Kispál és a Borz interjú @ eFeN 2007

Írta: Debreczeni László 2007. május 04. péntek, 13:29

Hála az eFeN szervezõbrigádjának, sikerült egy kisebb kérdezz-feleletbe bonyolódnunk a Kispál és a Borz zenekar két alapító õsatyjával (Lovasi, Kispál), valamint a még friss húsnak számító dobossal, Bóra Áronnal. Tessék, csak tessék:

aPart: Elõször is az alapító tagokhoz fordulok. Aktualitás: a Kispál és a borz idén huszadik születésnapját ünnepli. Mit terveztek ebbõl kifolyólag?

Lovasi: Most már meg kellett volna jelennie a zenekar 'Húsz év' címû albumának, ami egy dupla album. Az egyik egy "best of", amely leginkább koncertsikerekbõl válogat - azokból ma jócskán játszottunk -, és egy csendes-ülõs koncertfelvétel, amit tavaly év végén egy szegedi és egy pécsi koncerten rögzítettünk és válogattunk össze egy 16-17 számos dalcsokrot. Az csak a mi zenekari bénaságunk, hogy ebbõl még nincs lemez, most kivételesen nem a kiadónk tehet róla (nevet). Ha nem tudjuk, mondjuk, egy héten belül leadni, akkor valószínûleg már nem is lesz májusban, hanem csak szeptemberben jelenik majd meg. Igazából olyan nagyon-nagyon nagy feneket nem akarunk keríteni ennek a "húszév" dolognak. Gondolkodtunk rajta, mert a 15 évesnél csináltunk 7 db koncertet, egy egész turnét, most viszont egyetlen bulira szeretnénk kihegyezni és - majdnem azt kell, hogy mondjam - igen gyakorlatias okokból, hogy nem tudunk hét koncerten keresztül annyi embert összeterelni, amennyi megfordult a Kispál és a Borz zenekarban, illetve jelentõs hatást gyakorolt a csapatra. Nem tudjuk állandóan magunkkal rángatni az Ágoston Bélát, az összes dobosunkat, a vonósokat, Szabó Attiláékat... Egyetlen egy nagy koncertet szeretnénk összehozni, december 29-én, valószínûleg Pécsett, aki eljön, eljön, aki nem, nem. Mindenesetre ez lenne az ún. ünnep, amikor gratulálunk egymásnak, és átvesszük a kitüntetéseket.

aPart: Sok különbözõ ízlésû tag, mint ahogy Te is említetted, megfordult az együttesben, hogyan alkottok új zenéket, mi inspirál? És most fordulok az új taghoz, üdvözöllek Bóra Áron!

Bóra: Sziasztok! Hát õk azt jobban tudják, hogy õket mi inspirálja, nekem nagyjából elég az, hogy velük zenélek, és ez elég inspiráló. Elég sok elképzelésünk van már, hogy milyen irányban mozdulunk. Alapvetõ elképzelés - habár mostanában nem nagyon szeretjük ezt a szót -, hogy sokkal groove-osabb lesz a zene, amit csinálunk. Én nagyon szeretem ezeket a zenéket, habár még nem vagyok tökéletes groove-dobos, de igyekszek azzá válni és fõleg ritmikai szempontból fog különbözni az eddigiektõl. Az, hogy mi inspirál minket, az majd szépen lassan elválik, egyelõre az, hogy együtt zenélünk és az, hogy egy más aspektusban közelítjük meg a dolgokat, mint eddig. Mindig, ha egy új tag belekerül a zenekarba, ez mindig elõfordul, mert más szemléletet visz bele.

aPart: Esetleg valami hozzáfûznivaló?

Kispál: Meg szokták kérdezni, hogy a régi tagok mit tettek bele ebbe az egészbe. Ezen sokat gondolkodtam, mert mindenkinek kellett írni erre a dupla cédére egy-egy kisebb hozzászólást, véleményt, és én elõször arra gondoltam, hogy ezeket a "kollegákat" megemlítem, hiszen mindegyikük belerakott ebbe a levesbe valamit, ki mennyi ideig volt, teljesen mindegy. Én nem tudok senkit sem utólag kritizálni, azért, amit csinált. Ez valakinek tetszik, valakinek nem. Vagy sós lett a leves, vagy ízlett. Nekem ez alatt a húsz év alatt jó volt, hogy ennyi emberrel játszhattam együtt, és a magam részérõl tanultam jót, rosszat, teljesen mindegy. Nekem fontos volt megemlíteni ezeket az embereket, hiszen fontosak voltak. Nélkülük nem is az lenne a Kispál és a borz, ami ma, és a történet nem így alakult volna.

 

aPart:  Most újra visszafordulok az új doboshoz. Mesélnél egy kicsit arról, hogy hogyan sikerült beilleszkedni a csapatba? Azért ez egy jól bejáratott rendszernek tûnik kívülrõl, belülrõl persze ti tudjátok jobban...

Bóra: Mi már zenéltünk együtt csendes-ülõs koncerteken, amikor én ütõztem a 2006 év végi négy koncerten összesen. Akkor már megismerkedtünk egymással, és ebbõl kifolyólag nem volt túl nehéz beilleszkedni. Egy percig nem viselkedtek velem úgy, mint egy kissráccal. Nagyjából egyszerûen ment. Ez arról szól, hogy emberileg megtaláljuk egymással a hangot, én úgy gondolom, hogy ez sikerült. Eleinte persze zötyögtek a dolgok, de szépen lassan a koncertek is összeálltak. 

Lovasi: Ma is kicsit zötyögtek a dolgok, de errõl nem az Áron tehet. Az a vicces eset fordult elõ, hogy hétfõn játszottunk egy tévéfelvételen, és bepakoltunk annyi cuccot, amennyi ehhez kell (kiserõsítõ, kisbasszusgitár), és egy csomó cuccunk lenn maradt a próbahelyünkön, és a road-ok nem tudták, hogy mi van a buszban és mi van a próbahelyen. Ezért szegény Kispál effektsorát úgy, ahogy van, otthon hagyták. Ez egy gitárosnak katasztrófa, mert ki van találva, hogy ebben a számban mit használsz, hogyan használod, és ezt a koncertet az én basszusgitáros effektsorommal játszotta le, ami nem kifejezetten gitárosoknak van. Plusz, ami még vicces volt, hogy nekem nem volt hangológépem, viszont a koncert elõtt egy órával gitárhúrt cseréltem, és ilyenkor az iszonyatosan hangolódik. Persze ez nem tartozik a nagyérdemûre, de ez nekünk egy kicsit sokkoló volt, hiszen ez alatt a húsz év alatt megszoktuk, hogy azok a dolgok, amiket kitaláltunk magunknak, azokat tudjuk hol vannak, mint vannak, és most a koncert elõtt tíz perccel közölte velünk a technikus gárda, hogy nincs itt a Kispál effektje (nevet). Ennél sokkal önfeledtebb, ütõsebb, energikusabb, jobb a zenekar, mint ami ma volt. Ma inkább arra a rutinra, lendületre hagyatkoztunk, ami ugye azért van, mert lassan ez a huszadik koncertünk, a turné végéhez közeledve. De ha mondjuk márciusban van ez a koncert, akkor valószínûleg megfekszünk.

aPart: Örülünk, hogy nem így történt. Innen akkor visszakanyarodunk a kezdõ témához... Húsz év a nagyüzemben: mik az itthoni tapasztalatok? Ugye egy alapítótag, tudhat a mai helyzetrõl valamit. Min kéne változtatni, mi az esély, PANKKK-program, stb.?

Lovasi: A PANKKK-program most újra van, én úgy tudtam, hogy nincsen. Én, mint lemezkiadó, pályázni fogok. Úgy gondolom, hogy ez a program akkor mûködne, hogyha egymást követõ kormányzatok nem írnák felül egymás intézkedéseit. A PANKKK egy olyan kezdeményezés, amibe nagyon nehéz belekötni: Kevés olyan dolog van, ami a régi muzsikusok fennmaradásáról szól. Annak idején úgy találtuk ki ezt az egészet, hogy a sok gát miatt a magunk fajta "öreg rókák" hozzányúljanak ezekhez a pénzekhez. Az a nagyon fontos, és ez példamutató lehet a többi kulturális ágazatnak (mert sajnos nem ez jellemzõ), hogy azokat kell támogatni, akik valóban rászorulnak, és nem azokat, akik önjáróak. Persze nem minden támogatott fiatal zenekar fut be, de valamilyen módon fel kell pezsdíteni ezt, ami van Magyarországon. Hiszen elõbb-utóbb elfogy az aratnivaló. Látványos az a folyamat, ami az utóbbi tíz évben megfigyelhetõ, hogy mindig ugyanazok mindenhol... Persze van némi pezsgés, van némi reményt adó mozgolódás, egy csomó apróság van arra nézve, hogy lesz majd valaha olyan magyar popzene, amire büszkék is lehetünk, de most még nincs olyan. (nevet) Persze van néhány kivétel, de néhány fecske nem csinál nyarat. Az ilyen országnak, mint a miénk, nagyon komoly kifutási lehetõség az, ha eladható kulturális szférában valami jót csinálnak, és ezt úgy hívják, hogy popzene. Az országnak nem azzal kellett volna foglalkozni, hogy minél szebb manikûrözött lábakat mutogat, hanem egy olyan kulturális produktumokat kellene felmutatni, ami nem feltétlenül értékálló (de még ez sincs kizárva), hanem egy sajátos popkulturális termék, ami jól jöhet. Pl. Finnországban profitot termelnek a popzenei termékekbõl, ez Magyarországról még nem mondható el. Ez hasonló kicsit egy gazdasági vállalkozáshoz. Ez a PANKKK egy áttörés lenne, de mint látjuk, már második éve, igencsak kihúzták alóla a szõnyeget. Maradtak pénzek, amiket felosztanak, csak hát kérdés, hogy jövõre mi lesz.

aPart: Nagyon elfoglaltnak tûnsz mostanában. Többször láttalak más fellépéseket. Mesélj egy kicsit a Kiscsillagról, ami ugye "hobbizenekar" , amit igen komolyan gondolsz, amennyire hallom. Milyen apropóból és milyen célokkal született?

Lovasi: A kiindulópont az volt, hogy én gitározzak, önzõ módon. Ez egy új kihívást jelentett számomra, elkezdtem gyakorolni. Felhívtam az Ózdit, aki elvarratlan szál az életünkben, hiszen kilépett a Kispál és a borz zenekarból, de alapvetõen fontos volt számunkra a korai szakaszban, és zenélgettünk, és ez így kialakult. A Kispál is egy erõs zenekar, és a Kiscsillag is egyre erõsödik. Úgy gondolom, hogy csináltunk egy sikeres, jó lemezt, és most magamat látom igazolva ezzel a dologgal, remélem, hogy ez egy év múlva is így lesz.

aPart: Még egy gyors kérdés hozzád: nemrég fõszerepet játszottál a Sztornó címû filmben. Milyen élmények értek?

Bóra: Annyira sokoldalú vagy, hogy az majdnem gömb... (nevet)

Lovasi: A filmforgatás szerintem egy szörnyû procedúra. Egyetlen megoldás volt erre, hogy egy olyan stáb volt, akikkel dolgoztam, ahol sok barátra találtam. A Sztornó stábja olyan a magyar filmmûvészetben, mint a Kispál és a borz a magyar könnyûzene egén vagy pocsolyájában. Ennek a stábnak is van némi független státusza, mûkedvelõk voltak, akik valamilyen módon bedolgozták magukat ebbe a furcsa iparba, amit filmiparnak neveznek. Ezért nem is volt nekem annyira idegen az, hogy forgattunk, azzal a szemlélettel, ahogy dolgoztunk, nagyon kedves emberek voltak. De ha ez egy olyan film lett volna, ahol nagyon meg kellett volna felelnem, vagy olyat kellett volna tennem, amit nem tudok teljesíteni, akkor valószínûleg nem vállalom el.

aPart: Némileg zárszóul: a harmadik x-el számoltok? Vannak-e távlati tervek? 

Kispál: Azt még meg kéne érni! Ha most számolok, akkor azt mondom, hogy nincs harmadik x. Eljátszák nekem a kedvenc számaikat, és topognak a hidegben a kis lábaikkal, megvárják, míg eltûnök. 

Lovasi: Most azon versengünk, ki legyen az elsõ halott a zenekarban.

Bóra: Beszéltük azt, hogy a zenekarnak be kéne rúgnia az ajtót. Erre Kispi szerényen megjegyezte, hogy "Áron, rúgd csak be, mi majd bemegyünk utánad." Szóval most ez a távlati terv, hogy majd berúgjuk egyszer az ajtót...

Lovasi: Egy jó lemezt akarunk csinálni. A zenekar mindig egy lemezre tervezett, és ahhoz már elég tudatosak vagyunk, hogy nem fogunk rossz lemezt készíteni. Ha látunk benne még egy jó lemezt, akkor csinálunk még egyet, meg még egyet. De azt nem szeretnénk, mint más zenekarok, hogy kurvára érdektelen, hogy mit csinálnak éppen most. Én úgy gondolom, hogy a Kispál és a Borz csak akkor fog megmaradni, ha van aktuális közölnivalója, zenei mondanivalója, vagy bármilyen ütõs produkció, amire büszkék vagyunk, és nem akarunk abból élni, hogy húszévesek vagyunk. Ebbõl idén fogunk élni, jövõre már másból szeretnénk.

Bóra: Amikor én belekerültem a zenekarba, nekem az volt az elképzelésem, hogy még egy jó lemez mindenképp bele kell, hogy férjen. Én akkor, még rajongóként, abszolút azt gondoltam, hogy ez a zenekar megérdemli, hogy legyen még egy olyan lemez, amire büszkék lehetnek. Én úgy éreztem rajtuk, hogy az elõzõ lemezre olyannyira nem büszkék, habár szeretik és nagyon sok jó szám van rajta. Egy lemez még kell, ami megkoronázza az egészet. Ezt kell megoldani, hogy utána mi lesz, azt még én sem tudom, hát még õk...

aPart: Zárásként elsütöm a kedvencemet: reménykedem benne, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, hogy megint, még mindig lesz egy jó lemez.

Lovasi: De a harminc év az elég szarul hangzik. Azt meg sem ünnepeljük. Addig Kispál megalapítja a Nagycsillag nevû, vagy éppen a Göncölszekér vagy Fiastyúk nevû formációt, vagy szavalni fog szerte az országban. Vagy épp receptkönyvet fog kiadni, amiben levesek lesznek. Hiszen szokta mondani, hogy leveses vagyok...

 

fotók:qdi (www.qdiphoto.extra.hu)

< Előző		Következő >