Van nekem egy olyanom, hogy Myspace Account. Használom is már egy éve, napi rendszerrel, böcsülettel. És ím, eljött az ideje, hogy az egy éves tapasztalatokat, döbbenéseket, és rádöbbenéseket karakterekbe öntsem - nem minden arany, ami fénylik alapon.

A közösségi oldalak népszerûsége az utóbbi években exponenciálisan növekszik, jelen cikkben célkeresztbe állított oldalunk pedig mind közül viszi a prímet - jelenleg több, mint 200 millió (!) regisztrált felhasználóval rendelkezik. Az õrület egyre gyûrûzik, ha pestis lenne, már lázasan keresnék a szérumot ellene. De mivel ez "csak" egy hobbi, egy kellemes idõtöltés, a legtöbben szemet húnynak a népbutítás ilyen szintû terjedése felett. Áldozatai leginkább tizenévesek, bár a két x-es generáció sem védtelen ellene. Olyan a feelingje, mint a Szaknévsornak - aki kimarad, lemarad. És ez pedig a XXI. században már eredendõ bûn.

"Egyél szart! Tízmilliárd légy nem tévedhet!"-szól a fiatalos közmondás, és ez illik leginkább a MySpace világára is. Vagy hogy hasonló közhelyekkel dobálózzak - "Messzirõl jött ember azt mond, amit akar". Ez a másik MySpace alapigazság (szigorúbb, mint az a²+b²=c²!), ugyanis itt lehetsz a mesebeli királylány, a tomboló démon, a szégyellõs kisfiú egyaránt, vagy akár egy személyben. Meg persze az is igaz, hogy a Myspace egyben interaktív honlap, blog, személyes profil, csoport, zene-, és videóterjesztõ rendszer. Maga a virtuális valótlanság. Mese, habbal. Az egyéniség varázsával, a multikulti látszatával kábít, rabul ejt, közben pedig észrevétlenül bedobozol, kategorizál, a végeredmény pedig egy tematizált, egységesített sokszínûség. Kamu a köbön. Az identitáshiányos emberek mentsvára, itt mindenki lehet színes egyéniség, valódi etalon - a difi ott kezdõdik, itt mindenki az! Itt már valami átvillan a ködön: így lesz az egyedibõl tucat, az undergroundból kommercializálódott ganéj, a mûvészibõl populáris. Persze az álomvilágban élõk ezt nem hiszik, bizonygatják, itt az lehetsz, aminek hiszed magad. Nem mélyen, legbelül - a felszínen. Nagy a különbség. Megy a magamutogatás, a kommentelés, hogy "Húúú, ez a kéééép, cicám", sõt, a "Bulletin" funkciónak hála az önjelölt mutogatók még fel is hívják a figyelmet, kérik, commentelj, írj, dícsérj - ha pedig bekapod a horgot, máris ott vagy a szopóágon.

"Myspace - a place for friends" - szól a szlogen, és a legtöbben el is hiszik. A fél világot átívelõ barátkozás, a kicsi világ képlete köszön vissza ránk. A globális faluban mindenki mosolyog, mindenki lehet barát - igaz ugyan, hogy a szó jelentését épp a közös élmények, a közös gondolatok jelentik, de sebaj. Ha ugyanaz a zeneszám szólal meg a kattintás után, ha ugyanazokat a filmeket jelöltük kedvencnek, már lehetünk is barátok. Carpe Diem életérzés 200%, üröm az örömben, hogy bûzlik a hamis illúzió rothadó önigazolásának szagától.

A látszólagos "ingyensége" mögött káprázatos üzleti húzás - gondolom, senkinek nem kell ezt ma már magyarázni. Az egyszeri felhasználó nap, mint nap hirdetések, reklámok ezrei közt lavíroz, és ez még nem minden. A rosszabb az egészben a "nem hivatalos" reklámozók támadása. Jelen sorok írója is számtalanszor kapta magát azon, hogy kéretlen körleveleket, mellplasztika-hirdetéseket (egy hímnek ilyet küldeni...), péniszpumpa ajánlatokat törölget tucatjával. És még ennél is van rosszabb! Jött már comment rákérdezve arra, vajh’ mi a csudáért ajánlok én ismerõseimnek (többször is) jutányos pszihológiai kezelést, pornóoldalakat kamerába vetkõzõ bögyös macákkal (ezt néhányan megköszönték), konyhai tartozékokat. Nagy büdös kérdõjel, ugyanis egyik sem az én otthonos terepem - de az oldal feltörése egy reklámspam garázdának ujjgyakorlat, s láss csudát, már vissza is éltek a személyemmel, ami a valós viszonyok közt polgári pert von(na) maga után... Persze ez is csak egy aprócska kényelmetlenség, még ha ki is borul a bili néha (magyarul megkérnek, változtass jelszót - vagyis ellenlépés óne).

Kötekedés mellett persze ki kell emelni azt is, van hasznossága - mint minden más közösségi oldalnak. Rég elfeledett ismerõsöket fedezhetünk fel újra, a távol lévõ barátokkal tarthatjuk a kapcsolatot, etc, etc. Mint egy sokfunkciós levelezõrendszer. Kár, hogy ennyinél nem áll meg a dolog. A külsõségek mindent belengenek, át meg átszövik az ártatlannak tûnõ szituációkat, és a végén felmerül a kérdés - ki a felhasználó, és ki a felhasznált?

Általánosságban négy osztályba sorolhatók a "szpészerek": a muzsikus, a kreatív, a júzer, és a lúzer. Hogy is értem?

A muzsikus:

A Myspace napjainkban szinte az elsõszámú zenecentrummá nõtte ki magát (hogy egy Wan2-s szófordulattal éljek, miattuk fog éhen halni az MTV), boldog boldogtalan megtalálható. Ez egyrészrõl jó, hisz rákereshetünk az újdonságokra (esetleg a régi kedvencekre), másrészrõl a zenei igényesség nincs túlsúlyban a kommersz felett. A tucat visz mindent, a minõség háttérbe szorul. A legrosszabbak pedig az amatõritástól csöpögö kezdõ bandák, kik a harmadik próbájuk után már rajongókat toboroznak. (Csakazértis még egy közhely: Elõre isznak a medve bõrére...)

A kreatív:

Alkotó emberke, ki rendesen bekajálta az önmegvalósítás-maszlagot, és azt hiszi, itt kitörhet, megmutathatja magát. Itt az a bibi, hogy újabban mindenki kreatív, így nehéz kihámozni bármi koherenset az össznépi zsibongásból. Mivel mindenki egyéni, urambocsá, egyéniség, így senkiben fel sem merül a tézis, miszerint igenis vannak, kik jobbak ebben-abban. Minden relatív - szól a kinyilatkoztatás, nincs fekete és fehér. Pedig létezik igényes és gagyi, de ez a legtöbbeknek nem esik le.

A júzer:

Célirányos felhasználó, nem az "énûr" rabja, csupán ismerkedik, levelez, zenét hallgat - mégis a legnagyobb balféknek mondható. Bekajálta Õ is (mint én), hallgatott handabandira, és csak idõ kérdése, míg válaszút elé nem kerül - vagy törli magát örökre, vagy pedig õ lesz a nagybetûs lúzer.

A lúzer:

A konszenzuális mérföldkõ rabja, kiegyensúlyozatlan, remegve várja a pozitív visszajelzéseket, újabbnál újabb netes varázslatokkal teszi "szebbé" a személyiségét jelentõ oldalt, csacsog, piheg, éjszakákon át online, a semmiért. Bulletinbe jegyzi, ha elmegy vécére, meg úgy általában - netbevési monogrammját, és lépdel a halhatatlanság felé.

A miérteken érdekes lenne gondolkodni. IT? Lemarad-kimarad kérdéskör? Cool-osodás? Önámítás? Kortünet? A kérdéskör megérne egy kiadós kivesézést. A látszólagos öngól azonban még keveseknek tûnt fel, ergo az aranylövés is várat magára egy ideig...