Szabad egy kicsit morogni, hogy ilyenkor novemberben mennyire lehangoló taknyos egy idõ van? Lefagy a kezem reggelente, ha nincs nálam a kesztyûm, átázik a cipõm, ha reménytelenül elered az esõ. Négykor már sötét van és reggelente semmi kedvem felkelni.

 

Dohogok azért is, mert a tévébõl, rádióból ömlik a szenny. Megfagyott, kigyulladt, felrobbant, megerõszakolták, lelõtték, elütötték, megzsarolták, letartóztatták, átoperálták, elvált, megházasodott, megsértõdött, kibékült, veszített, nyert, bedrogozott, felkoncolták, kilõtték a világûrbe, és most ott kering a Föld körül, és csak sugározza-sugározza a híreket.

Azon is képes vagyok felhúzni magam, hogy a hatalom mire képes az emberrel. Törvényszerû, hogy a hatalomvágy spirálja behúzza azt, aki politikával kezd foglalkozni? Aki hatalmat kap annak nem alázatosnak kellene lennie és jót akarnia? Ehelyett mi van? A hatalmon lévõk célja a hatalom maga. Több hatalommániás van már, mint heroinfüggõ, több pénzimádó, mint alkoholista, több trendfüggõ, mint dohányos.

Rendesen azon is kiakadok, hogy mifelénk hol tart ma a kultúra. Megszûntetnek jól-rosszul mûködõ kulturális intézményeket csak azért, hogy helyettük egy sehogy sem mûködõ legyen. Az agyonjátszott musical elõremutató mûfaj, mert az agyonjátszott operett az etalon. A pénz mozgat mindent itt is, ahol a tehetségnek, az elkötelezettségnek, az elszántságnak és tettvágynak kellene mozgatnia a rugókat.

Fájni tud, amikor elkerülõ utat terveznek egy olyan városban, ahol minimális az átmenõ forgalom. Tehermentesítõnek is hívják, de van egy fogadásom, hogy a tehermentesített utat nem fogják szûkíteni. Egy új út pedig természeténél fogva csak generálni fogja a forgalmat.

Fojtogat a közönyösen végzett munkám. Fõleg úgy, hogy nincs remény a váltásra, mert cégek zárnak be és lépnek tovább, megszorítások miatt intézményeket zárnak be, gyerekhiány miatt iskolákat szüntetnek meg. Maradni, nyelni kell, ha az ember azt akarja, hogy legyen egy fixe.

Belülrõl éget, ha látom, hogy mennyi lehetõség van és majd’ mindegyik kárba vész. Ha látom, hogy jó arcok költöznek Pestre, de méginkább tovább, határokon is túlra, mert nincs miért maradniuk. Fõként a kontraszelekció marad.

Nehéz ügy. Fõleg így novemberben.

Szabad ilyenkor ordítani?