Urban

Ki hallott már ennyi wellness-bio-homeo-holosztikus-kineziológiai-ayurvéda- sattara sattara terápiáról, gyógymódról, egészségmegõrzõ és egészségmegóvó módokról, mint a huszonegyedik század emberfia?  Aztán a különbféle keleti mozgáskultúrákról nem is beszélve, ami számunkra, már inkább heti két alkalmas sportfoglalkozássá redukálódott. De azért mondjuk, nyomjuk... aztán, hogy lényegében tudjuk-e, hogy mirõl is beszélünk vagy mit is csinálunk, az már más kérdés...

Van nekem egy olyanom, hogy Myspace Account. Használom is már egy éve, napi rendszerrel, böcsülettel. És ím, eljött az ideje, hogy az egy éves tapasztalatokat, döbbenéseket, és rádöbbenéseket karakterekbe öntsem - nem minden arany, ami fénylik alapon.

Mi is ez az egész partmagazinosdi itt Egerben? Mire jó? minek? Kell ez nekünk? És másoknak? Jönnek a kérdések így két évvel a mi kis on-line magazinunk indítása után.

Mikor 2005 őszén Mormogival bicajoztam Neuróhoz, akkor - útközben - merült fel a gondolat, hogy nincs Egerben egy valamire való kulturális oldal, újság vagy magazin. Nincs egy hely, ahol a várost, a kulturális életét, a partikat, bulikat szabadon lehet fikázni vagy netán dicsérni. Nincs egy fórum, ahol csak úgy, megjelenhetnek jó vagy rossz versek, írások. Nincs egy oldal, ami a megszokott egykaptafás programajánlóktól eltérne és felvállalná a szubjektivitást.  

Ha nincs, hát csináljunk. Nem olyan nagy kaland - gondoltuk akkor. Aztán egy kicsit visszavettünk, mert eredetileg nyomtatott magazinra gondoltunk, de be kellett látnunk, hogy ahhoz nagyon kevesek vagyunk: nem volt (most sincs) pénzünk nyomdára, sok tördelési és design munka lenne havi, kéthavi rendszerességgel, stb. stb. Mindez munka vagy tanulás mellett nagyon húzós lett volna.

De ha papír alapon nem is volt reális a dolog, azért interneten nem tűnt kivitelezhetetlennek. El is kezdtük. (Pont erre az időszakra esett amúgy a Part Egyesület hivatalos megalapítása is - nem véletlenül, hisz ekkor kezdett összeállni egy olyan közösség, ami már nyugodt szívvel felvállalhatott hosszabbtávú, komolyabb projekteket is: pl. a Part magazin szerkesztését vagy a galéria beindítását a Kis Zsinagógában.)

Belevágtunk tehát, de mibe is? A magazin alapja az volt, hogy nem vagyunk újságírók, nem vagyunk profik, de vannak ötleteink, kedvenc témáink, van véleményünk, ízlésünk, és ha ezekről írunk néhány cikket, akkor már kész is az on-line közösségi magazinunk.

Közösségi magazin, amibe többé-kevésbé minden belefér. A magazin eltelt két éve során persze kialakult néhány alapszabály, amit nem is nagyon kellett leírnunk, hisz szinte egyértelmű volt mindenkinek, aki a Part magazint írta, olvasta: pl. hogy a pártpolitikát teljesen mellőzzük, mert úgy gondoljuk, nem igazán hasznos abba a mókuskerékbe beszállni, vagy hogy a tolerancia fontos számunkra. És bár szinte minden jó és kevésbé jó írást közöltünk, azért egyszer-kétszer előfordult az is, hogy egy-egy cikk nagyon rosszra sikeredett, és akkor azokat kihagytuk.

Tehát ha valaki itt profi újságíróktól, profi cikkeket vár, akkor az nagyot fog csalódni, ha pedig valaki egy lelkes grass-root kezdeményezést lát meg a Part magazinban, akkor az a meglátásaink szerint jól mérte fel a terepet.

Az is fontos a Part magazinnál, hogy itt egy egri bázisú honlapról van szó. Ez pl. a programajánló résznél nagyon erősen látszik, de a magazin részbe már ugyanúgy befogadjuk a globális témákat, mint a lokálisakat. Az elején még ugyan volt olyan törekvés, hogy fókuszáljunk az egri témákra, de ezt az elképzelést szépen gyorsan fel kellett adnunk (adnom). Szimplán azért, mert akkor nem lett volna elég írás. Meg mondjuk például zenei téren elég hamar befásultunk volna.

Itt jönnek be a cikkek szerzői is a képbe, bár őket talán legelőször kellett volna említeni, hisz az összes írás egytől egyig önkéntes alapon, lelkesedésből vagy ki tudja miből született, de a lényeg az, hogy írásért (szerkesztésért, designért, lektorálásért) soha sem kapott pénzt senki sem. Az egyesület a honlap adminisztrációs költségeit pályázati pénzből állja, vagy pl. a tárhelyet szponzori felajánlásként kaptuk a Privatemoon Studios-tól, amiért nagy köszönet Pierrot-nak. Szerzőink általában a fiatalabb korosztályból vannak (kb. 30 alattiak), de azért kaptunk már írást tapasztalt, idősebb kultúrmunkásoktól is, akik láttak fantáziát a magazinunkban. Amíg generációsan azért csak be lehet lőni a szerzőinket, addig földrajzilag annál nehezebb: van jópár egri egri szerzőnk, sok egri főiskolás, de olyanok is, akiknek csak barátaik, ismerőseik kötődnek a városhoz, és ez így jó. Bárki is ír valami jót, mi örülünk és megköszönjük azt.

Azért így az írás vége felé talán megemlíthető, hogy a kezdetekben én voltam a főszerkesztő, majd ezt a szerepet fokozatosan átvette Debreczeni Laci, akinek egyrészt sok írása megtalálható az oldalon, másrészt a szerkesztői és cikkvadász munkába is nyakig belemászott. Az oldalt, energiánkhoz mérten folyamatosan fejlesztjük. Neuro évről évre megújítja a designt, bővíti a szolgáltatásokat (pl. a cikkeket sokáig nem lehetett kommentelni). Persze azért kísérletezgetünk is. Ilyen kísérlet volt az, amikor teljeskörű városi programajánlót szerettünk volna csinálni - egy idő után rájöttünk, hogy nem bírjuk munkával, és ezért szépen leszedtük a programnaptárt az oldalról. (Talán egyszer jelentkezik valaki, akinek az lesz az életcélja, hogy Eger legjobb kulturális programajánlóját hozza össze a Part magazinon. Na majd akkor megint élesítjük a progajánlót.)

Ja, és kisebb-nagyobb ötletekből továbbra sincs hiány. A Part magazinos matricával már itt-ott lehetett találkozni a városban. Plakát tervezése folyamatban és készülünk arra, hogy az éteren keresztül hallhatók is legyünk. De ez már egy másik történet...

Végül szeretnénk a segítséget, támogatást megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt két évben támogatta a Part magazint. Voltak ilyenek jó sokan. Az írások szerzői, a fotók készítői, a szerkesztők, designerek, az egy szem szponzorunk, az egri önkormányzat Civil Alapja, az újságírók, akik írtak rólunk, a kritizálóink, és persze köszönet mindazoknak, akik rendszeresen vagy rendszertelenül olvassák az írásokat a www.partmagazin.hu oldalon.

Ahogy járom Eger utcáit, nem tudom nem észrevenni a mindenfelé elszórt szemétkupacokat. Itt egy cigarettás-doboz, ott egy mekis zacsi, és mindezt féltõn óvó anyai karként öleli körbe a mindent beborító csikktenger. Szemétügyi kukkolás következik.

Szeretem a péntek estéket. Leginkább persze azért, mert a péntek este már egyértelmûen a hétvége része, az örömteli pihenés, gondtalan szórakozás heti két napjának bevezetõ momentuma. Ezt a pár órát pedig illik rendesen kihasználni, mert hát mégis csak egy van belõle egy héten. Barátaimmal rendszeresen kis, csendes kocsmákat látogatunk meg ilyenkor, elõkerül a magyar vagy a francia kártya, és egy kancsó bor, esetleg pár korsó sör mellett gyorsan megteremtjük azt a bizonyos idilli kocsmahangulatot.

Ha az ember külföldön jár, amellett, hogy próbálja jól érezni magát, kiengedni a gõzt, felfedezni az idegen táj, kultúra szépségeit, szokásait, akarva-akaratlanul is összehasonlít. Összehasonlítja a látottakat az otthon tapasztaltakkal, s levonja a következtetést.

"A hangok mint finom és üde leányajkak csókolják végig a testünket. A színek és vonalak új, õsi tiszta természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz, amelyeket a szemeink láttak: megmutatják nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret, amelyeket a látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik. Mert alkalom nyílik megismerni a maga teljességében az életnek ama igazságát, amelyet valamennyien magunkban hordunk, s amely érzéki ítéletek nélküli tökéletes igazság. Az érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör rettentõ és áldott közvetítõje, az ópium."     (Csáth Géza)