Barack kinyilatkoztatása

Írta: Molnár Enikõ 2008. november 18. kedd, 15:13

"Azoknak, akik romba döntenék a világot, azt üzenem: le fogunk gyõzni titeket. Azoknak pedig, akik békére és biztonságra vágynak: támogatni fogunk benneteket. Akik kételkedtek abban, hogy Amerika jelzõfénye vajon még mindig olyan fényesen ragyog-e, azt üzenem: ma este ismét bebizonyítottuk, hogy egy nemzet igazi ereje nem gazdagsága mércéjébõl és serege hatalmasságától, hanem eszméinek kiapadhatatlan erejébõl fakad." Barack Obama (idézet: index.hu)

Barack Obama nyert. Vele örült népes családja, barátai, társai, kampány stábja, választói és egész Kenya. Eme boldog pillanatot megragadva, kormányprogramja fõbb elemeit terjengõs beszédbe ágyazva, kinyilatkoztatást tett. Beszélt mindazon felsoroltakról, akiket fennebb említettem, beszélt Amerikáról, Lincolnról, Kennedy-rõl, tökéletesen megvalósítva a gyõzelmi beszéd kritériumait. Egyetlen, igen rövid megjegyzést szánt a külpolitikai rovatnak, ennek nyers fordítását idéztem a cikk elején. Vegyük csak szépen sorjában.

"Akik romba döntenék a világot" Mivel környezetvédelmi vonalon is jól eladható volt az úriember, elõször és is a szívemhez kaptam meghatottságomban, mint a teljes GreenPeace baráti kör, de a második tagmondat elbátortalanított. Le fogunk gyõzni? Ez nem úgy hangzik, mint egy környezetkárosító, tengerbe kemikáliázó cégnek szánt intelem. Mégis kikre gondolhat?

"Akik békére vágynak" Mint például Irak teljes civil lakossága. "Támogatni fogunk" Köszi, de nekik az is elég lenne, ha hazavinnétek az army-t, meg a navy-t. Valljuk be, hogy ez a mondat már kevésbé hangzik jól, mint a nemrég elhunyt nagymamáról szóló, könnyes szemû ömlengés. Igazság szerint kezdtem visszautasítóvá válni ennek hallatán.

Akik kételkednek Amerikában. Ez a világválság egyértelmûen megdermesztette minden John és Mary szívét, de talán kicsit messzemenõ azt feltételezni, hogy bármelyik, bunkerban, titkos gyûléseken tárgyaló szabadcsapat ettõl kapna vérszemet, és törne John és Mary életére, mikor ezt nyugodt szívvel megtették egy régi, szeptemberi napon, amikor a válságnak még nyoma sem volt. Esetleg magát, a világbeli pozícióját féltené ez a mérhetetlenül nagy állam? Erre mindenképpen több oka van már, hiszen a világnak nem feltétlenül kell középpont, és ez a középpont nem feltétlenül kell, hogy az USA legyen. De valljuk meg az õszintét, hol van még a világ ettõl?

A seregek hatalmassága. Egy ország ereje nem ettõl függ, de kicsit morbid ezt az USA elnökének szájából hallani, aki a világ leghatalmasabb és legelvetemültebb hadseregének a fõparancsnoka.

Egy nemzet igazi ereje...  eszméinek kiapadhatatlan erejébõl fakad. Kedves Barack; a szavazóid félnek. Felnek a terroristáktól, a gazdasági válságtól, a rasszizmus bélyegétõl, a fejetlenségtõl és a nyomortól. Te valóban hihetsz a testvériségben, Amerikában, az amerikai álomban, a lehetõségek földjében, a meg tudjuk csinálni szlogenben, hiszen neked is sikerült. De a választóid félnek, hogy nekik, vagy a gyerekeiknek már nem fog. És a félelem nem eszme.