A sárgabarack és a magja, avagy célorientált kontra értékorientált

Írta: zsofka 2008. november 18. kedd, 15:04

 -unalmas üzleti maszlag pszichológia mázzal leöntve-

Az élet bármely területén részesei vagyunk a célorientációnak és értékorientációnak egyaránt.
Ez így van a piaci viszonyok között mûködõ szervezetek esetében is, ahol alapvetõen meghatározható a vállalati cél, azaz a profittermelõ képesség maximalizálása.

Ám honnan tudhatjuk, hogy melyikre érdemes orientálódni?

A kérdést megközelíthetjük... ó, igen, meglehetõsen különös oldalról, a mezõgazdaság felõl.
A válasz olyannyira fellelhetõ a gyümölcsösben, mint akár a marketingben.

A közönséges sárgabarackfa kert. A külvilág. Tágas és sokoldalú. A fák szorosan összefüggõ rendszert alkotnak. Maga a barackfa is egy kisebb rendszer. Bármilyen. Civil vagy piaci. Egy szem gyümölcse vagyok én, egy érzõ lény, magánember, a vállalat, a szervezeti jövõképe, a stratégia, a PR, a marketing, a pénzügy. Legyen bármelyik is, két eszmének kell életben tartani ezt az szerves egészet. Egy szem barack. A sárga, édes gyümölcshús a "CÉLORIENTÁCIÓ", amibõl az alapot, energiát lehet nyerni. S itt van az alig észrevehetõ, elhanyagolhatónak tûnõ kicsi magocska, ami valójában a legértékesebb része, önmagában foglalja a célt, a jövõt, az életet, a szépséget, ez az "ÉRTÉKORIENTÁCIÓ", ami önmagában mégis csak kevés, ezért kell helyes mértékben társítani a párjával. Azaz a célorientációval, a gyümölcshússal. Eme két fogalmom, két növényi rész képezi egy kerek (a szó szoros értelmében is) EGÉSZET. Ebbõl tehát az következik, hogy a rendszerben elképzelhetetlen egymás nélkül a kettõ. Ez érvényes a fán lógó gyümölcsre és a  gyakorlatra, a mindennapi életünkre. A két dolognak szorosan együtt kell járni, tény, hogy nagyobb részt a cél képezése, folyamatos hajszolása s esetlegesen az elérését tartalmazza legfõképp az életünk, ám a legnagyobb eszmei érték mégis a kicsi magocska, melynek muszáj, hogy kicsírázzon bennünk, máskülönben rideggé, monotonná, értéktelen harccá válna az életünk.

Közhelyesen hangozhat, ám tény, hogy mindenkinek magának kell oda eljutni (legyen az egy cég, én, te, vagy bárki más) hogy felismeri azt, hogy a cél mellett, sokkal nagyobb figyelmet érdemelne az ÉRTÉK. Ami mellett egyenlõ arányban kell, hogy megjelenjen a CÉL. Örök sablonszöveg, de örök igazság.

Ezek az arányok, természetesen még nagyon egyenetlenek, kiegyensúlyozatlanok, amik sok feszültséget eredményeznek piaci és civil viszonylatban, benned, bennem. Már csak hozzáállás kérdése, hogyan döntesz. A cél megrögzött hajszolása, mások elnyomás, gyökerek hálózatának önzõ kiépítése, közöny, kiégés? Mert akkor porig ég a barack liget.