Van ugye ez a Part magazin itt egerországban, már két éve (ez alatt már a harmadik évfolyamát kezdve), és még mindig vannak olyanok (sokan), kik nem látják a fától az erdõt, és ha a létét nem is kérdõjelezik meg, de a lényegét nem igazán értik. Meg egyébként is, ebben a butácska magyarhonban mi a rákot is jelent a "közösségi" jelzõ, mikor nem ezen szocializálódott a népek szelleme. Tessék, csak tessék!

Kezdetben volt néhány neonaív fiatal (ahogy azt már korábban Törõ megírta ), kik úgy gondolták, a nagy kulturális állóvízben (biliben?) kellene egy nagy vihart kavarni. A gondolatot tett követte, és láss csudát, itt van a végeredmény.  Persze ez nem minden, mert a magazin csak egy része a nagy challenge-nek, van már az egyesületnek Zsinagógája kölcsönbe, lassan szövetkezete, meg már lassan mi magunk sem tudjuk követni, mi mindene.

Rész, és egész. Ilyen a Part magazin az egyesületen belül, és néha a meg nem értett gyerek nem túl szerencsés szerepében tetszeleg. Miért van ez így? Kezdjük ott, hogy maga a koncepció sántít kicsit, legalább is magyaros szemmel nézve. Van például néhány ember, aki az idejét és energiáját nem sajnálva, éjszakákat átszerkesztve, a 'köszönöm' reménye nélkül (bár nem is a köszönöm a cél, ezt tegyük hozzá gyorsan!) güzül, ami, ugye, az elciviltelenedõ világmindenségben magával hozza a "hülye vagy, édes fiam?"- kérdésrendszerét. Persze fizetés ezért nem jár, ez is olyan, mint a Tilos – kulturális tõke, még ha kenyeret nem is veszel fixen belõle. Elhivatottság, lelkesedés, és akarat kérdése a közt szolgálni (így vagy úgy). Csak ott a bibi, hogy ahol a Gyõzike show, meg a pláza a mértékadó, ott a kultúra kiszorul a köztudatból. Mit lehet itt tenni?

Kockafejûsítés

Don Quijote szélmalomharca ugrik itt be elsõnek, hisz hogy is versenyezhetne egy bevallottan lelkesedés-alapú netes magazin a "nagy" médiákkal, pláne egy olyan világmindenségben, ahol az olvasás szerepe erõsen megkopik, az önálló gondolatoké pláne - még ha légósziránákkal is hívjuk fel a figyelmet a fontosságára? Banális tényekkel magyarázható, de igaz – még akkor is, ha újabban mindenki az "én egyéniség vagyok" takaróba burkolózik. Persze eszembe nem jutna azt írni, hogy a Part által lehet valaki igazán "egyéni", az viszont igaz, hogy bizonyíthatja azt. Lehetünk kontraproduktívek, undergroundok, de a lényeg akkor is az, hogy kiengedhesse magából a mondandót bárki, így bizonyítva, hogy van neki.

A felvilágosodottság eszményképét tükrözi a magazin - na, meg azt, hogy a vélemény szabad. Jött már comment arra nézve, hogy néha becsúszik egy-egy szar írás is. Szelaví, ettõl nem borul ki a bili, hisz a lényeg épp az, hogy véleményeket mutassunk be, ütköztessünk, és hogy közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. Értékképviseletnek sem utolsó, de ne feledjük, sokan voltak már, kik túl egyoldalúvá tették ezt az egészet - a végeredmény pedig szinte sosem kecsegtetett túl sok jóval, ugyanis a fizetett véleményezés békája sokszor visszanyal.

Persze valahol ez is virtuskodás, a fiatalos Mi majd megmutatjuk-gondolkodás egyik oldala. Mert ugye, abban egyetértünk, hogy pölö amit én lehúzok (májszpész, globalizáció, Gyõzike) szinte senkinek nem kötelezõ (najó, a globalizációt nehéz kikerülni...), de ha ezt kapja az arcába mellékelt csillivilli körítéssel, akkor eredendõen elfogadja, hogy ez az Igaz, és ez a Szép. És ebbõl (is) eredendeztethetõ a sokszínûtlenség, mint népbetegség. Nem kell mindenben egyetérteni, de kell néha egy kis agy- és gyomormosás, fikszálás, és szárítás.

Mindenki mutyizik, avagy Lábjegyzet

Megvallom, néha én is egészségtelenül belevetítem a monomániáimat egy-egy cikkbe, amibõl az jöhet elõ, hogy toljak egy kicsit kevesebbet az arcomból, mert szaga van a számnak. Így megy ez, ha belekavarsz, feljön az alja is - és ez a lelkesedésnek is betesz néha. Ön-, és közveszélyes lehet egyértelmûen véleményt nyilvánítani, de attól még szükséges. Ha csak simogatnánk egymás buksiját, nem maradna más, mint bekapni a csecst, hadd gyûljön a tej.

Maradjunk annyiban, a Part Magazinnál nem ez a lényeg. Közösségépítés, értelmezések, látásmódok, vélemények - minden jöhet. Van, aki profin, van, aki bénán, fakézzel. Okosat, jót, szépet - ide lehet. Ez nem blog, hanem lehetne Eger hangja, karakterekbe öntve - és szeretne is az lenni. Nem csak a Miénk, hanem a Tiéd, az Öné. Mindenkié, aki felvállal, aki véleményez, aki pocskondiázik, és aki dicsér.

Most úgy teszek, mintha PR felfogásban érne véget a cikk. Írjon mindenki, hátha végül valami jó sül ki belõle. Mert amíg élünk, remélünk!