Mélyház és mélyérzésû világlátás - avagy Coldfish interview

Írta: Vígh Szilvája 2007. május 02. szerda, 17:48

Vegyünk egy vidéki, a szó pozitív értelmében véve különc, ám kellõ elhivatottsággal, kitartással, és hozzáértéssel rendelkezõ, 20-as évei elejét taposó fiatalembert, aki egykoron a fejébe vette, hogy a számára örök szerelemként jelen lévõ dologgal fog foglalkozni, ami nem más, mint az elektronikus zene. "Megszületett", a mára már egyre komolyabb nemzetközi sikereket is magáénak tudható deephouse-producer: Coldfish. Vele beszélgettem tervekrõl, életérzésrõl és arról, hogy hogyan látja a magyarországi helyzetet...

aPart: Hogyan kezdted el és mióta foglalkozol zenéléssel?

Konkrétan, idejét sem tudom, mikor kezdtem el de valamikor 2000-2001 tájára köthetõ. Igazából nem volt határozott elképzelésem, hogy én most zenélni fogok, hanem, csak úgy jött magától. Csak egy szándék volt arra nézve, mivel is akarok foglalkozni.

aPart: Milyen tervek voltak akkoriban a fejedben?

Az elején mint mindenki, én is a legnagyobb akartam lenni, meg a leghíresebb meg a legügyesebb. Aztán, ahogy telik az idõ, az ember egyre tapasztaltabb lesz és az álmai is kicsit mérsékeltebbek lesznek. Voltak nekem is céljaim, és vannak mai napig. Gyerekkorom álma volt, hogy lehessen egy saját bakelitem, amin megjelenhetnek a zenéim, amin el tudom juttatni az emberekhez, azt ami én vagyok, vagy ami rólam szól.

aPart: Te most konkrétan producerkedéssel foglalkozol. Hogyan jutottál el erre a szintre?

Vidéki gyerek lévén abban az idõben nagyon kevesen foglalkoztak ezzel (vidéken fõleg), és nekem segítség nélkül kellett olyan dolgokat megtanulnom, vagy olyan dolgokra rájönnöm, ami egy zenész számára akadály lehet. Rengeteg gyakorlás, rengeteg idõ, rengeteg munka. Csak így lehet elõrébb jutni, ha van komoly cél, bármi is legyen az, és persze nem árt egy jó adag küldetéstudat sem. Ennek ellenére a mai napig nem tartom magam zenésznek, mert rengeteg olyan alapvetõ szakmai dolgot nem tudok vagy nem akarok megtanulni ami normális esetben szükségszerû lenne. Olyas valamit csinálok amit talán lehet zenének nevezni, de szerintem közel sem lehet ennyire egyirányúan megközelíteni a dolgot. Egyszóval csak önkifejezek.

aPart: De végül is neked sem máról holnapra ment ez az egész.

Én abban voltam szerencsés, hogy volt egy kis türelmem, és kivártam a sorom. Sosem számít, hogy honnan jössz, ha a lehetõség adott, és ha megvan a személyes indíttatásod, vagy tehetséged hozzá, akkor bármit elérhetsz, csak akarat, türelem, kitartás kérdése az egész. Mióta egyre nagyobb teret hódít az elektronikus zene, azóta egyre több a producer, a kezdõ dj, és botrányos, hogy a fiataloknak mennyire nincs önkritikájuk. Egy-két hónapos producer-gyerekek (mert szinte gyerekek) úgy próbálják meg eladni magukat, mint a több tíz évvel rendelkezõ, tapasztalt producerek. A legnagyobb baj, hogy néha ezek az emberek teret is nyernek maguknak. Ez is azt mutatja, hogy nem minden esetben történik az, aminek szabályos esetben történnie kellene.

aPart: Meddig szeretnél producerkedni?

Amíg meg nem halok. Antiszociális ember lévén nincs munkahelyem, nem dolgozom sem pékként, sem újságosként, soha nem is szeretnék egy hétköznapi életet élõ ember lenni. Ezzel szeretnék foglalkozni, és ebbõl szeretnék megélni. Ha az életem egy faviskóban kell leélnem, akkor sem leszek szomorú, sõt, talán még sokkal büszkébb is leszek, mert egész életemben azt csinálhattam amit szeretek.

aPart: Kikkel dolgoztál együtt az eddigi munkáid során?

Volt sok project, többnyire elenyészõ sikerrel. Nagyon nehéz megtalálnom a megfelelõ partnert egy közös munkára. Fontos a hasonló gondolkodás és az azonos világszemlélet. Nem nagyon osztom azok véleményét akik azt mondják, hogy minél különbözõbb emberek találkoznak annál érdekesebb és értékesebb lesz kettejük közös munkája. Az az igazság, hogy amikor valaki elkezdi a munkát, mindig az aktuális események inspirálják. Ezt vagy személyhez vagy stíluselemhez lehet kötni. Mint mindenki, én is kerestem - és mai napig keresem - azoknak az embereknek a társaságát, akik inspirálhatnak vagy akikkel le tudok ülni akár több órát beszélgetni a zenérõl. Eddig nagyon sok embert ismertem meg, de nagyon kevés maradt közülük akit mai napig szeretek és tisztelek. Pont emiatt nem szeretnék neveket sorolni, eltekintve az adott project sikerétõl vagy kudarcától. Ma már nem vállalok be közös zeneírást, egyedül a legjobb.

aPart: Mit gondolsz arról, hogy mire van szüksége a magyar partiközönségnek mostanában, mennyire fogadják el az elektronikus zenéket?

Ma? ... A magyar szcéna nagyon sokat változott az utóbbi idõben, ugyanúgy, ahogy a közönsége is. A mai közönségnél azt érzem, a régebbivel szemben, hogy kevésbé számít az, hogy egy klubban milyen zene szól. Manapság már divat lett egy egy nagy bulira lemenni. Régebben mindig az elsõ helyen volt a zene. Az volt a legfontosabb tényezõ, ami összerántotta az embereket. Ma már inkább a társaság, vagy ami rosszabb, esetleg a drogok, stb. Ma már eléggé labilis oszlopokra támaszkodik az egész zenei mûfaj, és nagyon kevés az olyan ember, aki igazán szívén viseli ennek az egésznek a sorsát. Hogy mennyire fogadják el? ... Érdekes kérdés. Elfogadják, és azt mondják szeretik... de valójában egyre kevesebben értik és érzik. Nagyon várom azt az idõt, amikor már bulik helyett elektronikus zenei elõadásokra mehet el az ember. Igaz hogy van és volt is néhány ilyen rendezvény. De nem bevett szokás az ilyesmi. Szeretném ha olyasmivé válna mint például a színház, vagy mozi. Elmész, beülsz egy székbe, csendben meghallgatod a mûvész szettjét, majd felállsz és körülötted lévõkkel tisztán és intelligensen megvitatod hogyan tetszett az elõadás. Én személy szerint ezt nagyon élvezném.

aPart: Hogy prezentálod magad?

Egy producernek az a dolga, hogy megírja a zenét, elküldi a kiadóhoz, amely kiadja, a kiadvány eljut a dj-khez és a dj-k játszák. Vannak olyan esetek, amikor a producer nem elégszik meg ennyivel, szeretné a mondanivalóját közvetlenebb kifejezési módon az emberek elé tárni. Ez az, amikor kiáll egy saját zenével, egy live act-tel, live performance-szal az emberek elé, és ott tömény valójában tudja feltálalni azokat a darabokat, amik otthon vagy a stúdióban kiforrottak. Valami ilyesmit csinálok én is, kb. fél éve. Megmondom õszintén itthon Magyaroszágon nem is nagyon szeretnék játszani túl sokat a jövõben, mert túl vegyes a közönség ahhoz, hogy én felhõtlenül tudjam magam produkálni egy-egy adott rendezvényen. Engem zavar az, hogyha az emberek nem túl nyitottak, vagy csak mutatják, hogy túlságosan nyitottak, és nem is figyelnek magára a zenére. Ennek ellenére persze van néhány hely itthon is ahová bármikor szívesen megyek. 

aPart: És úgy gondolod, hogy ez külföldön másképp van?

Nem mondom, hogy teljesen másképp, de vannak bizonyos szituációk, amik miatt az emberek jobban oda mernek menni. Talán célirányosabb, éretebb közönség. Rengeteg klub vagy rendezvény van kint, és az emberek meg tudják válogatni, hogy melyikre érdemes elmenni. Azt gondolom, Magyarország nem kicsit, nagyon el van maradva minden szempontból. Azóta merem ezt így kijelenteni, mióta több külföldi kapcsolatom is van. Európában egyre több helyen vannak zenésztársak, producertársak, akikkel sokat beszélgettünk különbségekrõl ország és ország között. Kint nagyobb az esélye hogy megkapja a zenész a megérdemelt tiszteletet. Nem mondom azt hogy nincs linkeskedés... de jóval barátságosabb a helyzet.

aPart: Mostanság az internet milyen szerepet vállal a kapcsolatépítésben?

A legnagyobb szerepet az internet vállalja. Régen mindent postán kellett intézni. A 90-es években, mikor még nem volt mindenki számára elérhetõ az internet, minden teljesen másként mûködött a zeneszakmában, lassabb volt, egyértelmûen persze. De ez a "hiány" meg is szûrte azokat a felesleges dolgokat, amik manapság már jelen vannak pont az internet miatt. Ez egyrészt pozitív dolog, mert megvan a közvetlen kontaktus ember és ember között, zenész és zenész között, de másrészt hátrány is, mert nincs, ami megszûrje. Túl könnyûvé vált minden, a legkisebb ember is tud a legnagyobbal kontaktolni. Ha el akarsz valamit érni, nem biztos, hogy mindig a legnagyobb embernél kell kezdened. Végig kell járnod egy bizonyos szamárlétrát, meg kell ismerkedned elõször a hozzád hasonló emberekkel, és érezned kell, mikor vagy kész arra, hogy Te megmutasd ennek az embernek, hogy mire vagy képes.

aPart: És most van terved külföldre nézve?

Ez már egy másik project része. Laurine Frost-tal tolunk közös fellépéseket. Live set-eket játszunk, amit úgy kell elképzelni mint egy back to back dj-szettet, csak azzal a különséggel hogy mi a saját zenéinkbõl mazsolázunk, és azokat építjük össze egy közös koncepcióba. Az elsõ nagy külföldi debütálás Barcelonában lesz június közepén. A Sónar Festival egyik nagy after party-ján, olyan nevekkel mint Craig Richards, Ripperton /Lazy Fat People/, Gabriel Ananda, 3 Channels és így tovább. De vannak már dátumok Lyonra, Brüsszelre, Londonra, de ezekrõl még konkrétumokat nem tudok mondani. 

aPart: Tehát egyelõre inkább csak Európa. A tengerentúlra nem vágysz?

Pl. Amerikába vagy Japánba nem szeretnék kimenni, mert parázok a repüléstõl. A viccet félretéve Tokyo-ra és Detriot-ra nagyon kíváncsi vagyok. De erre még fel kell készülni. Nem csak arról szól ez az egész, hogy itt vagyok én, mint Coldfish, hanem figyelni kell arra is, hogy mik egy spanyol közönség, mik egy olasz közönség vagy mik egy francia közönség beállítottságai, akár zeneileg, akár más szempontból. Nem árt tájékozottnak lenni, mielõtt kimész. Nem hiszem, hogy nekem el kéne kapkodnom ezt a dolgot, mivel türelmes ember vagyok, de bízom benne hogy lesz majd egyszer lehetõségünk ezeken a helyeken játszani.

aPart: Mi a véleményed arról, hogy az elektronikus zene mennyire lépett ki az élõ zenék árnyékából?

Volt egy idõ, amikor kilépett. Én úgy gondolom, volt idõszak, amikor az elektronikus zenét határozottan el lehetett választani a klasszikus zenétõl. Manapság egyre több az olyan kezdeményezés, ami próbálja keresztezni a két stílust, ami teljesen jó dolog szerintem, mert felfrissíti mûfajokat, egyre újabb és újabb lehetõségeket rejt magában ez a fúzió. Régen egyáltalán nem mozgatatta meg az agyam a klasszikus zene, talán nem voltam elég érett ahhoz hogy megértsem a jelentõségét. Mostanában nagyon érdekelnek a korai kísérletezések. John Cage, Steve Reich vagy például Brian Eno. Varázslatos egyéniségek.

aPart: Fontosnak tartod, hogy elfogadjon a közönség vagy kiszolgáld a közönséget?

Az igazi festõ sem azt festi a vászonra, amit képet fürkészõ tekintetek látni szeretnének.

aPart: Milyen aktuálitásokat említhetünk veled kapcsolatban a jövõre nézve?

Eddig digitális megjelenéseim voltak két éven keresztül. Néhány ilyen megjelenésen vagyok túl a Feralcode Recordsnál. Most lesz az elsõ bakelit, a Cycles EP a norvég Arctic Wave Records-nál, ami kb. másfél hónapon belül megjelenik. Sajnos jókora csúszással, az tervezett megjelenés 2007 elejére volt datálva. Ez a lemez mérföldkõ az én munkásságom történetében, hiszen ez az elsõ bakelitem, amiért dolgoztam és szenvedtem. A lemez egy original EP lesz, remixek nélkül 4 saját munka.
Egyébiránt kezdetét vette egy elég komoly profilváltás a részemrõl. Egyre nagyobb hatással van rám a dub-techno, az ambient és az experimental. Már régóta elegem lett a kluborientált zenékbõl. Már jónéhány új cucc fekszik mûhelyasztalon ami valami teljesen más lesz, mint amiket eddig csináltam. Szóval egy kicsit újjászületek. Nem érdekelnek többé a mûfaji korlátok, idõtlen zenéket szeretnék írni.

aPart: Mit ajánlasz azoknak, akik ezzel szeretnének foglalkozni?

Legfontosabb dolog, hogy hallgassanak rengeteg zenét. Ebbõl lehet sok tapasztalatot meríteni. Minél több zenét hallgatsz, annál jobban fogod érezni, hogy mi az, amit elvársz magadtól. Nem elég szeretni egy zenét ahhoz, hogy zenész legyél. Benne is kell élni. A másik fontos dolog, hogy önmagaddal tisztában légy. Ha nincs elég önkritikád, akkor csak egy hamis idea lesz az egészbõl. Mindig a zenének kell az elsõ helyen lenni, minden elõtt. Másképp nincs értelme már hozzákezdeni sem.

További infó:
Coldfish a myspace-en >