"...számomra sokkal több lehetőséget rejt magában pl. Magyarország, mint az USA" - Interjú Ryland Boucharddal

Írta: Vígh Szilvája 2010. január 13. szerda, 15:53

A 2009-es év utolsó Part Café Special vendége volt az amerikai Ryland Bouchard. A koncert közben néma csend és hullaszag, a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha nem töltötte volna be a teret Ryland gitárjátéka és zseniális énekhangja. Megnyugtató volt és lélekemelő. A koncert után megismerkedtem a művész úrral, aki készségesen válaszolt a kérdéseimre.

Part: Üdvözöllek! Az első kérdésem az volna, hogyan érezted magad nálunk?

Ryland: Eger gyönyörű város, nagyon kedves emberekkel. Körülbelül egy hétig maradok még, nagyon megszerettem mindent, amit tapasztaltam nálatok.

Part: Hová vezet az utad innen?

Ryland: A következő fellépésem Varsóban lesz, Lengyelországban.

Part: Vannak fellépéseid bármilyen zenei fesztiválon?

Ryland: Néha vállalok fellépést, legfőképpen USA-beli, de előfordul, hogy európai zenei fesztiválon is. Még sosem léptem fel itt Nyugat-Európában, s ehhez közel, de majd meglátjuk, mit hoznak majd a további évek.

Part: Hogyan szervezed a fellépéseidet? Önerődből vagy mindig akad egy segítő barát?

Ryland: Ez nagyon attól függ, hova megyek épp. Szinte mindenhol akad olyan helyi szervezet, akik segítenek nekem a szervezésben. Azért eléggé elképzelhetetlen, hogy a különböző nyelvű és habitusú országokba mindenhová magam szervezzem a fellépéseimet.

Part: Mikor indult a turnéd?

Ryland: 2009 novemberében indultam útnak, és idén februárig meg sem állok majd előreláthatólag. Ez egy kisebb turné, figyelembe véve, hogy tavaly volt egy féléves turném USÁ-t és Európát érintve egyaránt.

Part: S mióta zenélsz?

Ryland: Gyerekkorom óta. Akkoriban szaxofonon és zongorán játszottam, de debütálni lemezeket 2002-ben kezdtem, a The Robot Ate Me nevű formációban, amit ezután négy másik lemez követett 2002 és 2007 között. A saját nevemen három éve publikálom a zenéimet.

Part: S mégis mi az, ami inspirál téged?

Ryland: Történelem, család, barátok, sztorik, s úgy alapjában véve az emberi természet. Igyekszem minél több témát feldolgozni, ami minél több módon az emberekkel kapcsolatos. Nekem az a fontos a zenében, hogy kielégítő legyen, s az teljesen mindegy, milyen hangokkal teszi érzékletessé számomra. Az erős dalszövegek is elengedhetetlenek számomra, amik ragaszkodnak a mély zenei gyökerekhez, s tulajdonképpen rávilágítanak arra, mennyire nem fontos a dallam pontossága. Ez volt, ami arra késztetett hogy Amerikából Magyarországra is eljussak, hogy itt is bemutathassam a zenémet, s egyszerűen csak hagyom, hogy a zeném összekösse az embereket, még akkor is, ha azok közül nem mind érthető a publikum számára. Nagyszerű dolog, hogyha az, ami belőlem jön, közelebb hozza az embereket mind Amerikában, mind Mexikóban vagy akár nálatok.

Part: S van e ideálod, kedvenc énekesed, valaki, aki meghatározó a karrieredben?

Ryland: Az utóbbi években együtt dolgoztam a brit Robert Wyatt-tel, ami munkát nagyon élveztem. Gyönyörű dalai vannak és a művészete összehasonlíthatatlan bármely mai zenészével vagy akár visszatekintve az elmúlt húszévbeliekkel. Nem igazán vagyok kibékülve a mai amerikai popzenével, bár vannak kivételek: nagyon szeretem pár barátom zenéjét, pl. Drew Danburry, Emperor X, Lana Rebel, Kevin Michael Mayfield vagy Sam Amidon. S egy másik folkénekes, Utah Phillips, volt még rám nagy hatással,  de ő sajnos már nincs közöttünk.

Part: Folkzenét játszol, ha nem tévedek. Hogyan különböztetnéd meg az amerikai folkzenét attól, amit nálunk hallasz, hiszen Magyarország egy erős folk-hagyományokkal rendelkező ország?

Ryland: Nagyon sok zene be van kategorizálva Amerikában, rá van húzva, hogy folkzene, s azok közül, akik a hagyományos folkzene kedvelői hazámban, sokan mondják, hogy az én zeném eléggé távol áll a tradicionális amerikai folkzenétől. Igazából, a mindenki által ismert amerikai folkzene már lassan 100 éves múlttal rendelkezik, ezzel szemben a magyar folk-kultúra közel 70 éves múltra tekinthet vissza, bár szerintem a tradíciói sokkal régebbre nyúlnak vissza. Amerikában nagyon széles kategória ez, és tulajdonképpen abból a stílusból nőtte ki magát, amit a '40-es évekbeli The Great Depression képviselt, olyan emberekkel, mint Woody Guthrie, aki meglehetősen egyszerű gitárdalokkal kelti életre olyan témában, ami a munkás réteggel s az emberi megélhetéssel foglalkozik. Jobban szeretem a zenémet folkzenének nevezni, mivel a dalaim is ezekből a témákból merítkeznek, még akkor is ha a cím nem is illeszkedik olyan pontosan a szöveghez.

Part: Rengeteg országban megfordultál már. Mi a tapasztalatod, mennyi mindenben tér el az amerikai életszínvonal az európaiétól? Mennyiben mások az emberek, a szokások? Ahonnan te jöttél (Oregon állam) hogyan élnek az emberek?

Ryland: Hú, hát ez egy nagyon sokrétű kérdés. Ami a legfőbb és legfontosabb különbség Amerika történelmének hiányosságában rejlik. A kultúra sokkal erősebb napjainkban, s ritkán nyúlnak vissza a múltba, szemben több európai ország kultúrájával. Ez nagyon fontos, mert például a Balkán-félszigetnek nagyon hosszú történelme van a háborújától kezdve s az emberek tudták, mennyi kárt okozott ez nekik. Nálunk az összes konfliktus újkeletű, és a nagy része a tengerentúlra nyúlik - szóval a háború iszonyatosan absztrakt fogalom az amerikai ember számára. Bár, sokszor meglepődöm, mennyi olyan hely van, ami hasonlít az USÁ-hoz, mint pl. Magyarország is. Ahogy Európa is, az USA is gazdaságilag eléggé eltérő, s a kulturális különbségek is több ezer kilométerig elnyúlnak, ugyanúgy, ahogy Európában. Minden kultúrában vannak jó és rossz emberek, gazdagok és szegények, s a globalizációnak köszönhetően a kulturális különbségek sokkal alacsonyabbak, mint  ahogy azt az emberek érzékelik. A balkániak kérdezték egyszer tőlem, hogy az USA tényleg a lehetőségek földje-e. Az igazat megvallva nálunk is óriási a munkanélküliség és a megélhetési különbségek. Nincs olyan ország, ahol minden tökéletes lenne. S számomra sokkal több lehetőséget rejt magában pl. Magyarország, mint az USA, még akkor is, ha a minimálbér sokkal alacsonyabb. Például, Baltimore városa 70%-ban szinte lakatlan, s a gyilkosságok és a bűnözés aránya iszonyatosan magas. Az USA rengeteg pénzt költ a háborúra ahelyett, hogy ezt a pénzt az infrastruktúrába fektetné. Szóval összehasonlításképp, Kelet-Európa sokkal tisztább és szebb a legtöbb amerikai városnál.

Part: Volt bármilyen médiamegjelenésed, albumod az elmúlt időszakban?

Ryland: Természetesen. Négy albumom jött ki a The Robot Ate Me nevű formációval (They Ate Themselves 2002, On Vacation 2004, Garousel Waltz 2005, Good World 2006) majd ezt követően a saját nevemen eddig két albumot publikáltam (Seeds 2008, Cowbirds & Cuckoos 2009). Számos dalom fellelhető az interneten, sőt az albumaimat a Last.fm is szokta játszani.

Part: Van valami terved az újévre? Egy új album esetleg?

Ryland: Igen, egy olyan válogatáson dolgozom, amely az Európában írt dalaimat tartalmazza majd, s amit a következő hónapban fogok rögzíteni Olaszországban. Nagyon sok olyan dal lesz közte, amit Magyarországon írtam illetve olyan is, amit múlt hónapban Olaszországban komponáltam össze. El fogom küldeni a demót nektek is a weboldalamon keresztül (www.rylandbouchard.com).

Part: Köszönöm szépen a figyelmedet! Kívánok sok szerencsét az újévre és légy sok jó élménnyel gazdagabb!

Ryland: Én köszönöm a lehetőséget!

Ryland Bouchard weboldala >
Bad thoughts cím alatt néhány Egerben készült dal!

Ryland Bouchard: I miss you (youtube video) >
Egy dal a Líceum lépcsőjéről