Minden értelemben helytálló az, hogy ha azt mondjuk, hogy a Morcheeba egy olyan zenekar, akik semmiképpen nem akartak beleilleni az MTV sugározta popkultúrába, vagy akármilyen más zenei irányzattal nem szerettek volna egyesülni. Ez adja számukra soksínûségüket, egyediségüket, és ezért meg is harcolnak. Kõkeményen. De kezdjük az elején!

Az együttes két testvérpártagja, Paul és Ross Godfrey zenei stílusa kissé különbözött. Paul a blues felé, Ross pedig a hip-hop felé húzott, amik mondhatni kissé eltérõ irányzatok... És akkor robbant be életükbe a fekete démon, Skye Edwards, aki megváltoztatta az életüket, a "tökéletesség harmóniáját" csempészte bele zenéjükbe. A Virgin Könnyûzenei Enciklopédia szerint "a dalszerzés, a marijuana és a film-betétdalok iránti elkötelezettség hozta össze õket". Ámen.

Említés volt arról, hogy a zenekar nem szereti beskatulyázva magát... Ezt szeretjük benne, nem? Hány olyan zenekar van, aki fel meri vállalni azt, hogy mások akarnak lenni? Manapság ez elég sok gonddal, bajjal jár...  

A Morcheeba elsõ szerzeménye a Trigger Hippie elnevezésû kislemez volt 1995-ben. A dal elsõsorban trip-hop vonalon kúszott, így a rajongótábora a Massive Attack és Portishead zenekedvelõibõl alakult ki legfõképpen. Bemutatkozott a Morcheeba, nem volt más hátra, mint elsõ albumuk megjelenése, a Who Can You Trust (1996). Mit ne mondjunk, akkoriban az év legjobb albumává választották... Nem is akármiért.

A következõ nagy durranás a Parts of the Process címû albumuk volt (1998). A lemezen található a fantasztikus Big Calm, a The Sea, Over and Over vagy akár a Let Me See címû sláger (de akár az összeset megemlíthetnénk), valamint a késõbb született dalokból is kerültek még fel az albumra.

Ezután következett egy kisebb - ámde nem drasztikus - változás: új albumuk, a Fragments of Freedom (2000) kissé pörgõsebbre, popposabbra sikeredett. Ez az album, a tagok szerint, megmutatja a zenében, hogy hogyan is élvezd az életet... Mindenki punnyadást várt, hát nem azt kapta! A tracklistán olvashatóak olyan címek, mint pl. a mindenki által annyira szeretett táncikálós könnyed Rome Wasn’t Built In A Day, vagy a World Looking In, illetve a Be Yourself.

Aztán pedig megszületett a Charango (2002). Az album egy zenei egyvelegnek is titulálható, tökéletesen harmonizált, modern album lett. A zenekari tagok szerint a "Charango a modern kor zenei kannibalizmusa". Nem is csoda, hogy közkedvelt - talán a legjobb Morcheeba album lett. Érdekesség, hogy eredetileg a lemez dupla, az elsõ lemezen megtalálhatók a számok normál változatban, a másodikon pedig a dalok instrumentális válozatai hallhatók. Nem is kell mondanom, mennyire limitált a széria. Az albumon olyan nagy sikerû opuszok hallhatók, mint pl. a Slowdown, Sao Paolo, Way Beyond vagy akár a Get Along. Igazi remekmûvek!

A nagy albumszületések után még maradt erejük két új számot megírni, amikben mondhatni ismételten nem kellett csalódnunk! A két dal, a What's Your Name (Big Daddy Kane közremûködésével) valamint a Can't Stand It felkerült a Part of the Process c. albumra.

A Morcheeba sokszínûségét ismerve az új album is, ha végre megszületik, valami kitekert hangzásvilág lesz, eltérõ a megszokottól, csak azért, hogy nehogy elkényelmesedjünk már a bõrfotelban! De hát mi másért is szeretnénk õket, ha nem ezért...