Említés: Bukta Imre Mélyszántás c. kiállításáról

Írta: Erdős Mária 2010. október 12. kedd, 10:58

„Mély víz az ember szívének gondolata, de a tisztán látó ember felszínre hozza azt.” (Salamon)

A föld-mű-velés és a festő-mű-vészet gondolati átfedéseivel is egyszerűen rámutathatunk arra, hogy miként alakíthatóak át az anyatermészet által létrehozott dolgok. A művelődés információ begyűjtéssel kezdődik (mint a földművelésnél a betakarítás) melyet mélyenszántó gondolatok követnek ( ahogy a betakarítást követheti a mélyszántás). Boronáláshoz hasonlítható módon tisztázza magában az ember -majd helyére rakja- gondolatait.

Bukta Imre képzőművész életébe új jelenség lépett be azzal, hogy 1999-ben visszatért szülőfalujába, Mezőszemerére. Egy vele készült riportban elmondta, hogy egy egyszerű emberhez hasonlóan azt szereti feldolgozni, ami a legközelebb esik hozzá. Ennek ellenére jól ötvözi a környező világában tapasztalt paraszti kultúrát a tőle néha helyrajzilag távol eső kortársművészettel.

Egyik témája a kocsma -általa nevezett közösségi tér- egy számára oly furcsa világ, mely ha nem lenne a faluban talán meg is halnának az emberek. Ő maga –elmondása szerint- nem egy kocsmázó típus, de szereti a kocsmai hangulatot, mi által látható, hogy az embereknek szükségük van egymásra.

Másik témája a maga a falu, ahol mintha gyökeret eresztett volna.  Hanyatló állapotában is ragaszkodik szülőfalujához és néha lírai-, néha profán módon fejezi ki érzéseit ezzel kapcsolatban. Nagy T Katalin művészettörténész szerint Bukta Imre úgy tud gúnyolódni a környező világon, hogy maga is benne van. Művészetét ez által hitelesíti. Joga van kritizálni.

„A legegyszerűbb dolog, hogy saját környezetemet dolgozom fel… Egyre mélyebben tudom magamat beleásni, tehát nem kifelé megyek, hanem egyre beljebb…” (Bukta Imre)

A kiállítás 2010. október 13-ig látható az egri Templom Galériában.