Nincs egy hónapja, hogy Magyarhon egyik legismertebb civil illetõségû médiuma, a Tilos Rádió ünnepelte fennállásának 16. évét. Ezen apropóból úgy éreztük, tisztelgésként ezen elsõrangó, és mégis mindmáig 'underground' adó elõtt, megpróbáljuk összefoglalni a Tilos eddigi munkásságát, történetét. Figyelem! Hosszú olvasmány lesz!

"Itt a Tilos Rádió, Budapest, a 95,5 megaherzes ultrarövidhullámon. A rádió a Nemzetközi Távközlési Unió által be nem jegyzett hullámsávon sugároz. A Tilos Rádió adását egyetlen állam egyetlen parlamentje vagy kongresszusa sem támogatja."

 
Tilos vizeken kalózkodva


1991. augusztus 21-én új médiakorszakot jelentõ esemény történt Budapesten, ugyanis ezen a napon sugárzott elõször a rádió. Az adó rebellis hangját ifjabb hallgatók körében rokonszenv, hivatalos berkekben viszont botrány fogadta. Bár a kis kalózszerkesztõség jól megszerkesztett, értelmiségi rétegmûsort sugárzott, de a mûködéshez szükséges engedélyekkel nem rendelkezett. Nem is rendelkezhetett, ezt gyorsan hozzá is kell tenni, hisz a még érvényben lévõ frekvenciamoratórium szerint új mûsorszóró sáv kijelölése tilos volt (Jobb lett volna persze moratórium helyett engedélyhalasztást mondani.). Ez is csak a rendszerváltó idõszak hiányosságait mutatja: éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy törvényes keretek között lehetõséget kapjon bárki. Az adó rebellis hangját ifjabb hallgatók körében rokonszenv, hivatalos berkekben viszont botrány fogadta. Bár a kis kalózszerkesztõség jól megszerkesztett, értelmiségi rétegmûsort sugárzott, de a mûködéshez szükséges engedélyekkel nem rendelkezett. Nem is rendelkezhetett, ezt gyorsan hozzá is kell tenni, hisz a még érvényben lévõ frekvenciamoratórium szerint új mûsorszóró sáv kijelölése tilos (Jobb lett volna persze moratórium helyett engedélyhalasztást mondani.). Ez is csak a rendszerváltó évek hiányosságait mutatja: éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy törvényes keretek között lehetõséget kapjon bárki.

Kalózadó volt (vagyis független, amit nem mindenhol néztek jó szemmel, bármilyen igényes is  volt a mûsor maga), egy 96 megaherzes szamizdat, amelynek szerkesztõi egy szappanos dobozból és két kilenc voltos elembõl (kis túlzással...) eszkábált adójukkal a város különbözõ pontjairól rádiómûsort sugároztak, nem kis botrányt keltve. Akkoriban megszokott volt e látvány: gestapós filmekbõl ismert bemérõ autók cirkálnak fel s alá a fõvárosban, néha megkergetve egy-egy Volkswagent, ugyanis feltételezhetõen egy ilyen autóból szórták a mûsort. Az underground Szabó-család (csak a teljesség igényeit kielégítendõ: a mûsorok alatt mind Szabóként mutatkozott be, ki Eszterként, ki Bálintként, ki Györgyként) hétfõn, szerdán és pénteken, délután négy, és este nyolc között adtak munkát a frekvenciacsõszöknek, egyre nagyobb rajongótáborra téve szert.  Szó se róla, törvénytelenül jártak el, még akkor is, ha a jogalkotókat is megosztotta a körülöttük kialakult vita. Azonban a Rádióellenõrzõ Kirendeltség, valamint a Frekvenciagazdálkodási Intézet vezetõi tovább hangoztatták, csak a kötelességüket teszik, munkálkodnak a törvények betartásán. Ezután heteken, hónapokon át tartott a rabló-pandúr fogócska: a Tilos kalózkodott, így emelve fel hangjukat a szabálytalanságok, és a lassan cseperedõ magyar demokrácia kaotikusságai ellen; az árgus szemû frekvencia-õrök pedig újra és újra lefülelték õket. Ki-ki tette a maga dolgát.

Ez azonban nem akadályozta meg a Nyilvánosság Klub ügyvivõ testületét, hogy Civil Kurázsi-díjat adjon a rádiónak, mert volt mersze a formális jogsértést is vállalva polgári engedetlenséget tanúsítani egy alkotmánysértõ helyzettel szemben! A Tilos kezdetektõl a fogva médiatörvényt szorgalmazott, és azt akarta elérni, hogy a szabadrádiózást, Európai mintára, törvény védje. Itthon persze voltak ennél sürgetõbb feladatok is, nem hiába váratott magára oly sokáig a Hõn Áhított Médiatörvény. Jellemzõ volt, hogy a kor vezetõ beosztású politikusai olyan üzeneteket sugároztak az újságírókon keresztül, hogy most szépen búcsúzzanak el a hallgatóiktól, akkor még soronkívüliséget is biztosítanak nekik a késõbbiekben (mert úgymond "ilyen intelligensen szerkesztett kulturális rádiómûsort még nem hallottak"), de ha ezt nem teszik meg, akkor késõbb nem lehetnek "nagyon intelligens, nívósan szerkesztett kulturális rádió", hanem a "nyakuk közé csapnak". Ez azért -valljuk meg- teljességgel a kádárizmus stílusa, és nagyon jól mutatja, a Hírközlési Minisztériumban nagyon ideges lehetett egy államtitkár úr (az idézet a Magyar Narancs egy 91-es példányából származik.). Így hát érthetõ, mennyire sürgõs volt a kalózok lefülelése, és mûsoraik beszüntetése. 1992 szeptemberében még sajtórendészeti vétséggel bírósági tárgyalásra is sor került két feltételezett szerkesztõ ellen, de elegendõ bizonyíték hiányában felmentették õket.

 

Érezhetõen közeledett hát az idõpont, amikor a Tilosnak választania kell: vagy folytatja a néhol kilátástalan, de etikailag érthetõ szélmalomharcot, vagy a rádió érdekében mûsorszünetet tart. Azt is fel kellett mérnie a szerkesztõknek, hogy egy engedélyezett adónak nehéz lesz szabad rádióként mûködni, hiszen a pályázóknak rendelkezniük kell bizonyos anyagi háttérrel és rádiós tapasztalattal. Nem kis bökkenõk ezek, fõleg, ha figyelembe veszzük, hogy a szabad rádió éppen attól válik izgalmassá, hogy bizonyos körülmények között olyanok is készítenek benne mûsorokat, akik különben abszolút amatõrök, s ezért kicsi a valószínûsége annak, hogy agyonhasznált ötleteket alkalmaznának.

Végül 1993. augusztus 8-án éjfélkor - két év folyamatos mûködés után - a Tilos Rádió ideiglenesen felfüggesztette adását. Miután felfüggesztették adásaikat, stúdióalapítási engedélyért folyamodott a "Szabó-család". Ezt azonban csupán 1995 tavaszán kapták meg.  

A következõ pályázatból azonban már gyõztesen keveredtek ki, ennek hála 1995. szeptember 1-én - korlátozott vételkörzetben bár - átmenetileg tizenkét órás sugárzási rendben, megosztozva a Civil Rádióval (az akkori tervek szerint a  késõbbiekben csatlakozott a Fiksz Rádió is, ugyanezen a hullámsávon), de újjáéledt a Tilos! Az akkori tervek szerint nem változtattak volna blokkjaik eddigi tematikáján; a rádió megmarad 'vállaltan szubjektívnek', természetesnek, és továbbra is megállapodtak a 'közösségi', 'civil' illetve 'nonprofit' jelzõknél. De ez idõ tájt szakítottak a konvenciókkal is: nem mondanak óránként híreket, sem idõjárás-jelentést, csupán 'civilhíreket' közöltek. Zenében továbbra sem kötelezték el magukat egyetlen irányzat mellett sem (a multikultúra hívei), csupán a nagy kereskedelmi adók top-listáit mellõzik. Rendszeres mûsorral szolgáltak romáknak, feministáknak, homoszexuálisoknak, zöldeknek, antirasszistáknak, állatvédõknek, drogosoknak. A lehetõségekhez mérten mindig olyan személy vezette a mûsort, kik megfelelõen jártas volt az adott témában, kulturális és szub-kultúrális körökben.

Mintegy fél év alatt azonban átalakult az arculat: bejöttek az interaktív mûsorok, elkezdõdött a kalózkorszakban még ismeretlen betelefonálósdi, és ez jócskán megváltoztatta a struktúrát. Mint nem nyereségérdekelt adó, a Tilos sajátságos helyzetben volt. Igyekeztek csupán a Tilos Kulturális Alapítvány bevételeibõl (a 'Tilos Maraton'-nak nevezett adománygyûjtõ kampányból), partikból, koncertekbõl fenntartani magukat, hiszen semmilyen szponzori, illetve reklámpénzt nem fogadtak el soha. 1998-ban is sikeresnek mondhatta magát az alapítvány, hisz az Európa Parlament szerint a Tilos Rádió a demokráciaépítés eszköze (nem mindegy az sem, hogy ezzel a pályázattal az egykori kalózok 24 (!) millió forintra tettek szert, melybõl évekre elõre bebiztosíthatták mûködésüket).

Mindazonáltal a rádió munkatársai továbbra is mindenféle költségtérítés nélkül munkálkodtak! "A Tilos, mint kultusztárgy valójában kulturális presztízzsel honorálja a munkatársait, ami piaci konvertálhatóságát tekintve ugyanolyan ösztönzõ lehet, mint a pénz, ugyanúgy érdekek kapcsolódnak hozzá, és ugyanúgy függetlenségi, vagy hatalmi dilemmák forrása lehet." -szólt az alapítvány kommünikéjében ’98-ban.

 

Ekkorra sikeres, és életképes modellt alakítottak ki, mely nemcsak a magyar, de a nemzetközi szabad rádiózás számára is példaértékû. Ez utóbbi tényt igazolja a Tilos vezetõ munkatársainak az AMARC (Közösségi Rádiók Világszövetsége) vezetõ tisztségeire történt ismétlõdõ megválasztása is. Kialakították és a gyakorlatba ültették a közösségi rádiózás nagyvárosi formáját, amely az urbanizált hallgatóságnak - módosult keretek között - visszaadja a kisközösségek Magyarországon és Európában egyaránt elveszettnek hitt kommunikációs, kohéziós funkcióit.

Megmutatták, hogy lehet a rádiózást is másképpen csinálni, mint az a kereskedelmi adókon, vagy a 'királyi' rádióknál megszokott. Lehet reklám nélkül is mûsort készíteni, negyven slágerlistás szám helyett sok száz izgalmas zenét végigjátszani, stílusokat keverni, kísérletezni, hangszobrászkodni. Lehet olyan mûsorokat alkotni, ahol a mûsorkészítõ azon a nyelven beszél (vagy inkább beszélget), mint bárki más. Lehet egyszerûen és pontosan dumálni szexrõl, drogról, rockandrollról, közügyekrõl, fociról és homoszexualitásról, vagy éppen a technokultúráról, természetesen, ahogyan két sör között az megszokott. Lehet független, életszerû és erõteljes rádiót készíteni. Sikerük eközben azt is bizonyíthatná a frekvenciák fölött bábáskodóknak, hogy a független rádiózást felnõttnek és egyenjogúnak kell elfogadják!

1998 még egy esemény miatt fontos a Tilos rádió életében: Különdíjjal jutalmazták õket, valamint a Magyar Narancsból alakult MaNcs szerkesztõségét a Tolerancia Díjátadón!

A '99-es év is a munka, a tolerancia, és a többi 'megszokott' Tilos-kellék jegyében telt. Kevesen hitték volna, hogy nemsokára ez a sokat megélt, és népes hallgatósággal bíró rádió mégis 'lekerül a mûsorról'.

Kábelen érkezik...

Ahogy a ’95 és a 2000 közötti rendkívül termékeny idõszak  is csupán egy része a rádió történetének, úgy hozzátartozik az a sajnálatos szakasz is, miszerint 2000. augusztus 29-étõl csupán kábelen lett fogható az adó. Történt ugyanis, hogy az Országos Rádió- és Televízió Testület, a 'modern magyar parlamenti demokrácia legtrehányabbul mûködõ intézménye' visszadobta a rádió pályázatát az általa addig használt 98 megahertzes frekvenciára.  Mindez megmásíthatatlan, és felettébb szomorú tény. "A döntést az akkor épp távozó ORTT hozta, mandátumának utolsó napján. A testület két nem kereskedelmi frekvenciára írt ki pályázatot: az egyiket a politikamentes Civil és Fiksz rádió kapta, a másikért a katolikus Mária Rádió, a roma C Rádió és a Tilos versenyzett. Az a tény, hogy az ORTT csak két frekvenciát szánt a négy rádiónak, már önmagában is a politikai szféra provokációjaként értékelendõ: a cél a nonprofit adók egymás ellen fordítása volt. Hogy a február végi szavazáskor melyik ORTT-tag kire adta a voksát, nem tudjuk, hiszen a szavazás titkos volt; és végül is miért pont ettõl a hét csinovnyiktól várnánk el azt, hogy nyilvános felelõsséget vállaljanak bármely döntésükért. Annyi bizonyos, hogy a Tilos bukásában nem csak a nemzeti-konzervatív oldal játszott szerepet: a szavazásra az MSZP két delegáltja, Révész T. Mihály elnök és egy bizonyos Kardos nevû nímand el se ment." - írja cikkében a Magyar Narancs 2000. augusztus 31-én. Talán elgondolkodik az olvasó, miért járt pórul (ismét) az oly támogatott rádió? Milyen politikai érdekek ütközhettek olyannyira, hogy 'elhallgatattak' egy ilyen népszerû adót? Mert arról van szó, kimondhatjuk nyíltan. Talán az egykori kalózok szabad szája, a tárgyilagos, objektív és nemegyszer kritikus hozzáállása a napi ügyekhez szúrta bizonyos körök szemét. (Mert hát, ahogy az eddigiekbõl is kitûnt, egy olyan médium volt, ami politikáról is beszélt, de olyan is egyben, ahová nem szólhatott le politikus, amit nem lehetett pártközpontokba idézni baráti elbeszélgetésekre, ami nem kényszerült bele semmiféle szívességkereskedelembe, és ezért kezelhetetlen volt, szabad, pont annyira, amennyire a mûsorkészítõi és választott vezetõi képesek voltak szabadok lenni. Ezt a rádiót, és vagy negyvenezer hallgatóját tehát 'betiltották'. Tették ezt úgy, hogy hívei szerint õk voltak a civil tömegkommunikáció legerõsebb bástyái! Persze ellenvélemény is létezett: szélsõjobboldali kritikusai szerint õk voltak "az SZDSZ-féle anarchista balliberalizmus szócsöve". No comment.)

Mielõtt egyoldalúsággal vádolnának, igyekszem ismertetni az ügy hátterét. Finoman fogalmazva is szabados stílusával eleddig is rendre témát adtak a sajtónak a mûsorokban tett kijelentések. De a 2000. január 11-ei 'Hajnali Dzsihád-ban' elhangzottakat a kényesebb fülûek okkal kritizálhatták. Történt ugyanis, hogy a beszélgetés folyamán a mûsorvezetõk egyoldalúan azonosultak a vasutassztrájkkal, egy közismert humoristát "fasisztoid állat" jelzõvel, a miniszterelnök humorát pedig egyszerûen közönségessel illették. (Már ezekkel is megsértették a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi 1. törvény több pontját) De a hab a tortán még ezután következett: az ORTT állásfoglalása szerint a mûsorban "Jézust homoszexuálisnak nevezték", valamint "becsmérlõ megjegyzés hangzott el a Korona megtekintõire". Innen ered hát az 'egészséges' nemzeti érzetûek, és a Krisztus hívõ egyházak eredendõ haragja. Ezen felül az ellentábor  azt is 'pusmogta' akkoriban, hogy a Tilos ’baráti kör’ tagjai a baloldali mainstream média vezetõ személyiségeiként tevékenykednek. Lehet ugyebár értetlenkedni az elhangzottak felett, hisz maga a Tilos szellemisége is azt követeli, hogy pl. vallásban-, és más ideológiákban maradjunk teljesen toleránsak. Az eset megtörtént, az kétségtelen, és az is tény, miszerint ilyen rádióban nem hangozhat el. Azonban még ilyen körülmények között is igyekezett a Tilos stábja a demokratikus intézményrendszer keretei között helyet találni maguknak, és ismét pályáztak a megmaradt nonprofit frekvenciára. Hiába.

Maradt tehát a kábel és az internet. Öröm az ürömben, így az adásidõ az eddigi 12 órásról 24-re ugorhatott. Ezen a módon több, mint háromszázezer lakásba juthatott el az adás naponta a fõváros területén, sõt, az internet segítségével ennél sokkalta nagyobbra tehetõ e szám szerte a világon (bár illendõségbõl jegyezném meg, ezt már a kilencvenes évek végén beindították...). A rend kedvéért idetartozik, miszerint 2001. július 20-ától egy hónapig frekvenciát kapott a rádió a 92,1FM-en., abból az alkalomból, hogy jubilál, vagyis tízéves. (Más kérdés, csak mellesleg, ha erre az egy jubileumi hónapra jut neki frekvencia, miért nem juthat tovább is? Vagy ez egy sajátos, a mindenkori jubilánsok számára fenntartott hullámhossz?) 2002 májusában a Tilos Kulturális Alapítvány, a Sziget kulturális menedzserirodával és az Off alternatív filmfesztiválokat szervezõ Bt.-vel, Kultiplex néven, megnyitotta közösen mûködtetett, többprofilú kulturális intézményét.

A gyûlölet központjában

Három év kábeles és internetes terjesztés után 2003 márciusában újra éterbe került az adó. Hála a sikeres pályázatnak, hét évre elnyerte a 90.3 ultrarövidhullámon való sugárzás jogát. Nagy volt a vigaszság a rádió háza táján: Kész volt a (bevallottan a Tilos az Á nyomdokaiba lépõ) klub, biztos anyagi helyzet állt fönn, tele voltak tervekkel a szerkesztõk. Hogy mégis a magyar média egyik legnagyobb botránya a Tilos nevéhez kötõdik, újfent érthetetlen. Mint ahogy már arról szó volt, a mûsorokban elhangzottak eddig is váltottak ki nézeteltéréseket, bizonyos helyzetekben pedig súlyos hibaként volt betudható egy-egy elhangzott mondat. "Ezzel együtt, mint minden spontán, interaktív emberi tevékenységben, elõfordulhatnak hibák. Például egy mondat, amelynek soha, semmilyen rádióban nem lett volna szabad elhangoznia." A kendõzhetetlen tények: 2003. december 24-én (tehát Karácsony estéjén) az egyik erõsen illuminált mûsorvezetõ, Barangó, becsmérlõ hangon beszélt a keresztény vallásról, majd elhangzott az ismert mondat:
"...kiírtanám az összes keresztényt..."

A botrány természetesen borítékolható volt. A Rádió Kuratóriuma azonnali hatállyal kirúgta 'rebellis' munkatársát, a mûsort  a vizsgálat lezártáig felfüggesztették, és igyekeztek elhatárolódni  az adásban elhangzottaktól: "A Tilos Rádió kuratóriuma haladéktalanul és végleg kizárja soraiból a december 24-i esti mûsor vezetõjét, a mûsort pedig a közeljövõben megtartandó fegyelmi tárgyalásig felfüggeszti, mert a szenteste elhangzott mondat a legnagyobb mértékben ellentétes a rádió szellemiségével" - közölte Paizs Miklós kurátor a Tilos Rádió kuratóriuma nevében az MTI-vel közleményben. Tudható volt azonban, hogy nem lesz megállás. Egy ilyen mondat, mely durván megsértette hitükben a keresztényeket, nem maradhatott megtorlás nélkül. Normális esetben az ORTT valószínûleg egy ideiglenes eltiltással 'jutalmazta' volna a rádiót, de -mint tudjuk- Magyarország néha messze áll a normális kitételtõl. Az akkori ellenzék (Fidesz) azonnal felszólította az Országos Rádió és Televízió Testületet, hogy azonnal hallgattassa el az adót. Tette ezt úgy, hogy kommünikéjükben a 'gyûlölet rádiójának' nevezték a Tilost. Ehhez csatlakozott még a Jobbik Magyarországért Mozgalom, valamint a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség - mindannyian a bezárást szorgalmazták, és azt, hogy helyettük biztosítson lehetõséget az ORTT keresztény szellemiségû adó felállítására. Az MSZP szintén a médiahatóság gyors és határozott fellépését sürgette. Mint arra már kitértem, a Tilos Rádióban önálló szellemi mûhelyek készítik a mûsorokat, ahol a teljes felelõsség az adott mûsorkészítõké. Ezzel együtt és ennek ellenére az adott mûsorkészítõt - aki ráadásnak ittas is volt- a rádió kizárta soraiból, hisz nem tûrheti meg alkotói között a rasszista, kirekesztõ, gyûlöletkeltõ kijelentéseket tevõ embereket.  Mindazonáltal a Tilos Rádió súlyos büntetésnek nézhetett elébe.

"Közösség elleni izgatás bûncselekményének gyanúja miatt a IX. kerületi ügyészség elrendelte a nyomozást a Tilos Rádió múlt év december 24-i adásában elhangzott kijelentés ügyében." (2004. január 6.)
"Borbély Zoltán, a Fõvárosi Fõügyészség szóvivõje tájékoztatása szerint a nyomozás keretében mind a hiteles szövegkörnyezetet, mind pedig a cselekmény gyûlöletre uszító jellegét vizsgálják, beszerzik a december 24-i hangfelvételt és a bírói gyakorlat, valamint a vonatkozó alkotmánybírósági határozat alapján eldöntik, hogy megállapítható-e a közösség elleni izgatás bûncselekménye "valamelyik érintett terhére".

Ladvánszky György, az ORTT tagja szerint a Tilos Rádióban elhangzott kijelentések ugyan súlyosan sértik a médiatörvény rendelkezéseit és minden jóérzésû ember lelkét, azzal azonban nem lehet egyetérteni, hogy statáriális eljárás keretében az ORTT azonnal szüntesse meg a rádió mûsorszolgáltatási szerzõdését.

-Az újságokban megjelent kijelentés sokkoló erejû volt az ellenzõk (ellenzék?) számára. 2004. január 11-én, a fagyos idõ dacára több, mint négyezren tolongtak a rádió székháza elõtt. Polgári körök rendeztek tüntetést, és -magunk között szólva- kevesen lettek volna Barangó helyében ekkor: a "Véged van!", "Tömeggyilkos", "Le vele!" jelszavak ugyanis csak a legenyhébb beszólalások voltak: akadt, aki a mûsorvezetõ neve hallatán akasztófáért kiáltott. A rádió betiltását szalonképes és nyomdafestéket nem tûrõ stílusban követelõ transzparensek, nemzeti színû és árpádsávos zászlók mellett a megmozdulás gyakori motívuma volt a hajtókákra tûzött és "billogként" viselt sárga szövetkereszt is. A stílusosan épp a Biblia téren felállított emelvényen elsõként Melocco Miklós lépett a hallgatóság elé, hosszasan ostorozván a gyûlöletbeszéd "valódi gyakorlóit" nem, csak az igazságért felszólalókat meghurcoló bíróságokat. A Meloccót váltó Lovas István a tõle megszokott vehemenciával szónokolt a többséget elnyomó kisebbség gyalázatos uralmáról, majd a New York-i rendõrök által alkalmazott "zéró tolerancia" elvét meghirdetve a magyarellenes gyûlölettel szembeni ellenállásra szólította fel a népet. A publicista felháborodva szólt az Országos Rádió- és Televízió Testület január végére tervezett Filmmustra elnevezésû fesztiváljáról, amelyen a testület által támogatott alkotásokat, köztük két, a Tilos Rádió munkatársai által jegyzett filmet is vetítenek. Az újságíró felszólította a rendezvényt védnökként jegyzõ Mádl Ferenc köztársasági elnököt, hogy vonja meg támogatását a "szégyenletes" eseménytõl. A legnagyobb sikert az "egy káromkodás szebben beszél" – mondattal mikrofon elé lépõ Döbrentei Kornél író aratta, beszédérõl azonban rövid idõ múlva a Tilosnak otthont adó Kultiplex kéménye mögül fel-felbukkanó, majd eltûnõ alakok terelték el a figyelmet. A történtekre a tömeg ütemes "gyertek ki!" skandálással reagált, az érintettek szerencséjére azonban a rendõrség szoros kordonnal õrizte az épület bejáratát. Az este fénypontja azonban mégis sokak számára más volt. A rádió elõtt tüntetõk egy csoportja izraeli zászlót égetett el. Beszédes az alábbi idézet: "Tilos Rádió elleni tüntetés biztosítását végzõ rendõrök nem tapasztaltak zászlóégetést, és a demonstráció után sem érkezett ilyen bejelentés a rendõrséghez, így eljárás sem indult - közölte a BRFK sajtóügyeletének vezetõje. Az izraeli zászló elégetését azonban többen is látták és az égetésrõl fényképek is készültek. A tüntetés egyik szervezõje közölte: a zászlóégetés egy szûk kör provokatív lépése volt, "semmi köze nem volt" a demonstrációhoz." Az is egy -talán elfeledett- tény, hogy a tüntetésrõl tudósító és fényképet készítõ MTI-s fotóriporter felszerelését két férfi megrongálta, az újságírót lökdösték és szidalmazták! Jegyezzük meg, a fentiek is igazi ’keresztényi’ hozzáállást, érzelmiséget és hozzáállást tükröznek, nemde?! (...ha megdobnak kõvel...)

 

Az ellenállás vadregényes báját jelzi a Tilos részérõl, hogy a rádió egyik munkatársa végigment a tüntetõk között egy táblával, amelyen a következõ felirat volt: "Nem az igazság: csak a hús irgalmatlan tömege". Hogy megúszta-e ép bõrrel, arról nincs hír...

Az ítélet több héten át nem született meg, s a hiszterizált pártpolitikai-, és társadalmi nyomás egyre erõsödött. A megszüntetést szorgalmazók tovább bõvítették a rádió bûnlajstromát, tudniillik a Tilos 2003. december 9.-én a karácsonyi köztéri keresztekrõl szólva ez hangzott el: "mennyivel keresztényibb cselekedet lett volna ezeket a fákat fölaprítani, fölhasogatni, és szétosztani a szegény emberek között" (A sértõ szándék azonban itt 'talán' megkérdõjelezhetõ). De ha ez nem elég, az ORTT szóvivõje, Vékony Éva azt is 'közkincsé' tette, miszerint a december 19.-ei adásban ( a Honthy és Hanna címû mûsorban), Jézus születésérõl beszélgettek, mely során elhangzott az is: "mert hát akárhogy is vesszük, magyarázzuk, Krisztus egy fattyú..." Ezek után újfent fellángoltak az indulatok. Kevés olyan médium, közszereplõ volt, mely ne adott volna hangot –ilyen, vagy olyan formában- véleményének. Ki pártpolitikai érdekbõl, ki egészséges emberi öntudatból, ki az érdekeit védve.

Hogy érzékeltethessem az egymásnak feszülõ érdekeket, az alábbiakban bemutatok néhány állásfoglalást, a teljesség igénye nélkül:

-A Fidesz, az MDF, a Honfoglalás 2000 Egyesület és a Jobbik is a rádió elhallgattatását követeli.
-A FIKSZ egyesület méltányos elbírálást kért a Tilos számára, mivel a rádió "minden mûsorszolgáltató számára példamutató módon és gyorsan intézkedett", amikor felfüggesztette az ominózus mûsort, és kizárta munkatársát.
-Gusztos Péter SZDSZ-es képviselõ megengedhetetlennek nevezte a botrányt kiváltó kijelentést, hozzátéve: "eltúlzott és álságos, hogy egyesek a rádió betiltását követelik egy részeg mûsorvezetõ otromba megnyilvánulása" miatt. Gusztos szerint a Tilos vezetõi dicséretesen és példamutatóan jártak el, amikor elhatárolódtak. "Hasznosnak tartanám, ha a jobboldali pártok a mostanihoz hasonló határozottsággal lépnének fel a közszolgálati rádió és televízió kirekesztõ mûsoraival szemben" - mondta Gusztos, aki szerint "a volt miniszterelnök kedvenc rádiómûsorában és hetilapjában" rendszeresen találhatók olyan szélsõséges, kirekesztõ megnyilvánulások, amelyek "nem egy-két illuminált ember ostobaságai, hanem amelyek tudatos szerkesztési alapelvekbõl adódnak".*
-A kijelentéséért a Tilostól azonnal elbocsátott, Barangó becenevû mûsorvezetõ védhetetlennek minõsítette tettét, és bocsánatot kért.
-A Tilos Rádió kuratóriuma közleményben szögezte le, hogy a rádió nem keresztényellenes, tiszteletben tartja és fontos értéknek tekinti a vallásszabadságot.

*Csak hogy ez a rész is érthetõvé váljon: A Magyar Jelen címû hetilap január 9-i száma közölte Juhász László cikkét, amelyben a szerzõ a Tilos Rádió mûsorvezetõjének december 24.-i kijelentésére reagálva többek között azt írta: "nagyon igaza volt Hegedûs Lorántnak, mikor a galíciai jöttmentek, a bennünket saját hazánkban kirekesztõk kirekesztésére szólított fel (...) igen, ki kell rekesztenünk õket, sõt vissza kell vennünk tõlük elorozott országunkat, ellopott javainkat. Ugyanis ezek a jöttmentek a mi vérünkön élõsködnek, a mi vérünkön gazdagodnak." Továbbá: "a Tilos Rádió mûsorvezetõje azért merte kimondani azt, amit mondott, mert zsidó, és meg van gyõzõdve róla, hogy felette áll a törvénynek, és megsértheti azt (...) egy ideig talán félreteszik, máshol fog gyalázkodni, tisztára mossa majd egy zsidó ügyvéd a bíróságon". Mindez egy református lelkész tollából származik, akit 2003. november 6.-án másodfokon mentett fel a közösség elleni izgatás vádja alól a Fõvárosi Ítélõtábla egy korábbi gyalázkodása miatt. Talán felötölhet önökben a kérdés: egy ilyen kijelentést miért nem kísért olyan botrány, mint a Tilosban elhangzottakat? Mindenesetre a döntés végül megszületett. Talán döbbenetes, de a végsõ, elmarasztaló ítéletet csupán 2005. február 23.-án hagyta helyben a bíróság, melyet korábban az ORTT hozott meg. A határozat szerint a Tilos Rádiónak 30 napra be kellett szüntetnie a mûsorszórást (mivel a botrány kirobbanásától öt napon keresztül önként néma maradt az adó, csupán további 25 napos mûsorszünet maradt), valamint érvényben maradt a rádiót szankcionáló 'Utolsó Figyelmeztetés' is. Ez ellen a rádió kuratóriuma az Alkotmánybírósághoz fordult. A Tilos kifogásolta, hogy a Fõvárosi Ítélõtábla nem tekintette feladatának, hogy a büntetés arányosságát is vizsgálja, és csupán a büntetés kiszabásának módjával foglalkoztak. (Az 'Utolsó Figyelmeztetést' azzal indokolta az ORTT, hogy a médiahatóság panaszbizottsága hasonló témában egy alkalommal már elmarasztalta a Rádiót.)

 

"A Tilos Rádió 2005. március 23-a óta újra az éterben van. Az adó mindmáig a szabadrádiózás és az önálló mûsorszerkesztés híve, szerkesztõiben továbbra is megbízik, és ezt a szabadságot nem kívánja feladni. Olyan közösség ez, mi egy mondat miatt majdnem elvesztette frekvenciáját, de túlélve ezt, most megújul, hogy újra a régi legyen. Egy közösség, mely 16 éven át minden akadályt leküzdött, folyamatosan gyarapodott, kezdeti célkitûzéseit minden nehézség ellenére megoldotta, és szellemiségében soha nem alkudott meg."

Úgy legyen!