Fõiskolások rémálma: a vizsgaidõszak

Írta: Gál Krisztina 2009. február 13. péntek, 10:06

Vizsgaidõszak... minden fõiskolás számára ismerõs a kapkodó,rohanó, "nagyüzemben tanuló" életmód az év mintegy négy hónapjában. Egyeseknek idegtépõ tanulásról, hajnalig tartó olvasásról, kutatásról, jövés-menésrõl szól, míg mások lazán, vizsga elõtt egy nappal átolvassák az anyagot „lesz, ami lesz” elven. Akadnak olyanok is, akik nem törõdve a vizsgákkal, bulizással, koncertekkel és a másnaposság állapota miatti egész napos alvással töltik a tanítás nélküli heteket. Az utóbbiak jó esetben átcsúsznak egy-egy vizsgán a szerencsének, vagy épp a puskázási tudományuknak köszönhetõen. Nézzünk néhány példát a gyakorlatban...

Milyen a tökéletes tanuló, avagy a stréberek strébere?

Mindig tud mindent. Még azt is, amit a tanár nem. Már a tanítás elsõ napján stresszel, hogy mennyit kell tanulni. Kiveszi az összes kötelezõ olvasmányt, kiegészítve az ajánlottakkal és néhány egyéb hasznos folyóiratot. Mindennap bõszen jelentkezik az órán, akkor is mondja, ha nem kérdezik. Állandóan ideges, soha nem jár bulizni, soha nem vásárol és nem is találkozik a barátokkal. Neki erre nincs ideje. Minden szabadidejét a könyvtárban tölti. Már harmadszorra olvassa a Háború és békét. Az összes pénzét könyvekre és fénymásolatokra költi. Az órán mindent lejegyzetel, de a biztonság kedvéért kér még öt különbözõ jegyzetet otthonra. Vizsga elõtt ideges, rémképeket lát és megpróbálja elbizonytalanítani és hasonló sokkba kényszeríteni társait. Miután megkapta a dicséretes ötösét, sopánkodva máris rohan haza tanulni a következõ vizsgára.
Milyen a tökéletlen diák, avagy a link tanuló?

A saját szakjáról nem sok fogalma van, arról pedig pláne, hogy mibõl vizsgázik. A vizsga elõtti este felhívja a strébert, hogy mit is kellene tanulni. Rájön, hogy túl sok az anyag, ezért kér egy 120 oldalból készített ötven százalékosra kicsinyített puskát. Elõzõ este még egy jót bulizik, mondván fölösleges stresszelni. A tízedik feles után hazamegy, majd másnap a vizsga elõtt egy órával felkel. Beesik kezdés elõtt egy perccel. Nyugodtan, mosolyogva bemegy, majd bátran húz egy tételt. A feleletnél okos és gondolkodó arcot vág, majd egy éppen eszébe jutó témáról kezd egy hosszas és kimerítõ eszmefuttatásba. Közben megdicséri a tanárnõ új frizuráját. Ha mindezek ellenére meg akarják buktatni, szánalmat keltõ ábrázattal ecseteli tanulásának hosszú folyamatát, majd kér egy mentõkérdést. Ezek után kisétál egy kettessel, és közli, hogy a vizsga könnyû volt.

Valószínûleg mindenki környezetében vannak ilyen és ehhez hasonló diákok, érdemes azonban az „arany középútra” törekedni. Nem biztos,hogy az a helyes, ha túlhajszolod magad és kikészíted a környezeted, hiszen a végén még arra sem marad energiád,hogy a legkönnyebb vizsgát megcsináld. Bármelyik típusba is tartozol, néhány tanácsot érdemes megfogadnod:

A vizsga napján már ne tanulj, mert csak összezavarodsz!
Mindig legyél kipihent a vizsgára, elõtte reggelizz!
Kerüld az olyan embereket, akik saját bizonytalanságukat leplezve akarnak összezavarni!
Mosolyogj, legyél kedves és udvarias a vizsgáztatóval!
Ha véletlenül nem tudod a tételt, ne ess pánikba! Szedd össze a gondolataidat, tûnj határozottnak!