Ki-SZINeztem magam

Írta: Ancsúr 2011. augusztus 29. hétfő, 19:02

Véget ért, a Partfürdő elnéptelenedett. Egy évre megint eltehetjük a sátrainkat és a fesztiválérzést. Mindenki visszatért otthonába és élvezi a civilizáció nyújtotta apró örömöket, szenvedve attól az érzéstől, hogy vissza kell térnie a hétköznapok mókuskerekébe. Kinek a munkát, kinek a tanulást jelenti ez.

Az élményeket felidézve, azért még mindig visszaszökhetünk egy kicsit a nyárzáró fesztre. A hideg téli estéken jó érzéssel fog eltölteni, ha az első két nap hőmérsékletére gondolunk majd vissza. Szerdán és csütörtökön olyan meleg volt, hogy a fesztiválozókat az árnyékban vagy a medencében lehetett megtalálni. A két nap legkedveltebb játéka a bújócska a Nap elől. Mindenki hűtötte magát, ahogy csak bírta. A fesztiválon így minden ember elnyerhette először a vörös, majd a barna színt. Vagyis nem hazudok, ha azt mondom, elég SZINesre sikerült ez a hét is.

Nézzük a fesztet fesztiválozó szemmel. Indulás szerda kora reggel. Megérkezéskor szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy normális sátorhelyet már nem találok, köszönhetően az idén is kilátogató emberáradatnak. A programfüzet levadászása és a tervezésé volt a következő pont. Leültem egy árnyékos helyre és elkezdtem firkálni. Egész jól sikerült összehozni a „hova szeretnék eljutni és mit szeretnék megnézni” jegyzet elkészítése. Rápillantottam az órámra és már futásnak is eredhettem. A Borudvarban kezdődött a BOR(ozgatás) és rock-történet Plesivel. Plesi a Szegedi Tudományegyetemen és megannyi fesztiválon tágítja az elméket rock-történeti előadásaival. Itt találkoztam Egriekkel is. A Borudvar nem lenne Bor Egri borok nélkül. A Kiss Pincészet és a Veritas Borpince képviselte Egert és környékét. A meleg miatt nem volt sok kedvem tovább menni, ebben nagy szerepe volt a különböző fröccsök hűsítő hatásának is. Megembereltem magam, irányzékba álltam és elindultam a koncertekre. A Csík zenekar és vendégei játszottak a SZIN színpadon. Sajnos minden árnyékot elfoglaltak, de szorítottam magamnak helyet és élveztem a zenét. Majd a füzetkémet elővarázsolva azon töprengtem vajon hol lehet hűvösebb. Irány a Borsodi Malátabár. Hideg sör és Paddy and the Rats. Végre sikerült meghallgatnom. A fiúk fenomenális hangulatot csináltak, sajnos hering-party alakult ki és ennek hatására tovább álltam. A Nap lenyugodott és a bújócska véget ért. Hirtelen az eddig játékban résztvevők előbújtak rejtekeikből és elindult az élet. A Besh o droM-on kezdődött és a N.O.H.A.-án teljesedett ki a hangulat. Több százan tomboltak és élvezték a fesztivál nyújtotta lehetőségeket.

A második nap már kilenckor a Nap drága melege miatt felébredtem. A sátorban 90 fok. A menekülős játék megint kezdetét vette. Kerestem és találtam. A medencébe menekültem. Skittles szivárványos frizbijével és a barátokkal együtt. Eredmény: rákvörös lettem és éhes. Kutakodván valami elemózsia után muszáj megemlítenem a baráti árakat, amivel találkoztam. A többi fesztiválhoz képest, diákbarátnak nevezném. Ezen kívül több szempontból is ez a fesztivál viszi a prímet. Szelektív hulladékszigetek, figyelem felhívások mindenhol hogyan óvjuk környezetünket és magunkat, igényesek a mosdók és a tusolók is. A melegen kívül minden osztályzat kiváló. Vissza a programfüzethez. Táplálkozás közben vizslattam merre kéne indulni. Hazai zene Kerekes Band a Music Channel Arénában. Szerencsétlenségünkre ez a színpad zárt sátor formában volt jelen. Az ajtóban állva - ahol volt némi levegő - hallgattam végig az egri együttest. Utána pedig ismét csobbantam egyet, a megfelelő komfortérzet elérése végett. Mint kiderült a Simple Plan elmaradt helyette Wheatus játszott. Sajnos a Simple énekese hangszálgyulladás miatt lemondta a koncertet. A Wheatus-sal együtt énekeltük I'm just a teenage dirtbag baby! című slagerüket. Nagyon jó bulit csináltak és mivel először jártak itt a koncert után bevetették magukat fesztiválozók közé.

Reggel végre arra ébredtünk, hogy fúj a szél és elviselhető az idő. Ki is mentem a városba és körbenéztem. Sajnos a felújítások miatt nem igazán sikerült gyönyörködnöm Szeged híres szépségeiben. Mire Plesi kezdte az órát már fröccsel hűtöttem magam. Ismét elővettem a kisokosomat és terveztem. Punk napnak neveztem el magamban ezt a napot. A Pepsi színpadhoz kétszer is elmentem aznap. A HétköznaPI CSAlódások és Alvin és a Mókusok miatt. A PICSA hozta a formáját és előcsalogatta az ős punkokat, az Alvin megint megmozgatta a tömeget. Azt hittem, hogy ennél jobb hangulatom nem lesz, de Diana King rácáfolt. Az énekesnő hatalmasat énekelt, még a hideg is kirázott a káprázatos hangjától. Életem egyik legjobb koncertjét köszönhetem neki, megmutatta mi az igazi show.

Elérkezett az utolsó nap. Mikor ráeszméltem teljesen elszomorodtam. Az utolsó esély a bulizásra. Rohangáltam, mint a mérgezett egér. Mindent magamba szerettem volna zárni. Az érzést, az embereket és persze a szabadság utolsó fuvallatát. Ugráltam a Hiperkarmán majd a P.A.S.O.-n. Mentem a Jager Bar-hoz, hogy meghallgassam Dombóvári István Stand-up-ját, és javítsak közérzetemen. A siker garantált volt. Mindenki jó kedvel ment tovább. Az utolsó estét Kelis zárta a SZIN színpadon. Ahogy várható volt ezrek tomboltak. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy én is egy lehettem ebben az élményben a sok közül. A végéről lemaradtam hisz kíváncsi voltam Danko Jones-ra is. Nem csalódtam, ahogy az egész fesztiválra elmondható. Negatívja annyi volt, hogy ezzel véget ért a nyár. Reggelre elcsendesedett a Partfürdő, visszaindultak a népek a hétköznapokba. Amíg várjuk az újabb feszt-szezont maradnak az élmények és az, hogy jövőre is találkozunk ugyanitt!