Plüss Project 2.

Írta: Debreczeni kulturha László 2012. február 07. kedd, 09:30

Állandó elégedetlenséget érzek, mivel sohasem jutok a dolgaim végére. Eltervezek valamit, ami végül félbe marad és figyelmem egy másik dologra irányul, ami sokkal fontosabb. Időhiányban szenvedek, így mindig arra sajnálom, amire éppen fordítom. Amit szeretnék azt nem csinálom és amit kötelességből teszek, az nem boldogít. Ha azt csinálom amit szeretek, akkor lelkiismeret furdalás gyotor, mert kötelességeimet éppen halogatom. Végül semmihez sincs kedvem, mert mindenre ugyebár nem jut idő. Most sürgető tendenciát követve próbálom igényeimet megtartani és elképzelésem beteljesületlenségének elejét venni...

A Plüss Projekt 2. c. kiállítás rólam és azokról szól, akiknek az idő az egyik legnagyobb ellenségük. Rokonlelkeket kerestem. Olyanokat, akik hozzám hasonló módon gyermekkoruk azon szakaszát hiányolják néha vissza, amikor még az idő nem volt meghatározó tényező életükben. Az ötletet helyszín és helyzet adta. Diákéveim egy csapásra véget értek és bátyám sörözőjében, mint mosogatós lány töltöttem drága időmet, miközben láttam, hogy a helyzet a pult másik oldalán sem jobb. Történetet csináltam belőle, melynek első darabja már kész, de nem tudom mikor jutok a végére.

A kiállítást megkezdtem. Bár a többi kép még készülget és vagy lesz belőle valami, vagy nem... a dolgom végére jutottam.