"A hangok mint finom és üde leányajkak csókolják végig a testünket. A színek és vonalak új, õsi tiszta természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz, amelyeket a szemeink láttak: megmutatják nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret, amelyeket a látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik. Mert alkalom nyílik megismerni a maga teljességében az életnek ama igazságát, amelyet valamennyien magunkban hordunk, s amely érzéki ítéletek nélküli tökéletes igazság. Az érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör rettentõ és áldott közvetítõje, az ópium."     (Csáth Géza)

Ki ne ismerné - ha máshonnan nem is, - nagymama konyhájából a jóöreg mákos tésztát, tekercset, gubát, mikor mi került az asztalra - akár ilyenkor, karácsony tájékán is. Na azért ne essünk túlzásokba, attól hogy megeszünk egy tányér mákos csodát, nem kerülünk eufórikus állapotba... Ez annál kicsit mélyebb elgondolást és odafigyelést igényel. Mármint az ópium.

A híres-hírhedt ópium az ópiátok családjába tartozik. Na de mielõtt kikattintanátok, gondolom mindenki tanult kémiát, nem szeretnék a szemetek elé egy kisebb labort varázsolni... De azért ami tény, az tény. Az ópium a máknövény tejnedve. Eme növénynek két fajtája van, amibõl ópiumot nyerhet az utca gyermeke (vagy akár nem az): az ópiummák és az étkezési mák. Igen, jól olvassa a kedves Olvasó, az étkezési máknak is elég magas az ópiumtartalma, de ismétlem, nem kell megijedni, sok tortúrán keresztülmegy az a 'szegény' növény, amíg elkeveredik a tésztánkkal.

Történelme is van ám ennek a kis gubós növénykének. Szülõhazája India, de fellelhetõ volt még Pakisztánban, Iránban, Nepálban is. Ez volt az elsõ növény, amelybõl alkaloidot vontak ki tiszta állapotban - történetesen a (legfõképpen gyógyászatban használt) morfint. A mákban megtalálható még, ami a drogfüggõség másik legnagyobb bûnöse, a kodein. Szívod, intravénázod, felszívod, tökmindegy, úgyis belehalsz.

Az okosok akkoriban (több, mint száz évvel ezelõtt) is megpróbálkoztak azzal, hogy nem-e tudnának szintetikus úton elõállítani morfint. Hát nem lett belõle semmi, csak egy félig összekutyult 'valamit' kaptak, ami késõbb a heroin nevet kapta (csúnyábbik nevén diacetil-morfin). Ez mára már felfejlõdött olyan magasba emelkedett szintre, hogy mire eljut egy adag heroin a fogyasztóhoz, már több benne a szõlõcukor, a tejcukor vagy a Nesquick-kakaó...

Milyen veszélyei vannak? A mindegyik szerre jellemzõ testi-lelki függõség mellett kaphatsz vérmérgezést, vénagyulladást, Hepatitis B-t, C-t, D-t (csak az a gáz, hogy itt nem te választhatsz), valamint a legsúlyosabb, mára világméretû betegséget, az AIDS-et. Kell ez neked?

Ugye, hogy nem. Nem kell az a fránya máktea, elégedjünk meg a szokványos hétköznapi barackos, citromos, egyéb gyümölcsös, fekete, zöld, angol, és istentudja még milyen teáinkkal. Ámen.