X-mas tree-s, Santa Clause-os dalocska tölti be a teret. Mint a filmeken, családok járnak a polcok között, csepertyûk bámészkodnak vállukra csorduló nyállal, anyukák méregetik az ár-érték arányokat az utódok kívánságlistáján, négyéves, angyalszõke kislány vontatja maga után húzódozó nemzõjét. Hetek óta nem érzett nyugalom belül, giccskiárusítás körülöttem. Mélázva állok a sportcsarnoknyi bevásárló térben, ráérõsen válogatok, miközben tudván tudom, hogy odakint mínusz két fok van és négy óra húsz perc múlva zh-t írok.

Leadandók, fénymásolás, nyomtatás, könyvtárazás, anyaggyûjtés, vizsgarendszerkesztés, jegybeíratás, nyomtatvány kitöltés, tanulmányi osztályon könyörgés, szívességek kérése és viszonzása, éjjel tanulás, nappal rohangálás. Miközben belõlem kihajtanak mindent, a vonatok állnak, a kormányt szidják, a szeretet ünnepe már a nyakamon, az utak jegesek, kaját venni nincs idõm, és közben jegyzetet kellene írnom a karácsonyi készülõdésrõl. Kikészülõdés, az van. Feladatok és kötelezettségek vannak, dolgozni muszáj, de sapkát kellene már venni valahol, mert ha még egyszer begyullad a fülem, megsüketülhetek. Egyéni problémáid vannak szívem, old meg valahogy, mosolyog rám Herr Szerkesztõ és tovább böngészi a népszerû pornóoldalt, az anyagnak itt kell lenni délig.

Kikapcsolt telefonnal állok két sor mosogatószer között. Az élet csodaszép, van munkám, lesz, ha igaz, diplomám is, itt a Karácsony és megjött a pénz. Heti hat nap éjszakázom, egy nap dolgozom, és huszonharmadikán hazajutok az anyámhoz. Ott majd lesz meleg kaja, szeretet, ujjongás, happiness meg minden. Most még nem szabad erre gondolni, mert szomorú leszek, úgy meg nem tudok tanulni. Holott csak ennyi dolgom van, világít rá szakdolgozó tanárom, aki az esszéket sürgeti. Tanuljuk meg beosztani az idõnket. Lenyelek néhány káromkodást és mosolygok. Mosolygok, mint a csengettyûs, táncoló-éneklõ mikulás az állványon, akciósan, minden mindegy alapon.

Idõbeosztás. Nyolctól éjfélig megszülök négy oldal filmelemzést, kettõig képszerkesztek, mert ilyenkor vagyok ihletett, mikor az egész világ alszik. Hétkor kelés, készülés a délutáni írásbelire, kijegyzetelés, zuhanyzás, sminkelés, hogy embernek látsszam, rohanás, helyfoglalás. Az elégséges szint elérése után nyomtatás, lefûzetés, leadás, evés. Ez néha kimarad. Minden második nap társas tevékenység. Nyolcra vissza az albiba, bepattanok a mókuskerékbe. Az élet csodaszép, már csak 9 nap.

Szeretnék itt maradni a mikulás sapkás macik és szarvasok között egész decemberben, üveges szemmel, kedves mosollyal buzdítva az erre járót, hogy engem, csak engem vigyél haza, ne ücsörögjek itt hiába! Bár térdig sáros farmeromat és gyûrött kabátomat elnézve ennek kicsi lenne a valószínûsége. Megcsodálom a zenélõ pandát, az õ állása is vonzó, a karikák a szeme alatt is stimmelnek. Viszont nem tudok kínaiul, a dallamot csak dúdolni tudnám.

Végszóra a pénztárhoz érek. Már nem figyelem az árat, minek fájdítsam a szívem, viszem a létszükséget haza, amit jelenleg a vécépapír és a kiló kenyér képvisel, meg a tisztító szerek. Még van három órám és ötven percem, hogy odaérjek, nagylelkûen bekapcsolom hát a telefonom. Nem fogadott hívás: négy darab. Az áruházban fahéj illat volt.