"... az egészből egy öreges, szép kis sztorit kikerekíteni ebben a koncepcióban." - Megnyitja kapuit a Kis Zsinagóga Galéria

Írta: Vígh Szilvája 2011. március 03. csütörtök, 18:51

Jövőhét szerdán megnyílnak a kapuk a Kis Zsinagóga Kortárs Művészeti Galériában, a hatodik évad alkalmával. A szezonnyitó most Farkas-Kontra Máté, sokak által Farek néven ismert képzőművész Isten ajándéka című kiállítása lesz. A kiállítás Erdős Júlia textilművész nyitja meg és az eseményt a Sickpicnic nevű zenekar kétszámos alkalmi koncertje is színesti. Gyertek, gyertek! A kiállításról egy kicsit többet megtudhattok: beszélgetés Farekkel a Part Magazinban!

Mi: Isten ajándéka – Farkas-Kontra Máté kiállítása
Hol: Kis Zsinagóga Kortárs Művészeti Galéria, Eger, Hibay Károly út 7.
Mikor: 2011. március 9-23.
Megnyitó: 2011. március 9., 17:00

Beszélgetés Farkas-Kontra Mátéval az egri kiállítása előtt:

PartMag: Jövő héten lesz egy kiállításod. Erről mesélj nekem egy kicsit, mit fogunk ott látni, miről szól majd?

Farek: A munkáimnak a lényege, hogy a különböző anyagok, faktúrák kapcsolatát próbálom vizsgálni. A kiállított képek alapvető eleme a vas. Most már kezdem ezt kinőni, régóta foglalkoztat ez a dolog, de ennél a képanyagnál konkrétan ez kerül előtérbe. Kizárólag korrodált fémeket használok, és az a koncepcióm, hogy van mondjuk egy rozsdás vaslemez, amit megtalálsz egy szeméttelepen, vagy bárhol az utcán – eleve ez, hogy megtalálod, és nem mész el mellette, nem adod le a MÉH telepen, amit általában szoktak az emberek, hanem meglátod a szépségét. Nagyon fontos számomra, hogy olyan anyagról beszélünk, aminek van már egy története, meséje, s hogyha én ezt kiemelem a régi környezetéből, és egy új felületre helyezem rá, turbózom színekkel és más anyagokkal, akkor ezáltal egy új mesét szövök a meglévő történet köré. Mintha lenne egy alapsztori, s én kicsit átírnám azt. És miközben a vasból új gondolatokat nyerek, még emellett azzal is játszok, hogy a vas egy rideg, mű anyag, de mégis felbomlik, és megsemmisül egyszer. Szóval ez az öregedés már elkezdődött, de lehet, hogy a színekkel, a más anyagokkal megújítom, megfiatalítom ezt az anyagot. Ezért tartom fontosnak az anyagok kapcsolatát, hogy mit mi mellé lehet helyezni. Földszíneket használok, ezzel is mutatva azt, hogy szeretek a természetesség vonalán maradni, és ebből az egészből egy öreges, szép kis sztorit kikerekíteni ebben a koncepcióban.

A kiállítást egyébként a Sickpicnic nevű zenekar fogja megnyitni. Ebben a tagok fele egri rajzos, nagyon közeli és jó barátaim. Náluk nagyon jól ötvöződik a képzőművészet és a zene, mindkettőben nagyon tehetségesek. Az első kiállításomon is ők léptek fel, és szinte megszólaltak a képek, a zene is kiszínesedett a képektől, szóval kölcsönhatásban van a kettő egymással, szinte együtt elkezdett élni az egész kiállítás. Kísérleti zenét játszanak, nagyon jól ráéreznek a dologra pont azért, mert ők is festenek, tudják a képek születésének folyamatát. Erre az alkalomra két számot írtak, amit máshol nem játszanak, szóval ez a mi kis közös produkciónk.

Partmag: A képek önállóan állják majd meg a helyüket, vagy a mondanivalójuk kapcsolatából lesz majd esetleg egy egység?

Farek: Itt most nem igazán beszélhetünk egységről. Csupán azt tudnám elmondani, hogy van egy alap mondanivaló, ami minden képre igaz, ez a család. Nagyon fontosnak tartom a családot és az életet, valamint a kettő kapcsolatát. Úgy születnek a képek, hogy van egy szó, amit hallok, vagy eszembe jut, például az, hogy „feleség” – ennek a szónak a jelentését a magyar nyelv szerintem csodálatosan tudja hordozni, hiszen azt jelenti, hogy van egy másik felünk, s ha ő nincs, akkor maga a szó sem ér semmit. Erre vonatkozóan lesz egy ilyen című kép, ami két részből fog állni, két félből, s az egyik fél a másik nélkül nem tud létezni, kiegészítik egymást.

PartMag: Ez a kiállítás hogy jött létre? Meglévő munkáidból állítottad össze, vagy konkrétan erre a kiállításra készítettél munkákat?

Farek: Ezek már meglévő munkáim. Az utóbbi években elég termékeny voltam, közel 40 képem született ebben a témában. Nagyon élveztem, mert tulajdonképpen ez egy barkácsolás: anyagokat párosítok, ragasztgatok, égetek össze. Szóval a saját fejlődési fonalam mentén lettek kiválogatva a munkák. Ebből a közel 40 képből 9-10 lesz kitéve, sorozatok elemei és egész sorozatok is. Egy válogatás lesz.

A pályafutásomnak, képzőművészetemnek a csúcspontjának élem meg ezt az egri kis zsinagógás kiállítást, ezért is az a címe, hogy Isten ajándéka. Ebben semmilyen vallási hókuszpókuszra nem kell gondolni, hanem annyi, hogy a Máté is azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Az hogy Egerbe kerültem iskolába, az is egy ajándék. Azt is annak tartom, hogy van egy kifejezési terem, amivel ki tudom magamat adni – ez sem adatik meg mindenkinek. Valamint az is óriási dolog, hogy a Kis Zsinagógában állíthatok ki, mert nekem az a hely egy nagyon kultikus hely, és életemben nem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyen lehetőséget.

PartMag: Mennyi idő alatt készítesz el egy ilyen képet?

Farek: Nagy képekről beszélünk, a legkisebb képeim is 1m x 1m-esek. Nem vászonra festek, hanem faroslemezre, szóval még azt is méretre kell vágni, feldarabolni, a lécet megvenni hozzá a fatelepen, szóval megelőzi a tényleges munkát az anyagbeszerzés. De ha már mindezek megvannak, és már csak össze kell rakni a festményt, akkor kb. fél napos munka elkészíteni a művet, festéssel együtt. Persze ez attól is függ, mennyire állt össze a fejemben az, amit szeretnék mondani a képpel. Ezek a képek alakítják magukat, soha nem készítek vázlatot, nincs eltervezett koncepcióm. Például ha van egy szó, amit szeretnék megjeleníteni, akkor azt továbbgondolom színekben és formákban, de a végén ezek összerakják magukat.

PartMag: Előfordult már, hogy egy régebbi alkotásodat elővetted, és a mostani koncepcióid alapján átalakítottad, felturbóztad?

Farek: Nem, ezt nem szeretem. Ha egy képet befejezek, akkor az kész van, nem szabad utána már hozzányúlni. Olyat sosem csinálok, hogy egyéb körülmények miatt nem fejezek be egy képet, az rendkívül bosszantó. Ha nem készülök mégsem el egy képpel, valamilyen oknál fogva, akkor mindig egy újat kerekítek belőle.

PartMag: Említetted, hogy itt a vasnak lesz kiemelkedő szerepe. Van más olyan anyag, ami hasonlóképpen ehhez, foglalkoztat, amiből életre hívnál dolgokat?

Farek: Most nagyon benne vagyok ebben a vasas témában, úgy gondolom, hogy most kezdi kiforrni magát bennem. Van még nagyon sokféle mondanivaló, amit ki lehet belőle hozni, nagyon sok anyag, amivel párosítani lehet, vagy sokféle folyamat, amivel a vasat rombolni lehet. Úgy érzem, hogy ez a kiállítás egy olyan pont lesz, ami zár majd egy korszakot, mert ezek után installációkon töröm a fejem. Mindenképpen szeretném folytatni az anyagok rombolását, mert ez nagyon érdekel.

PartMag: Milyen installációkban gondolkodsz?

Farek: Nagy szakadék van most bennem, az utóbbi hónapokban eléggé kiestem a festésből. Most zenekaroknak készítek flyereket, vizuális anyagokat, és egy fotóinstalláció foglalkoztat leginkább, amit szeretnék kivitelezni emberi szereplőkkel. Ez egy hatalmas váltás, de úgy érzem, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor belesüppednék ezekbe a kísérleti vasas dolgokba, ami pedig nem lenne már őszinte. Csak azért meg nem akarom csinálni, hogy ne essek ki a gyakorlatból.

PartMag: Milyen munkáid voltak eddig? Milyen formákat, folyamatokat használtál fel?

Farek: Az én koncepcióm mindig az volt, hogy olyan dolgokat jelenítsek meg, amik mellett el szoktak menni az emberek. Eleinte figurális festő voltam. Régen is megjelent már nálam ez a család vonulat, babákat festettem. Megpróbáltam az aránytalanságukat előtérbe helyezni, erre próbáltam a képeimmel felhívni a figyelmet, mindezt ugye figurális eszközökkel oldottam meg. Aztán megkaptam a rajz tanszéken, hogy ez nem festészet, amit csinálok, a három szín nem egyenlő a palettával. Teljesen igazuk volt benne, ezért utána – mivel már akkor is érdekeltek a rozsdás anyagok – elkezdtem ilyen felületeket festeni, pl. kukákat, konténerek oldalából emeltem ki részleteket, s azokra festettem. Aztán meguntam, és elkezdtem telepakolni a festményeimet különböző anyagokkal, mert nagyon érdekelnek azok a képek, amelyek nem síkban vannak, hanem kicsit kiemelkednek a térben. Akkor még festettem az anyagokat, szóval nem nyúltam hozzájuk, és ebből jutottam el odáig, hogy nem csak festeni akarom ezeket az anyagokat, hanem én akarom tönkretenni. Ez azért is fontos, mert pl. gondolok itt a vak emberekre, akiknek elmondhatod, hogy mit látunk egy kiállításon, de az nem ugyanaz. Viszont ha az én képeimet megfogod csukott szemmel, lesz egy érzésed belőle. Meg lehet majd fogni a képeimet a kiállításon, nem fontos, hogy nehogy összekoszolódjanak, mert nem a tökéletességre törekszenek, hanem pont hogy a tökéletlenségre próbálják felhívni a figyelmet.

PartMag: Milyen folyamattal tudod a vasat tönkretenni?

Farek: Amiket régen megtaláltam, azokhoz nem szerettem hozzányúlni, úgy használtam föl, ahogy megtaláltam, pont azért, hogy legyen egy felület a képen, amit már tönkretettek, de az nem én voltam, hanem a természet. A környezetét a vasnak ezeken a képeken úgy alakítottam, hogy a vasat körülvevő anyagokat viszont már én teszem tönkre, s a kettőt összeadva mi is születik? Aztán azon tűnődtem, hogy nem elég annak a szegény vasnak, hogy már alapból el van rohadva, adjunk neki még egy pofont azzal, hogy pl. lakkozzuk le. Ezáltal mintha megújítottuk volna azt a bomló anyagot, de közben alatta mégis bomlik tovább.

PartMag: Előfordult már vagy előfordulhat, hogy egy kiállítást viszel tovább egy másik helyre?

Farek: Nem volt még, nem is gondolkodtam ezen. Olyan volt már, hogy képek ismétlődtek, mert vannak olyan képeim, amikről fontosnak tartom, hogy lássák az emberek. Vannak olyan helyek, ahova nem illik bele egy adott kép, s olyankor szeretem azt a képet egy másikkal helyettesíteni.