Ezadivat - Mindenki keresi önmagát egy tükörben
Írta: Vígh Szilvája 2008. március 14. péntek, 12:39
Elmúlt az ideje a csendes, nyugodtan szálldogálós, könnyed warm uppal felvezetett, végül bekészülõs partiknak anélkül, hogy divatbabák nem lepnék el a táncteret. A választék annyira színes, hogy megállná a helyét egy komplett szivárványkatalógusban. Na nem mondom, hogy a divat õrjítõ beolvadása elõtt olyan nagy lett volna a választék, de azért mégis volt egy-két kiemelkedõ figura.
Nem mondhatnám, hogy benne éltem az elektronikus zenei krémben, de azért nekem is akadt egy szelet a tortából. A maga kis szelete a maga ízvilágával együtt. Csak ez az íz lassan, de biztosan kezdett romlandónak mutatkozni, majd a végén annyira rossz csomagolásba került, hogy képtelen volt befogadni a szervezetem.
Diszkósok kontra alternatív – avagy hogyan csinálj magadból könnyen gyorsan paradicsommadarat?
Az elektronikus zenei szcéna rendkívül széleskörû. Van az étlapon minden, mi szem-szájnak ingere: drum and bass, breakbeat, minimal, progressive, tech-house, trance, gabber, ambient... De a mai klubok, diszkók ezek turmixát igyekeznének az étlapra varázsolni. A pálmát igazán a trance viszi, ami szeretné magát begyûrûzni a rádióbarátabb diszkózenékbe - több kevesebb sikerrel. Akinek kivajazott fülük van erre, ugranak egy feldiszkósított zenére, na és persze azok be sem teszik a lábukat egy diszkóba. Ezelõtt pár évvel a "progresszív" haldoklásakor bekacsintott a minimal. Bekacsintott, aztán lépett is le. Csak pár sznob istenítette – de õket meg a többi "progi-huszár" nem értette... De mára már sorra jönnek ki igényesnél igényesebb minimal cuccok, sorra szaporodnak a tényleg vájt fülek, és a minimal-producerek lubickolnak mint hal a megérdemelt sikerben, mert lassan értõ fülekre találnak.
A közönség divata, ahogy a zenei divat is, egyik napról másikra robbanásszerûen változik. Mint a hõmérséklet mostanában, hála a globális felmelegedésnek. És kiderül a turpisság: az ember visszafelé fejlõdik! Az egyéniségkeresés gyengülõ indentitás-zavarhoz vezet! Vigyázat, emberek!
Annak érdekében, hogy a fiatalok minél egyedibbnek, egyéniségnek, egyetlennek tûnjenek, képesek olyan dolgokhoz folyamodni, ami kopasznak is hajmeresztõ. Egy diszkóban a srácok egyben emósok, alternatívosok, deszkások – ez mind egy személyben! Kiderül a turpisság: skizofrének vagyunk!
Szó sincs ilyen betegségrõl. A diagnózis: divat. Akármennyire is akarja az emberlánya, fia egyéniségét megtalálni, az egyénisége találja meg õt, divat formájában. Az az igazság, hogy azért veszik fel a fekete, tapadós, halálfejes, popsidomborítós csípõnacit, mer' az neki elõnyös, és mer’ a barátnéjának is ez van és ez az, induljunk pasit fogni. Vagy gondoljunk bele, hogy nem valószínû, hogy minden szembelógóhajú, anorexiás, csuklópántos, feketére festett körmös fiúcska õrül meg a Tokio Hoteltõl és az egész emóláztól, csupán ezadivat és eztkellszeretni. Ez az egyéniségkeresés nem más, mint divat. Kell, mert másnak is van.
Az alternatíva ilyen szemszögbõl megvizsgálva, egykutya az összes többi stílussal együtt. Az a szép a történelemben (amellett, hogy durván ismétli önmagát), hogy az alternatív stílus ugyanolyan most, mint mondjuk 15 évvel ezelõtt. Ugyanúgy a hosszú, zsíros haj, ing, kockás sál, tarisznya, a vissza-visszaköszönõ hippistílus a menõ. Fiúknál, lányoknál vegyesen. És az egyéniségprobléma nem csak az öltözködésben, hanem sajnos a megnyilvánulásokban is megmutatkozik: akár csak annyi a dolgod, hogy körülrajongd a kedvenc zenekarodat, pattogsz körülöttük és beállítod magad úgy, hogy ezzel az "értékeddel" több vagy a társaidnál, pedig, kiscicám, ez egy kurva nagy tévedés.
Nem attól leszünk egyéniségek, mert fizikailag és kézzel (inkább szemmel) foghatóan kitûnünk a tömegbõl... Ehhez nem kell egy csepp erõt sem megfeszíteni, hiszen alapból egyéniségek vagyunk. Tiszta sor, hogy tartozni akarunk valahová, vezet a túlélési ösztön, de céltábla is leszel. És a mai rohanó világban nincs idõ semmire. Nincs idõ kommunikálni, kiválogatni a szarból a szemetet, stílusoknak, szubkultúráknak teljes egészében kivirágozni, mert berobban, hype-olják ezerrel, és aztán gyorsan lecseng, és idõd sem volt tényleg elolvasni, meghallgatni, megtapasztalni, hogy tényleg jó vagy szar-e... Mert már jön a következõ. Mert ez a divat.
Diszkósok kontra alternatív – avagy hogyan csinálj magadból könnyen gyorsan paradicsommadarat?
Az elektronikus zenei szcéna rendkívül széleskörû. Van az étlapon minden, mi szem-szájnak ingere: drum and bass, breakbeat, minimal, progressive, tech-house, trance, gabber, ambient... De a mai klubok, diszkók ezek turmixát igyekeznének az étlapra varázsolni. A pálmát igazán a trance viszi, ami szeretné magát begyûrûzni a rádióbarátabb diszkózenékbe - több kevesebb sikerrel. Akinek kivajazott fülük van erre, ugranak egy feldiszkósított zenére, na és persze azok be sem teszik a lábukat egy diszkóba. Ezelõtt pár évvel a "progresszív" haldoklásakor bekacsintott a minimal. Bekacsintott, aztán lépett is le. Csak pár sznob istenítette – de õket meg a többi "progi-huszár" nem értette... De mára már sorra jönnek ki igényesnél igényesebb minimal cuccok, sorra szaporodnak a tényleg vájt fülek, és a minimal-producerek lubickolnak mint hal a megérdemelt sikerben, mert lassan értõ fülekre találnak.
A közönség divata, ahogy a zenei divat is, egyik napról másikra robbanásszerûen változik. Mint a hõmérséklet mostanában, hála a globális felmelegedésnek. És kiderül a turpisság: az ember visszafelé fejlõdik! Az egyéniségkeresés gyengülõ indentitás-zavarhoz vezet! Vigyázat, emberek!
Annak érdekében, hogy a fiatalok minél egyedibbnek, egyéniségnek, egyetlennek tûnjenek, képesek olyan dolgokhoz folyamodni, ami kopasznak is hajmeresztõ. Egy diszkóban a srácok egyben emósok, alternatívosok, deszkások – ez mind egy személyben! Kiderül a turpisság: skizofrének vagyunk!
Szó sincs ilyen betegségrõl. A diagnózis: divat. Akármennyire is akarja az emberlánya, fia egyéniségét megtalálni, az egyénisége találja meg õt, divat formájában. Az az igazság, hogy azért veszik fel a fekete, tapadós, halálfejes, popsidomborítós csípõnacit, mer' az neki elõnyös, és mer’ a barátnéjának is ez van és ez az, induljunk pasit fogni. Vagy gondoljunk bele, hogy nem valószínû, hogy minden szembelógóhajú, anorexiás, csuklópántos, feketére festett körmös fiúcska õrül meg a Tokio Hoteltõl és az egész emóláztól, csupán ezadivat és eztkellszeretni. Ez az egyéniségkeresés nem más, mint divat. Kell, mert másnak is van.
Az alternatíva ilyen szemszögbõl megvizsgálva, egykutya az összes többi stílussal együtt. Az a szép a történelemben (amellett, hogy durván ismétli önmagát), hogy az alternatív stílus ugyanolyan most, mint mondjuk 15 évvel ezelõtt. Ugyanúgy a hosszú, zsíros haj, ing, kockás sál, tarisznya, a vissza-visszaköszönõ hippistílus a menõ. Fiúknál, lányoknál vegyesen. És az egyéniségprobléma nem csak az öltözködésben, hanem sajnos a megnyilvánulásokban is megmutatkozik: akár csak annyi a dolgod, hogy körülrajongd a kedvenc zenekarodat, pattogsz körülöttük és beállítod magad úgy, hogy ezzel az "értékeddel" több vagy a társaidnál, pedig, kiscicám, ez egy kurva nagy tévedés.
Nem attól leszünk egyéniségek, mert fizikailag és kézzel (inkább szemmel) foghatóan kitûnünk a tömegbõl... Ehhez nem kell egy csepp erõt sem megfeszíteni, hiszen alapból egyéniségek vagyunk. Tiszta sor, hogy tartozni akarunk valahová, vezet a túlélési ösztön, de céltábla is leszel. És a mai rohanó világban nincs idõ semmire. Nincs idõ kommunikálni, kiválogatni a szarból a szemetet, stílusoknak, szubkultúráknak teljes egészében kivirágozni, mert berobban, hype-olják ezerrel, és aztán gyorsan lecseng, és idõd sem volt tényleg elolvasni, meghallgatni, megtapasztalni, hogy tényleg jó vagy szar-e... Mert már jön a következõ. Mert ez a divat.
| < Előző | Következő > |
|---|



