WPAHP interjú
Írta: Debreczeni kulturha László 2009. október 28. szerda, 00:22
A Popméter csapat a mellett, hogy a legfrisebb, legfeszesebb zenékkel lepi meg hónapról-hónapra a pop-érzékenyeket, rendre vendégül lát új, feltörekvõ arcokat is klubestjei idején. Ezúttal a talányos nevû "WPAHP"-vel (We Plants Are Happy Plants) készítettek interjút, és hála a jó kapcsolatnak, és persze Tóbi Balunak, ezt mi is felétek tárjuk.
Jó olvasgatást! A cikk eredetijét ezen a linken találjátok>>
Special Thank 4 Popméter!
Milyen élmények hatására fogtál zenék készítésébe? Mi motivál?
Mióta elkezdtem basszusgitáron zenélni, azóta folyamatosan kísérleteztem azzal, hogy milyen zenét tudnék magamtól csinálni. Szóval poén szinten, de azonnal csináltam egy albumnyi számot, természetesen borzalmas volt, fõleg hülye szövegek, hamis károgás és csapkodó basszushangok jellemezték. De a lényeg, hogy utána már csak jobbat tudtam csinálni. És ez motivál, hogy mindig egyre többet fogok tudni a zenérõl és egyre jobbat fogok tudni csinálni.
Honnan jött a név?
A Radiohead - I Might Be Wrong Live EP bookletjének egy eldugott részén találtam rá elmosódva sok-sok éve és akkoriban folyamatosan egy Radiohead message boardon lógtam, ahol ennek hatására weplants néven írogattam, késõbb pedig az Atarashii (japánul újat jelent) elõadónevemet is lecseréltem WPAHP-re.
Hogyan születnek a számok? Vannak olyan hatások (pl. zenei, filmes), stíluselemek, melyeket tudatosan építesz be a zenéidbe?
Elõször általában eldöntöm, hogy milyen stílusú, hangulatú zenét szeretnék csinálni, ez általában egy lábdobra felvett alapkörrel kezdõdik, amit aztán szépen felépítek, egyre jobban kialakul a pontos hangulat és azon a ponton már tudatosan is el tudom indítani abba az irányba, amit szeretnék. Utána jöhet a kutatómunka, amikor órákig keresek egy-egy effektet vagy filmes szöveget vagy tévémûsorból valami érdekeset, ami illik a zenére.
Az Apollo címû számod volt a legnépszerûbb májusban a nemzetközinek számító Hype Machine oldalon. Mekkora jelentõséget tulajdonítasz ennek a ténynek?
Ez volt az egyik legnagyobb sikerem eddig zeneileg, és nagyon örültem neki, hiszen az Apollo egyáltalán nem partyszám és a Hype Machine-on fõleg tánczenék jelennek meg. Nagy öröm volt látni, hogy az ember megmutathatja magát valami õszintébbel is, fõleg így, hogy ez volt a legnépszerûbb egész májusban.
Mennyire tartós a figyelem a határon túlról? Lesz külföldi WPAHP fellépés?
San Fransiscóról és úgy általában az amerikai városokról/emberekrõl tudom, hogy szeretik a zenémet, valahogy ott a legnyitottabbak az új dolgokra. Most jöttem vissza New Yorkból és felléphettem volna Minneapolisban, de túl kevés idõre mentem ahhoz, hogy beleférjen. Remélhetõleg a következõ években összejön egy nemzetközi turné - érdeklõdés van.
Hogyan oldod meg a zenéid terjesztését? Tervezel album-hosszúságú megjelenést a közeljövõben?
A loadaimfire.com-on jelentettem meg az elsõ EP-met, ahol annyit fizethetnek érte, amennyit akarnak. Ez arra jó volt, hogy bárkihez eljuthassak, akit érdekel a zeném. De a következõ lépés a nagy netes zeneterjesztõkön (iTunes, Beatport stb.) keresztüli megjelenés. Lassan egy éve dolgozom a Twilight Of The Dawn c. albumomin, de lehet, hogy az elõtt még lesz egy-két kisebb megjelenésem.
Hogyan zajlik egy WPAHP live act? Törekszel a minél élõbb megszólalásra, esetleg vendégzenészek bevonására a jövõben?
Általában otthon órák alatt rakom össze a szerkezetét egy-egy fellépésnek, közben eldöntöm, hogy miket szeretnék használni hozzá pluszban, pl. gitárt vagy szintit. Van egy midi kontrollerem, amin bármilyen szintihangon tudok játszani, plusz különbözõ effekteket tudok ráprogamozni a potméterekre. A jövõben persze szeretném, ha pár barátommal néha együttesként tudnánk fellépni, de lehet, hogy ehhez nem Magyarország a jó alap.
Voltak korábbi zenei projektjeid? Mi az a Stu Ungarn?
Mint mondtam, az Atarashii-ból váltam WPAHP-é, de persze mióta egyre ismertebbé vált az új nevem, nem engedhettem meg magamnak, hogy a hülyeségem is kivegye a részét a projektbõl, úgyhogy amikor „rám jön”, valamilyen alteregó alatt csinálom meg azokat a zenéket, amik nem illenek bele a WPAHP hangulatba. Ilyen a Herzhog, ami fõleg kemény, buta és kegyetlen zene. A Stu Ungar pedig a progressive trance, house és minimál keveréke, amin belül legutoljára egy összesen 50 perces Razz trilógiát csináltam. Egyszámos projektjeim is vannak persze, ilyen az Econojedra, ami inkább egy rémálom soundtrackje lehetne, és legutoljára amit csináltam, az a Money címû számom Gordon Gekko néven.
A Red Bull Made In Garage tehetségkutató program jóvoltából, félezer jelentkezõ közül te nyerted el a lehetõséget, hogy elkészüljön elsõ hivatalos videókliped. Milyen volt a forgatás? Hol és mikor találkozhatunk majd a klippel?
Ha jól tudom, most már bármelyik nap elkezdhetik nyomni az MTV-n. Imádtam a forgatást, bár életem leghosszabb napja volt: délután kezdtük és reggel fél ötkor még a Margit Híd lábánál forgattunk. De amikor megláttam a klipet, világos volt, hogy megérte. Nagyon örülök, hogy én nyertem el ezt a lehetõséget, remélhetõleg segíteni fog nemzetközileg terjeszteni magamat és a zenémet.
Manapság egyre többen kooperálnak énekes hölgyekkel. Hogyan jött a közös munka ötlete Kutzora Edinával (ex-Yonderboi Quintet) és mi lett ennek az eredménye?
Rengeteg zeném van, amihez kitalálom az éneket, szöveget is írok hozzá, csak az a probléma, hogy borzalmasan énekelek. Ilyenkor vagy jön a vokóder vagy valakit megkérek, hogy énekelje fel. Edinával két számot is csináltunk, amik közül a We Should Look Around egy igazi rádióbarát szám, úgyhogy a közeljövõben ezt szeretnénk a magyar rádiókból viszonthallani. Amúgy nem tudom, hogy mikor fogok megint valakit felkérni éneklésre, plusz az utóbbi idõben a vokóderrõl váltottam egy minimális auto-tune õrületre - a Sell Your Soulban már azzal énekelek és a készülõ albumomon is sokszor használom.
Milyen kapcsolatban vagy az Ektivvel? Mi a véleményed az ottani formációkról?
Én voltam az elsõ, akit annak idején megkerestek azzal, hogy szeretnének egy promóciós, bulizós menedzsmentet csinálni, és azonnal igent mondtam, hiszen egyedül nehéz bekerülni a köztudatba és fellépéseket szervezni. A többiek mind az elektronikus zene gyermekei, valakik fidget house-al, mások meg dirty electroval szedik szét a helyeket. Én is szeretek bulizni, de az én ízlésem soha nem volt bulizeneként elektronikus zenére korlátozva, én ugyanúgy táncolhatónak érzem a Radioheadet, mint a Justice-t. Persze törekedni kell a megfelelõ arányokra; amit a többiek mûvelnek, arra egyébként pedig szükség van itthon a klubéletben.
Volt már vidéki fellépésed? Ha igen, milyenek a vidéki tapasztalataid? Jártál már Egerben korábban?
Érdekes, hogy ez lesz az elsõ vidéki fellépésem. De voltam már sokszor Egerben, nagyon sok vicces és jó élményem van, fõleg a várban. :D
Milyen zenéket hallgatsz mostanság? Mit szólsz ahhoz, hogy a számodra meghatározó két albumot (Quart interjú: Radiohead - Kid A, Daft Punk - Discovery) a Pitchfork beválasztotta az évtized három legjobb lemeze közé?
Újabban legtöbbször a Blueprint 3-at hallgatom Jay-Z-tõl, de imádom a remasterelt Beatles-t és a The Wire címû sorozathoz készült Tom Waits - Way Down In The Hole feldolgozásokat.
Nem lepõdök meg, hogy a Kid A és a Discovery beletartozik az utóbbi idõk legjobb albumai közé, mindkettõ abban az áldott idõben került a kezeimbe, amikor még discmannel járkáltak az emberek és nem egy-egy szám volt meg a hallgatónak az elõadóktól, hanem albumként, egészként tudtuk/kellett hallgatni õket. Mindkét lemez legalább fél évig volt a discmanemben és minden nap legalább kétszer végighallgattam õket, minden szám beleégett az agyamba és folyamatosan inspirálnak. Imádom a koncepciót a zenében és hiányolom a fizikai, kigondolt és kerek egész lemezeket.
Mióta elkezdtem basszusgitáron zenélni, azóta folyamatosan kísérleteztem azzal, hogy milyen zenét tudnék magamtól csinálni. Szóval poén szinten, de azonnal csináltam egy albumnyi számot, természetesen borzalmas volt, fõleg hülye szövegek, hamis károgás és csapkodó basszushangok jellemezték. De a lényeg, hogy utána már csak jobbat tudtam csinálni. És ez motivál, hogy mindig egyre többet fogok tudni a zenérõl és egyre jobbat fogok tudni csinálni.
Honnan jött a név?
A Radiohead - I Might Be Wrong Live EP bookletjének egy eldugott részén találtam rá elmosódva sok-sok éve és akkoriban folyamatosan egy Radiohead message boardon lógtam, ahol ennek hatására weplants néven írogattam, késõbb pedig az Atarashii (japánul újat jelent) elõadónevemet is lecseréltem WPAHP-re.
Hogyan születnek a számok? Vannak olyan hatások (pl. zenei, filmes), stíluselemek, melyeket tudatosan építesz be a zenéidbe?
Elõször általában eldöntöm, hogy milyen stílusú, hangulatú zenét szeretnék csinálni, ez általában egy lábdobra felvett alapkörrel kezdõdik, amit aztán szépen felépítek, egyre jobban kialakul a pontos hangulat és azon a ponton már tudatosan is el tudom indítani abba az irányba, amit szeretnék. Utána jöhet a kutatómunka, amikor órákig keresek egy-egy effektet vagy filmes szöveget vagy tévémûsorból valami érdekeset, ami illik a zenére.
Az Apollo címû számod volt a legnépszerûbb májusban a nemzetközinek számító Hype Machine oldalon. Mekkora jelentõséget tulajdonítasz ennek a ténynek?
Ez volt az egyik legnagyobb sikerem eddig zeneileg, és nagyon örültem neki, hiszen az Apollo egyáltalán nem partyszám és a Hype Machine-on fõleg tánczenék jelennek meg. Nagy öröm volt látni, hogy az ember megmutathatja magát valami õszintébbel is, fõleg így, hogy ez volt a legnépszerûbb egész májusban.
Mennyire tartós a figyelem a határon túlról? Lesz külföldi WPAHP fellépés?
San Fransiscóról és úgy általában az amerikai városokról/emberekrõl tudom, hogy szeretik a zenémet, valahogy ott a legnyitottabbak az új dolgokra. Most jöttem vissza New Yorkból és felléphettem volna Minneapolisban, de túl kevés idõre mentem ahhoz, hogy beleférjen. Remélhetõleg a következõ években összejön egy nemzetközi turné - érdeklõdés van.
Hogyan oldod meg a zenéid terjesztését? Tervezel album-hosszúságú megjelenést a közeljövõben?
A loadaimfire.com-on jelentettem meg az elsõ EP-met, ahol annyit fizethetnek érte, amennyit akarnak. Ez arra jó volt, hogy bárkihez eljuthassak, akit érdekel a zeném. De a következõ lépés a nagy netes zeneterjesztõkön (iTunes, Beatport stb.) keresztüli megjelenés. Lassan egy éve dolgozom a Twilight Of The Dawn c. albumomin, de lehet, hogy az elõtt még lesz egy-két kisebb megjelenésem.
Hogyan zajlik egy WPAHP live act? Törekszel a minél élõbb megszólalásra, esetleg vendégzenészek bevonására a jövõben?
Általában otthon órák alatt rakom össze a szerkezetét egy-egy fellépésnek, közben eldöntöm, hogy miket szeretnék használni hozzá pluszban, pl. gitárt vagy szintit. Van egy midi kontrollerem, amin bármilyen szintihangon tudok játszani, plusz különbözõ effekteket tudok ráprogamozni a potméterekre. A jövõben persze szeretném, ha pár barátommal néha együttesként tudnánk fellépni, de lehet, hogy ehhez nem Magyarország a jó alap.
Voltak korábbi zenei projektjeid? Mi az a Stu Ungarn?
Mint mondtam, az Atarashii-ból váltam WPAHP-é, de persze mióta egyre ismertebbé vált az új nevem, nem engedhettem meg magamnak, hogy a hülyeségem is kivegye a részét a projektbõl, úgyhogy amikor „rám jön”, valamilyen alteregó alatt csinálom meg azokat a zenéket, amik nem illenek bele a WPAHP hangulatba. Ilyen a Herzhog, ami fõleg kemény, buta és kegyetlen zene. A Stu Ungar pedig a progressive trance, house és minimál keveréke, amin belül legutoljára egy összesen 50 perces Razz trilógiát csináltam. Egyszámos projektjeim is vannak persze, ilyen az Econojedra, ami inkább egy rémálom soundtrackje lehetne, és legutoljára amit csináltam, az a Money címû számom Gordon Gekko néven.
A Red Bull Made In Garage tehetségkutató program jóvoltából, félezer jelentkezõ közül te nyerted el a lehetõséget, hogy elkészüljön elsõ hivatalos videókliped. Milyen volt a forgatás? Hol és mikor találkozhatunk majd a klippel?
Ha jól tudom, most már bármelyik nap elkezdhetik nyomni az MTV-n. Imádtam a forgatást, bár életem leghosszabb napja volt: délután kezdtük és reggel fél ötkor még a Margit Híd lábánál forgattunk. De amikor megláttam a klipet, világos volt, hogy megérte. Nagyon örülök, hogy én nyertem el ezt a lehetõséget, remélhetõleg segíteni fog nemzetközileg terjeszteni magamat és a zenémet.
Manapság egyre többen kooperálnak énekes hölgyekkel. Hogyan jött a közös munka ötlete Kutzora Edinával (ex-Yonderboi Quintet) és mi lett ennek az eredménye?
Rengeteg zeném van, amihez kitalálom az éneket, szöveget is írok hozzá, csak az a probléma, hogy borzalmasan énekelek. Ilyenkor vagy jön a vokóder vagy valakit megkérek, hogy énekelje fel. Edinával két számot is csináltunk, amik közül a We Should Look Around egy igazi rádióbarát szám, úgyhogy a közeljövõben ezt szeretnénk a magyar rádiókból viszonthallani. Amúgy nem tudom, hogy mikor fogok megint valakit felkérni éneklésre, plusz az utóbbi idõben a vokóderrõl váltottam egy minimális auto-tune õrületre - a Sell Your Soulban már azzal énekelek és a készülõ albumomon is sokszor használom.
Milyen kapcsolatban vagy az Ektivvel? Mi a véleményed az ottani formációkról?
Én voltam az elsõ, akit annak idején megkerestek azzal, hogy szeretnének egy promóciós, bulizós menedzsmentet csinálni, és azonnal igent mondtam, hiszen egyedül nehéz bekerülni a köztudatba és fellépéseket szervezni. A többiek mind az elektronikus zene gyermekei, valakik fidget house-al, mások meg dirty electroval szedik szét a helyeket. Én is szeretek bulizni, de az én ízlésem soha nem volt bulizeneként elektronikus zenére korlátozva, én ugyanúgy táncolhatónak érzem a Radioheadet, mint a Justice-t. Persze törekedni kell a megfelelõ arányokra; amit a többiek mûvelnek, arra egyébként pedig szükség van itthon a klubéletben.
Volt már vidéki fellépésed? Ha igen, milyenek a vidéki tapasztalataid? Jártál már Egerben korábban?
Érdekes, hogy ez lesz az elsõ vidéki fellépésem. De voltam már sokszor Egerben, nagyon sok vicces és jó élményem van, fõleg a várban. :D
Milyen zenéket hallgatsz mostanság? Mit szólsz ahhoz, hogy a számodra meghatározó két albumot (Quart interjú: Radiohead - Kid A, Daft Punk - Discovery) a Pitchfork beválasztotta az évtized három legjobb lemeze közé?
Újabban legtöbbször a Blueprint 3-at hallgatom Jay-Z-tõl, de imádom a remasterelt Beatles-t és a The Wire címû sorozathoz készült Tom Waits - Way Down In The Hole feldolgozásokat.
Nem lepõdök meg, hogy a Kid A és a Discovery beletartozik az utóbbi idõk legjobb albumai közé, mindkettõ abban az áldott idõben került a kezeimbe, amikor még discmannel járkáltak az emberek és nem egy-egy szám volt meg a hallgatónak az elõadóktól, hanem albumként, egészként tudtuk/kellett hallgatni õket. Mindkét lemez legalább fél évig volt a discmanemben és minden nap legalább kétszer végighallgattam õket, minden szám beleégett az agyamba és folyamatosan inspirálnak. Imádom a koncepciót a zenében és hiányolom a fizikai, kigondolt és kerek egész lemezeket.
| < Előző | Következő > |
|---|
Legfrissebb cikkek
- A zenehallgatás olyan, mint a lélegzés – beszélgetés Kiss Tibivel és Liviusszal a Quimby-ből
- Beszámoló az idei főiskolás napokról - eFeN 2012 élményei
- Együtt a gazdától - beszélgetés a vásárlói közösségekről Egerben
- „Az élet fölülírja és főleg fölülmúlja az irodalmat.”
- "A kicsi szép" - Beszélgetés Törőcsik Gáborral
Hasznos holmik
