Színes csomagolásban itt fekszik elõttem eme áhitat ... mmmm ... mit tegyek vele? Óvatosan érintsem, hogy el ne törjem, hisz olyan édes és krémes... de jajjj vmi nem enged... elpusztítsam ezt a gyönyört? Mi lesz velem azután eme élvezet nélkül?

Kérlelõen tekint rám a celofán, amelybe burkolták, nem hagy nyugodni és mozdulatra készteti karom, mely feléje emelkedik és magasról próbál lecsapni, mint a ragadozó az áldozatára... de újból elrántom kezem... mi lesz velem, ha bekebelezem? Miért nem engedek a kísértésnek?

Kirohanok a térbõl, melyben tartózkodik... .nem gondolok rá, nem bánthatom, hisz olyan szép és megkapó, õriznem kell az idõk végezetéig... kár, hogy a szavidõ ezt nem garantálja. Akkor meg miért agyalok, hát MEGROMLIK  a drága... megyek is, nem várok tovább, nem hagyom, hogy tovább várjon rám, nem kínzom ezzel Õt...

Feltépem a szobaajtóm és berohanok... nem látom... .HOL VAN... észveszejtõ keresésbe kezdek, úristen mi lesz velem, eltûnt a csokim!?!?!?!?!?... mire feleszmélek, hogy már rég a kezemben szorongatom... bahh, és már meg is olvadt a csoda... vadul feltépem a borítást, majd megállok egy kicsit... eme nemes remeket lassú élvezettel akarom elfogyasztani. Kaján mosoly ül arcomra, vigyorra nyúlik a szám, szemem csillog... hiszen ez az én csokim, azt csinálok vele, amit akarok... megeszem. Közben a csomagolást felszakítottam... nem lehet tovább húzni... kihámozom ruhájából és elém tárul meztelen valója, kendõzetlen finomsága... mmmmmm... beleharapok... Roppan a mennyi manna fogaim szorítása alatt... érzem az édes ízt a számba, micsoda harmónia, ez az érzés leírhatatlan, melyet ad nekem... összeomlik számba megannyi atomnyi édesség... az ízrobbanás elkerülhetetlen... ez nem lehet ennyire finom... BAMMMM...
Lemondani RÓLAD...

SOHA!

Szeretem a csokoládét.