Amikor kimondom azt, hogy cserkészet, egyesek rögtön az amerikai filmek képére gondolnak, hogy kis kölykök árulják a süteményt, vagy mások az úttörõk Mókus õrsére, ahova mindenkinek kötelezõ járni. Jelenleg Magyarországon a cserkészet mindkét eszménytõl távol áll. Hogy egész pontosan mi is az a cserkészet? Hát ezt szeretném most bõvebben kifejteni.

Éppen száz évvel ezelõtt egy bizonyos Lord Baden Powell (Bi-Pi) nevû angol katonatiszt az angol-búr háborúban szolgált és ott vette észre, hogy a fiatal gyerekek milyen jól alkalmazhatók felderítõként, futárként, egészségügyi és egyéb tábori szolgálatokra. A háborúból hazatérve észrevette, hogy az utcán sok a céltalanul lézengõ fiatal gyerek, akik nem éppen a jellemes életre törekednek. Ekkor döntött úgy, hogy ezeket, a lézengõ embereket összefogja és azzal, hogy elment velük táborozni, meg is alapította az elsõ "cserkészcsapatot". A tábor után írt egy könyvet Scouting for boys címmel (Cserkészet fiúknak). Ez a könyv lett a mozgalom alapja és almanachja, ami még ma, 100 év után is aktuális. Tulajdonképpen ez a két esemény lett a cserkészet születésnapja. Innen megállíthatatlanul fejlõdik a mozgalom és alakulnak folyamatosan a szövetségek. Bi-Pi nõvére beindítja a cserkészetet a lányoknak is, melyet késõbb felesége vesz át. Megindul a kiscserkészet is, mely a fiatalabbakkal foglalkozik. Mivel a mozgalom nem létezhet vezetõk nélkül, ezért beindul a vezetõképzés is. 1920-ban megszervezik az elsõ világdzsemborit is, ahová a világ összes országából érkeznek cserkészek. Ezt a találkozót 4 évente ismétlik, mindig más országban. 1933-ban ennek a világtalálkozónak hazánk adott otthont Gödöllõn. Hazánkban jó ideig betiltották a mozgalmat és csak a rendszerváltás után mûködhetett nyilvánosan, éppen ezért a cserkészet a többi országhoz képest nincs olyan szinten, de azért nem panaszkodhatunk. De most tegyük félre a száraz történelmet, és nézzük meg, hogy mi folyik ma a cserkészetben.

Célunk az, mint az alapítónak, hogy a fiatalokat egy közösségbe fogjuk, és jellemes embert neveljünk belõlük, hogy a társadalomnak hasznos tagjai legyenek. Fontos a mozgalomban, hogy vallási alapokra épül, ugyanakkor nem köti meg, hogy melyik valláshoz kell tartozni, hiszen ahány ország annyi vallás. A mozgalomban egyaránt vannak fiúk és lányok az egészen fiataloktól az egészen idõsekig. A folyamatos vezetõképzõk biztosítják azt, hogy a fiatalokkal képzett vezetõk foglalkozzanak. Képzésünk alapját egy lefektetett próbarendszer adja, így lehet, hogy egységes legyen a képzés. Nagyon sokrétûek vagyunk. A próbarendszer lehetõséget ad nagyon sok új, jó dolog megtanulására, melyek korosztályokhoz kötõdnek. A legtöbben azt szeretik, hogy a természetben vagyunk nagyon sokat, és a nomád táborozás kihagyhatatlan lenne az életükbõl. Mások próbálnak minél több próbát tenni, egy-egy részen specialistákká válni. Ahol a körülmények adottak szakági cserkészet is van, ezért vannak vízi-, lovas- és regös cserkészeink is. Megtanulunk magunkról gondoskodni, fõzni, szélsõséges körülmények között túlélni, és boldogulni a betondzsungelben. Próbálunk hazaszeretõ, becsületes és jellemes emberekké válni.

Az, hogy az ország, illetve a világ minden részén vannak cserkészek, lehetõséget nyújt sok új barátság kiépülésére. Az országos programok során más csapatokat látogathatunk meg, még a 4 évente megrendezésre kerülõ világtalálkozó szinte kaput nyit az egész világra.

Igazából nehéz ezt a fantasztikus életformát leírni. Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy érdemes inkább kipróbálni. Ha jól szétnézünk, minden városban mûködik egy csapat, ahová szívesen várnak új jelentkezõket.

Legyen garancia a szervezet mûködésére, hogy már száz éve fennáll, a történelem viszontagságainak ellenére, és a világ szinte minden országában mûködik. Jó magam tíz éve vagyok cserkész és "megfertõzött" ez az életforma, ami nélkül el sem tudnám képzelni az életem. Jelenleg rajvezetõ vagyok a csapatomban, és segédtiszti képzésen veszek részt.

Cikkemet a 100 éves évforduló jelmondatával zárnám, mely tükrözi a mozgalom célját: Egy világ, egy fogadalom!