Vérveszteség

Írta: Molnár Enikõ 2009. március 23. hétfő, 11:41

Minden egy kérdõívvel kezdõdik. Igyekszem nem hazudni, most kivételesen tényleg súlya van az õszinteségnek. Nem, nem vagyok fertõzõ beteg, nincs elmebeteg a családban. Remélhetõleg. Ismeretlen partnerrel nemi kapcsolatom nem volt. Nem, nemi beteg sem vagyok, vagyis én így tudom. A kábítószer fogyasztásnál picit kiver a víz, de csak az elmúlt év a fontos. Egészségesnek érzem magam, jól vagyok.

Papírok járnak kézrõl kézre, vattacsomót szorongatok az ujjbegyemhez. Vérnyomásom rendben. Súlyom változatlan, sajnos, az ásványvíznek is megiszom a felét. Van még pár percem, hogy összeszedjem magam. Kötelezõ csoki a számban, többen sápadoznak, a pulcsim ujját húzogatom felfelé. Levenném, de nincs alatta semmi, csak én.

Választhatok az egy darab szabad ágy közül. Mindenki mosolyog, a kezem jéghideg. Mikor a tû a bõröm alá fúrja magát, nem nézek oda. Igen, még mindig jól vagyok, csak egy kicsit fáj. A vörösség végigszalad a csövön a mûanyag zacskóba. A kezem egyre hidegebb. Hátra dõlök és ellazítom a karom. A markomban egy gumilabdát szorongatok, a tû lüktet a könyökhajlatomban.

A szomszéd fekhelyen elpattan egy véna. A vér bealvadt, de talán így is elég. Az önkénteshez többen szaladnak, nyugtatgatják. Egy kicsit sem ideges. Egyetlen szót sem szól. Etetik, itatják, vállon veregetik. Köszöni szépen, minden rendben. Lassan feláll és elmegy. A csõben tovább száguld a vérem a tasak felé.

Néha lenézek a lötyögtetõre. Lötyögtet. Nyugodtan, szépen jön, mondogatják. Ha rásegítek a gumilabdagyûréssel, a lüktetés felerõsödik. A szívem ritmusa. Milyen ritkán gondolok rá, hogy az a kis izomköteg szakadatlanul dolgozik, már akkor is dolgozott, mikor még nem is éltem. Elõbb vert, minthogy levegõt vettem volna. Minthogy tudtam volna, mi a fény. És ha megáll, többé nem lesz se levegõ, se fény. Elmélázom a gondolaton, a vér felhabzik a zacsiban. Mindjárt kész.

Évek óta benne vagyok a rendszerükben, de csak most éreztem rá igazán, hogy mit is teszek. Levegõ, fény és szívdobogás. Odaadok magamból valamit, ami életté válik majd egy másik emberben. Mosolygok, mikor a tût kihúzzák. Pár óra múlva pótolva lesz a veszteség. Talán tényleg megmentettem három életet.