Ethnofil interjú Weil Andrással

Írta: törõ 2011. május 01. vasárnap, 18:26

Az Ethnofil az utóbbi időben túllépett Eger város határain, így itt az ideje egy részletesebb interjúnak. A kérdésekre Weil András a zenekar billentyűse válaszolt.

Part magazin: Az elején essünk túl a kötelező kérdéseken. Hol vannak a zenei gyökereitek és hogyan írnád le a zenét, amit játszotok?

Weil András: Az egész zenekar két dologra épül: az etno vonalra, amit a hegedű (Simon Ádám) képvisel, illetve az improvizációs motívumokkal átszőtt modern vonalra, ami az alapokon és a billentyűn hallatszik. A célunk az elejétől fogva egy érdekes, különleges hangzás létrehozása volt, amihez a népzenei elemeket, mint vezérfonalat hívtuk segítségül. Ezek a tradicionális dallamok bitang jó kiindulási alapok egy szám írásához, hiszen kicsit átírva, átritmizálva tökéletesen beleilleszkednek szinte bármely modern stílusba. Másik előnyük, hogy manapság úgy tűnik újra divatba jön a folk, gondoljunk csak a Csík sikereire, így ebbe az áramlatba is bekapcsolódhatunk. Hátránya viszont, hogy velünk együtt természetesen számtalan folk együttes alakult és szerintem a hazai világzenei paletta kicsit zsúfolttá is vált. A sok hasonló zenekart már nem bírja el a hazai piac, ezért kell megpróbálunk minél meghökkentőbb, izgalmasabb, különlegesebb muzsikát kreálni, amire még mindig felkapják fejüket a zeneértők.

Part: Mennyire érzed úgy, hogy a folk-os és a jazz-es vonal között megtaláltátok a saját hangotokat?

W.A.: Úgy érzem kialakult egy sajátos zenei megközelítésünk, amiben törekszünk arra, hogy ez a két vonal ne csak „jól meglegyen” egymás mellett, hanem teljesen összefonódjon, fuzionáljon. Mivel a jazz is gyakorlatilag népzenei gyökerekre, az ösztönzenélésre, improvizációra épül, nem vész össze a magyar dallamokkal.

Part: Pár mondatban tudod vázolni a zenekar történetét az őskortól napjainkig? (A tagokról az interjú végén írunk pár szót.)

W.A.: 2008 nyarán zenéltem először Gergővel egy közös ismerősünknél, Lázár Olivérnél, aki kezdetben szaxofonnal nálunk is játszott. Nyár végén felhívott Gergő egy ötlettel, hogy népszerűsíteni kellene a magyar népzenét a fiatalok között, szóval csináljuk valami modernt. Ez az ötlet elég „konkrétnak” tűnt ahhoz, hogy belemenjek, így felhívtuk gyerekkori barátomat, Ádámot és belevágtunk. Az első ősz együttzenéléssel telt, improvizáltunk orrba-szájba és végül 2009 januárban álltunk neki számokat írni. Pár hónap után még tavasszal felfedtük ötleteinket a „nagyközönség” előtt egy-két középiskolás diáknapon. A sok pozitív visszajelzés további számok írására ösztönzött, így összeállt egy komolyabb műsor, amivel lassan két éve koncertezünk.

Part: Kik járnak a koncertjeitekre? Van megcélzott célközönségetek?

W.A.: A célközönségünk kezdetben a korunkbeli fiatalok, a középiskolások/egyetemisták voltak. Ez ma sincs másképp, de hatalmas örömünkre egyre szélesebb az érdeklődők tábora, melyben a gyerekektől az idősekig minden korosztály képviselteti magát.

Part: A neten kívüli világban én eddig egy demo-tokkal találkoztam. Terveztek CD-t megjelentetni?

W.A.: Ez egy nagyon jó, aktuális kérdés, hiszen épp ezekben a hetekben állunk az első nagylemezünk felvételének közepén. Terveink szerint nyár elején már kézbe vehető lesz az anyag, amit egy igazi világzenei csemegének szánunk a magyar és reményeink szerint a külföldi zeneszeretőknek.

Part: Mennyire tartjátok magatokat egri zenekarnak? (Ez lehet, hogy hülye kérdés, ha van értelme, válaszolj:)

W.A.: Teljesen :) Bár négyből ketten Debrecenben születtek, egész eddigi életünket itt töltöttük, itt tanultuk meg a zenélés alapjait, ide kötnek ismerőseink, barátaink, akik biztatása és lelkesedése nélkül már nem biztos, hogy együtt lennénk.

Part: Milyen terveitek vannak a zenekarral?

W.A.: Szeretnénk minél több magyar klubba, fesztiválra eljutni, de pont a hazai piac telítettsége miatt is szeretnénk külföldre, minél messzebbre eljuttatni a zenénket. Már volt szerencsénk külföldi közönség előtt bizonyítani Budapesten és a lelkesedésükből arra következtetek, hogy az Ethnofil-nak van keresnivalója Magyarországon kívül.

Part: Andris, a nevedet mostanság több formációban is látni. Hol játszol az Ethnofilen kívül?

W.A.: Igen, nagy örömömre szeptemberben megkeresett Halmos Andris az egri Cabaret zenekar frontembere és már túl vagyok a negyedik „kabarés” koncertemen. A Lesz Koszt c. legutóbbi albumuk számait már korábban is sokat hallgattam, emlékszem, még a lemezbemutatójukon az érsekkerti pavilonnál is ott voltam kisgyerekként. Andrist hallottam játszani régebben az Eger a Marson-ban és Révász Ágival a Gömbhang zenekarban, Sohit a Shapat Terror révén, Kónya Csabit a Kerekesből, illetve Levente (basszusgitárosunk) tanáraként ismertem. Elképesztő jó érzés, amikor olyan zenészekkel játszhatok együtt, akikre kisgyerekként is felnéztem.
A Lesz Koszton egyébként pont Révász Ági működött közre billentyűn, akinek örökké hálás leszek, hogy megismertette velem az improvizáció és a jazz világát.

Part: A te/ti szemszögetekből milyen a zenei-kulturális helyzet Egerben? Gondolok itt a próba- és fellépési lehetőségekre, vagy akár a befogadó készségre, nyitottságra is.

W.A.: „Eger egy elátkozott város…” – szoktuk mondani, amikor ismerősök között szóba kerül ez a kérdés. Eger, mint az Északkelet-magyarországi régió kulturális központja, lehetne a kultúra fellegvára is, de sajnos nem az. Megvannak az adottságok, van rengeteg zenekar, művész, vannak alkalmas épületek, az egész kulturális infrastruktúrából csak a kultúra valódi szeretete és a hozzáértés hiányzik sok rendezvénynél. Nyilván ez a szituáció, mint a városi élet legtöbb problémája, a lakók nélkül nem jöhetett volna létre. A vezetőség mindig csak a többség igényeit igyekszik kielégíteni, ami jelen esetben sajnos a kultúra iránt nem túl nagy. Persze a vezetés akár példát is statuálhatna néha…Na, de nem szeretném én temetni Egert, az Ethnofil kifejezetten kellemesen csalódott, amikor debütáló koncertjeinken teltházas bulikat csaptunk az EGAL-ban, vagy az Ifi-házban. Két év után viszont beláttuk, hogy az a kör, aki a koncertjeinkre és a zenei eseményekre úgy általában rendszeresen jár max.2000 főből áll, a többi lakos vagy passzív, vagy aktívan rombolja az egri kultúr-renomét, ahogyan azt a Magyar Dal Napján is láthattuk, hallhattuk. A próbalehetőségekről inkább ne is beszéljünk, a Kerekes Band-del, Eger talán legismertebb zenekarával egy fűtetlen épületben próbáltunk két évig, ahol kulturált mosdó sem volt…
Én személy szerint azért reménykedek, hogy idővel egy  következő generáció fel tudja rázni kicsit a város zenei életét és a kultúra minden terén javulás következik, hiszen Eger azért egy élhető, gyönyörű város, amit többek között én is szeretek.

Part: Legközelebb mikor, hol játszotok Egerben?

W.A.: Legközelebb a főiskolás napokon, az eFeN-en hallhattok minket május 6-án, pénteken, a Republic előtt este 18:30-as kezdéssel.

Part: Köszi a beszélgetést!

W.A.: Én köszönöm a lehetőséget!

Az Ethnofil:

Simon Ádám - hegedű - imádja a Star Warst
Kocsis Levente - basszusgitár - imádja a metált és a Star Warst
Okos Gergely - dobok - van egy gyönyörűen éneklő kishúga, Viola, akivel a Három Piros c. számunkat játsszuk, imádja a metált és inkább a Gyűrűk Urát szereti
Weil András  - billentyű, tangóharmónyika - nem írt semmit magáról :)

Elérhetőségek:

Olvasni: www.ethnofil.hu
Hallgatni: www.myspace.com/ethnofil
Lájlokni: http://www.facebook.com/pages/Ethnofil-the-gang/379453129394

A fotókért köszönet: fotoviktor.hu