezett extázisközeli, néhol meglehetõsen primitív zenei világgal rendelkezõ õrület leginkább Holland nyavaja, onnan indult világkörüli útjára. Külcsín-ügyileg, valamint hangulatvilágában leginkább a metálhoz áll legközelebb - rémmesék kultikus alakjai, halálkultusz, világvége hangulat. De elég példának hozni a Thunderdome-Terrordrome-Nightmare in Rotterdam válogatáshármas egy-egy borítóját, hogy megértsük, mi is dívik "hardkóréknál".  Az Apokalipszis hangulatát árasztó, kíméletlen, és kemény hangzású muzsikák azonban leginkább a hollandus vonalra (gabba) jellemzõek. Merthogy ez a stílus is fickándozott eleget, '92 táján például két vonalra szakadt, és a britek is inportálták ezt a zenei õrületet, happy hardcore néven - más kérdés, hogy ez nevezhetõ leginkább a fogyaszthatóságának okán kommersznek. A teljesség kedvéért ím néhány az elõadók tárházából: Rotterdam Terror Corp. , The Horrorist , Lenny Dee. Valamint néhány kiadó: Rotterdam Records, ID&T, Masters of Hardcore. Ha pedig valaki érdeklõdne, merre is tart ez a mûfaj, azoknak ajánlom a Tiloson minden pénteken éjjel 3 és 5 között az Elveszett Gyerekek Városa címû mûsort!