Egy nagy adag szabadság, jókora zuháré, bombasztikus fellépõk, Egerszalók, természet, telihold és felkelõ nap. Neo-hippik és koszhodt csövesek, elektronika és a tamtamok puffogása, fény és árnyék. NoMansLand Fesztivál 2007. júni 20-24.

Ha valaki a hippimozgalom újjáéledésérõl beszél nekem, rögvest képenröhögöm, különösebb gondolkodás nélkül. Hol van az már, a mindent elnyomó globális divathullámok elmosták rég ezt az életérzést - de ez csak a szkeptikus vélemény. Ha van világ, ami a legközelebb áll mindehhez, az a goa mindenség. Se szeri, se száma az illegális megmozdulásaiknak, a full moon partyknak, és - mint ez is - a fesztiváloknak. A fent említett dátumon ráadásnak Heves megyében bukkantak fel a szabadság megrögzött üldözõi, talán méltatlanul kis hírverés közepette. Nem mintha a hazai tömegmédia figyelmére vágytak volna a szervezõk (és a jelenlévõk), de már "csakazértis" alapon illett volna foglalkozni ezen rendezvénnyel. A PartCrew, kis szerencsével, eljutott a második két napra, és nem állítok valótlant, ha azt írom: maradandó élményekben gazdagodtunk.

Kezdjük az unalmas részletekkel: a hosszas gyalogtúrával, a stoppolással, a zuhogó esõvel, a halálfélelem-közeli mennydörgéssel, aztán... a reggelig (és tovább) tartó sárdöngöléssel! Mivel a helyszín (goa-szokásokhoz híven) a "civilizációtól" eltávolodva, ezúttal az egerszalóki víztározón is jócskán túl, egy jókora tisztáson foglalt helyet, a kijutás maga is viccesnek ígérkezett. Szerencsénkre errefelé a stopposokat barátságos mosollyal fogadják, és segítik, ahogy csak lehet. Az érkezés utáni jókora zuháré volt az éj fekete levese, de még így is összetehettük a kezünket, hisz - állítólag - még így is jól jártunk, az elõzõ napihoz képest. Persze senki nem csodálkozott, hogy a felhõk elvonulásával újraindult a sárdöngölés. Bedobhatnám a fellépõk neveit, de e helyütt kábé felesleges, hisz a goa szub-kultúra legjavát élvezhette a közönség (ami, sajnos, a legtöbbeknek idegenül hangozna).

De nem is a neves (és nívós) fellépõgárdán volt itt a hangsúly, sokkal inkább az összetartozás, és a szabadság "feeling" egekbe csapásán. A tömeg össze-összemosolygot, errefelé nem volt idegen a vadidegenek barátságos összepacsizása, néha egy-egy összeölelkezés. Egy másik világ.

Ugyanez folytatódott szombaton is (bár mi ekkor jelentõs idõ töltöttünk egy jurtában, barátságos társaság és némi csipkebogyó-tea társaságában...), reggelig, a napfelkeltéig, és azon is túl.

Hogy némileg hasonlíthasson a szokványos tudósításokhoz ez is, meg kell említeni a számtalan nem-zenei programot is. Work-shopok, kézügyességi játékok (hisz nem csak zenei, de zsonglõrtalálkozó is volt ez, two is one), és még a jó ég tudja, mi minden. Nehéz karakterekbe foglalni a hangulatot, az életérzést, a pozitív értelemben vett hedonizmust (vagy inkább örömhalmozást?), és az összes kísérõjelenséget. Kritikán felüli élvezetek, máshol, máskor.

A képgaléria pedig önmagáért beszél...