Hegyalja 2010 - Szólt a Rock'n'roll!

Írta: Maticsek Eszter 2010. július 21. szerda, 15:50

Day one

Szerda reggel, igen korán (6:30) nyakunkba vettük sátrainkat és elindultunk a szépséges Tokaj városába. A fárasztó vonatozás, és hosszas gyaloglás után megérkeztünk a fesztivál területére.  A rendezők, nagyon ügyesen megoldották a jegykiadást, mindenki körülbelül 2 perc után szalaggal a kezén örvendezett.  A campingbe való bejutás is igen gyors volt, viszont már a sátor hely keresése kevésbé. A fesztivál nulladik napja valamikor nyolc óra magasságban érkezett meg a Hegyaljázókra. Hogy miért? Mert az egész héten keresztül tartó kánikula még a legedzettebbeket is kikergette sátraikból.
Aki az ütőér sodrásában szeretne lenni már jó előre elfoglalja sátorhelyét a Tisza kempingben. A legnagyobb fanatikusok már előző hét szerdán megérkeznek, a tapasztaltabbaknak tőlük már csak néhány hűvös hely marad az árnyékos részeken. Ez viszont senkinek nem vette el a kedvét a fesztiválozástól. Napközben a Tisza, a Bodrog és a pincék ideális menedéket nyújtottak bárkinek.

A nagy sártömeg és pocsolyák miatt eléggé foltos volt a camping. Miután nagy nehezen találtunk egy helyet, és felállítottuk szerény kis „otthonunk”, lementünk a Tisza partra. Az árvíz miatt, meg a fesztivál miatt is persze kiástak egy részt, ahol könnyebb a pancsolás, valamint a vízbe való bejutást. A tavalyi évhez képest nagy fejlődés a strand kiépítése a kemping területén, ami kényelmesebbé teszi a hűsölést. Beton lépcsőket építettek, ahol napközben árnyék is volt, így sokan kihasználták ezt a helyet pihenésre, első nap mi is. Pár óra sütkérezés után elindultunk a városba, kedvenc borpincénk meglátogatására. A 6-osban még mindig a nagyon aranyos nagymami várt minket finom muskotályos és szamorodni boraival. Itt válik évről-évre egyre igazabbá himnuszunk következő sora: „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél.” Borozás közben kiterveltük az esti programot, majd indulhatott az esti koncertezés, mulatozás.

Na de csapjunk a lekvárba! Az első nap (ami valójában a programfüzet szerint a nulladik) nagy dolgokat tartogatott a Tokajba látogatók számára. Az extrémebb rockzenét és metált kedvelők érezhették, hogy vajjal vannak kenegetve.
A Borsodi Maláta Bárban indult el az aznapi koncertadagom, ahol a napot a Yellow Spots nyitotta. A magukat belezős rock 'n roll stílusban utazó formáció újabb zombiktól és világsztároktól hemzsegő előadásán a meleg, és a korai kezdés ellenére nagyon sokan látogattak el. Vicces jelmezükkel, „oké májköllel” és a belezős rákendroll stílusukkal hatalmas sikert arattak.  A koncert után feltérképeztük, hogy is néz ki maga a fesztivál terület. A szervezőknek nem sikerült sajnos teljes mértékben eltüntetni a bokáig érő sarat, így a Pepsi színpadnál nem igazán láttunk közönséget, viszont annál több mocsárban eleső fiatalt. Következő koncert a Zuboly volt, amin sokat nem lehetett hallani, hisz a nagyszínpadnál a Tátrai Band muzsikált. Utána a Csík zenekar következett, ami Magyarország egyik jelentős népzenei képviselője, akik Quimby és Kispál feldolgozások mellett, saját szerzeményekkel mozgatták meg a közönséget. Egyedi hangzás világukkal a fiataloktól az idősebb korosztályig le tudták kötni a figyelmet, sőt...

A minden napos vacsoránkat a Visnu Meditation sátornál ejtettük meg, mert itt a legméltányosabb áron lehetett degeszre ennie magát az embernek, vagy hatástalanítani a gyomorban lévő alkohol mennyiségét. A vendéglátásnak volt előnyös és hátrányos oldala is, ez évben, pl.: a repohár- ami a környezet védelmét és a fesztivál terület tisztántartását segítette elő,mellyel bőségesen éltek a fiatalok. A lényege, hogy a visszaváltott pohárral kedvezményesen lehetett sört vásárolni, ez mindkét félnek megérte. Negatívum volt az, hogy a koncertek előtt egy negyed órával kezdték el behűteni az italokat, ami sok morcos képet festett az emberek arcára. A nagy meleg ellen nyilván gyógyír a hűtött ital, de emellett meglehetett keresni a kialakított strand part és pincészetek hűsét.
A nap további részét a Jim Beam sátor kedves légkörében töltöttem. Szalkai Tibiék kezdték a szórakoztatást a The Idorou legénységével. A tőlük már megszokott magabiztossággal csaptak a húrok közé, de akik már a fél világot bezenélték csak rutinból teszik az ilyet. A zenekar kisötöseként legyen megjegyezve, hogy nem egyszer összefutottunk a fesztivál területén a koncert után is, szóval a részüket derekasan kivették a fesztivál életéből.
A magyarokat erősítve a Blind Myself dobbantotta meg a színpad még szinte szálkás léceit. Jelzem polírozott hajópadlót csináltak a koncert végére belőle. A tavalyi évhez képest nagyon nagy változás történt bennem a zenekarral kapcsolatban. A Dewalt színpadon számomra hatalmas csalódást jelentett ez a koncert a magyar számok miatt. Hittem én. Igazából a hangosító srácok érdemeltek volna tavaly egy-egy körmöst mind a tíz ujjukra. Szóval színvonal és a stílusnak megfelelő agresszió szépen átütötte a megjelentek dobhártyáját, és egyszerre üvöltötte egy egész sátor, hogy „Jönnek a pomogácsok!”
Jöttek is! Az amerikai metalcore stílusban zenélő Texas in July képviseletében. Amit a hatalmas bulival kisimított a Blind Myself, azt a srácok harmincnyolc tárcsával szántó dutra traktorhoz hasonlatosan szántották szét. Elemi erővel dörrent meg a koncert. A mellettem lévő dobos srácok a színpad szélén hallgatták leesett állal, milyen szájvágósan és feszesen teszi a dobos a dolgát. Sokszor hallottam a srácokról, míg nem ismertem őket, hogy klisések és az August Burns Red hasonló formációra hajaz a zenéjük, de kérem szépen, ki kell állni és utánuk kell csinálni! Szégyen, nem szégyen egy közös fotóra és egy dobverőre én is szert tettem. Azt hiszem ez az a kategória ahol nem illik megszólni érte az embert.

Day two

Az első napot sem volt hiány a kánikulában. Az előbb már említett fesztivál körülmények, mind a sártömeg és a sátrazási lehetőségek eléggé borzoltak voltak a következő napokban is. Viszont a tisztálkodási és higiéniai körülmények sokkal modernebb lett, így meggyorsítva és megkönnyítve a fesztiválozók szükségleteinek kielégítését. Személy szerint bevallom, a sajtóbuszban kerestem menedéket kicsit, mert az előző este lefárasztott engem is, és a légkondi - mint tudjuk az ördög szerint is - a hét fő bűn mellé befészkelhetne, mondjuk a bujaság és a torkosság közé.
A Pepsi színpadhoz nyargaltam gyorsan a hűsölésből, ahol a Skafunders előadásában részesülhetett a közönség. Felhangzottak a régi nagy slágerek és a készülő lemezről is kaphattunk ízelítőt. A ska és punk elemekben bővelkedő zene minden táncolni vágyó lábát könnyen táncra perdítette. Személy szerint le is fáradtam a végére egy kicsit, majd átbattyogtam a Hegy Színpadhoz. A csütörtöki napról 3 zenekart emelnék ki: Subscribe, Irie Maffia, Grand Mexican Warlock. Mindhárom zenekar az ifjú tábort erősíti, de a GMW zenekar a legfiatalabb az új tehetségek között. A srácok a Maláta Bárban bontották az univerzumot elképesztő riffekkel és ízig-vérig kiforrt témákkal.
A Kettő Négy műsorból már jól ismert Subscribe koncertje talán az, ami a stíluson belül a legtöbb embert mozgat meg Magyarországon. A rajongóknak eleget téve kifogyhatatlan energiával és a közönség aktív megmozgatásával hálálkodtak a srácok. Ezen a koncerten volt minden, ami egy igazi nagy buli hangulatát idézi. Locsolták a tömeget, röpködtek az ásványvizek, és Bálint is odavágott a lelkesedés közben két mikrofonnak. A közönség nagy kedvence az élő mix is lefutott, aminél kézfelnyújtással lelkesen integetett mindenki, mikor újabb szám következett az egyvelegben.
A következő program kiválasztásánál picit hezitáltam a Budapest Bár és az Irie Maffia között, de végül az utóbbi mellett döntöttem, amit cseppet sem bántam meg. Már a koncert kezdete előtt hatalmas embertömeg gyűlt össze, és itt találkoztam a hegyalja két legfiatalabb fesztiválozójával is (lásd. a képek között). Világossá vált számomra aznap este, hogy a maffiózók nagyobbat szólnak élőben, mint lemezen, így tehát HAJRÁ ÉLŐ KONCERT!!! Ez egy érzés, aki érzi, az tudja, aki nem az úgy sem fogja soha szeretni.
A Kiscsillag követte és zárta is az estét számomra az élőzene területén. Lovasi András laza projectnek induló zenekar mára kiforrott formációként lép fel országszerte. A változatos előadás és a lemezhez nem foggal-körömmel ragaszkodó előadásmód mindig megszínezi a koncerteket.
A JägerBAR nyújtott utána és a következő napokban is menedéket olykor pirkadatig is. Az új és régi slágerekkel mosolyt fakasztó retro bulin mindig megtalálja az ember a maga kedvencét, ami estéről estére visszacsalja, még ha nem teljesen tiszta is a kép, hogy hol járt előző este.

Day 3

A harmadik napon az egész fesztivál külseje megváltozott, a sátrak sem úgy álltak már, mint két nappal ezelőtt. Egyeseket a szél, míg másokat  a koordinációs készségüket az előző napi koncerten elvesztő, már nem igazán szomjas egyének alakították át. Ez a nap volt az egyik tetőpont a fesztiválon, mivel aznapra érkezett a legendás Motörhead zenekar, akik elé szépen le is terítették a szervezők a vörös szőnyeget. Sokan csak erre a napra érkeztek, hogy láthassák a legendákat. Reggeltől estig lehetett találkozni Lemy hasonmásokkal, akik néha tényleg elhitették, hogy a Motörhead a campingben sátrazik... A fesztiválozó, végét érezve a négy napig tartó mulatságnak, a közepén rendesen bele szokott húzni. Ezt én is így tettem ezért a meleg ellenére is elég sokáig sikerült pihenni a fáradtságtól. Aznap elsőként a Besh o Drom zenekarra látogattam el, akik elképesztő koncertet adtak a Maláta bárban, amellett, hogy ez a nap a keményebb zenére összpontosult (lásd. Motörhead, Meshuggah). A következő állomásunk a fesztivál egyik kisebb színpadja a Visnu Meditation volt. Itt egy gyöngyösi (éjááó-éjáóó kisvárosomnak reklám!) zenekar, a Carana Padma mutatkozott be ismét, akik már visszajáró vendégei a fesztiválnak. Eztán következett csak a fő-fő-fő! A Motörheadról gigantikus hangvételben tudnék csak beszélni. Már a beállásnál is egyértelmű volt nem mindennapi dolog következik. A másutt egy színpadot elfoglaló ponyva alatt betolt dobot látva szinte azonnal felmordult a közönség. Nem tölthettem sok időt sajnos a koncerten, mert a másik fő csattanó a Meshuggah rövid idővel a koncert vége előtt kezdődött, de annyit elmondhatok, akinek volt a NAGYBETŰS ROCK zenében gyerekkora, azok nagy itt hatalmasakat dobbant a szíve.
Szóval a Messhugah. Hol kezdjem? Összeadás kivonás, vagy csapjunk a közepébe és legyen deriválás meg valószínűségszámítás? Igen ez a matekmetál egyik legmagasabb szinten űzött formája. Itt nem untattak egyetlen embert sem a klisés vagy már elcsépelt slágeres refrének, itt kérem szépen kétszer egy koncert alatt szinte ugyan az a hang nem került lefogásra. Akik már rég ismerik a zenekart, azok is csípőig leesett állal hallgatták végig, amit a zenekar vérprofin adott elő.
Az after party a Kettő Négy díszes legénységének társaságában folytatódott a Borsodi Maláta Bárban. Volt itt léggitározás, tömegbeugrálás, Janó Misi és a szlogenhez hűen minden, amiért anyukád nem szeretné, hogy rock zenész legyen belőled.

Day 4

A finishbe érve kicsit nosztalgikusabb és könnyedebb vizekre terelném a szót. A jó idő jellemezte az egész fesztivált, aminek köszönhetően szinte minden este elfogyott a nyár slágerének is mondható citromos Borsodi.
A szombat egy könnyed a fesztiválon minden jóba belekóstoló fesztiválozó számára akár egy hatalmas házibulinak is tekinthető nap volt. A házibuli laza hangulatát a Macskanadrág zenekar kaliforniai punk zenéje indította be és nem a postás kezdte meg a hangzavart. A zenekarba az Alvin és a mókusokból átkerült Figula Geri műveli egy ideje a dobos szakmát, végre így teljes a legénység. A banda hosszú múltra visszatekintve sajnos a zenekari nehézségek miatt nem túl sok hangzóanyaggal állt elő az évek során, de azok mindegyike tartogat sok táncos gyorsan az ember fülébe mászó dalt.
Aztán az Óriás zenekarral lehetett kicsit gengszterkedni. Persze nem csak a Rossz vér című feldolgozást játszották, de így is az egész közönség énekelte a refréneket, ha kicsi volt, ha nagy, és ha most hallotta először azokat, akkor is.
A Quimby zenekar követte őket a Hegy színpadon. Ha valaki a biztos pontot keresi egy fesztiválon és igényes szórakozásra vágyó, akkor ezt a koncertet bűn lenne kihagynia. A zenekarban mióta újból összeálltak szerintem senki sem csalódhatott. A fellépésük most sem különbözött az eddigiektől, vidám hangulat és magasan az égbe szökellő választékosság és színvonal jellemezte a talán legigényesebb magyar alternatív zenekar fellépését.

És ha mindenkinek elege lett már a romantikából, akkor irány a Fish!, hisz nem lehet egy fesztiválon se mindig cigi az ágyban. Krisztiánék és a megjelent jónép szétszedte a sátrat. A közönség fele volt lábdob a másik fele pergő, leguggolás nyuszihoppal a végén. (Aki volt már Fish!  koncerten, rázhatja az öklét, hogy ilyen mindig szokott lenni, de nem ilyen nem szokott lenni. A bulit csak azzal lehetett volna megspékelni, ha a söntés sakáltanyává változott volna a benne dolgozó csinos pultoslányokkal.)

Dióhéjban valami ilyen volt ez a négy röpke nap. Ég veletek trillák, fijúk-lányok, édes nedűk, Tisza, Tokaj! Egy év múlva ugyanitt! Pápuszipá!