DrogCult - a lá Nature

Írta: Vígh Szilvája 2007. június 13. szerda, 12:19

Megoszlanak a vélemények emberi társadalmunk legfõbb problémája, a kábítószer-fogyasztást illetõen. Van, aki támogatja, van, aki elítéli... Én abszolút függetlenül belestem a paraván mögé, és csendes kémet játszva felhasználtam pár információt, hogy mi is, honnan ered, hogyan épül be a kultúrába és hogyan alakítja a társadalmat... Felkészültél? Terítéken: a drog - a lá nature.

Most belekezdhetnék kémiai analízisükbe szerkezetileg, stb. Nem teszem. Engem - speciel - jobban érdekel, hogy honnan indult a drog? Mi is az valójában?

A drog szó eredeti jelentése: szárított növényi rész. Ehhez képest ez a jelentésváltozat senkinek nem jutna eszébe... Ha elég elfogultak vagyunk és kukacoskodni akarunk, minden olyan anyagot drognak nevezhetünk, amely csodás szervezetünkbe jutva abban változást okoz. Így a koffein, a nikotin, a gyógyszerek, a kábítószerek.

Ezer meg egy csoportosítás létezik. Legális, illegális, könnyû- és keménydrog, gyorsítók, lassítók, hallucinogének. Megtehetném, hogy külföldi mintára beszedek mindegyikbõl egyet-egyet és elmegyek hálni az aktuális partneremmel, persze, hogy elég hiteles lenne, hiszen saját élmény. Köztudott, hogy öl, butít, romokba dönt - akárcsak az alkohol. A drog mégis nagyobb ellenszenvet vált ki az emberekbõl.

Mégis mi lenne akkor, ha legalizálnának bizonyos szereket, mint pl. Hollandiában? Különbözõ felmérések szerint Hollandiában a drogfogyasztás lényegesen alacsonyabb, mint Magyarországon. Pedig ott a kis coffee-shop-okban lehet kapni a füves sütit, amit még nagyanyáink is megirigyelnének. És ott legális. Magyarország? Ugyan. Le vagyunk maradva, mint a borravaló - mint sok más mindenben. Ha erre sor kerülne, vagy egyáltalán csak felvetõdne ama kérdés, h "nem-e lehetne-e", akkor is megöregednénk, mire odaérnénk, hogy na mégis történik valami. Ugyanis Hollandia nem nõtt fel szocializmusban, nem volt rendszerváltása, és ott olyan kõkemény demokrácia van, hogy azt látva a parlamenti honatyák elbújhatnak az új Audijuk mögé. Ott a társadalom megérett arra, hogy egy ilyen méretû döntést akasszanak a lakosság nyakába, és ezt a lakosság mérlegelni is tudja. Magyarországon ez mikor lehetséges? Hát még nem most, az bizonyos.

Na, de félre a politikát, isten mentsen, hogy ebbe belebonyolódjak. Csapjunk a lovak közé, bele a sûrûjébe. Van nékem egy kristálygömböm, és kukkantsunk a múltba. Egyben kis kokaintörténelem.

Régen, amikor még nem volt legalitás-illegalitás, az amerikai indiánok, az inkák, és a spanyolok kábítószereket (elsõsorban a kokacserje levelét) gyógyításra, rituális alkalmakkor, éhségérzetük csillapítására és közérzetük kellemesebbé tételéhez használtak. (Ma már kissé rosszabb a helyzet. A civilizáció tönkretette a szerekhez való rituális közeledést.) Aztán volt nekünk egy Albert Neimann vegyészünk, aki izolálta a kokalevél alkaloidját (jáááj, ez a kémia), ezek után az orvostudományban is alkalmazták helyi érzéstelenítõként (ami mai napig érvényben van elsõsorban szemmûtéteknél) és altatóként. Volt nekünk egy Freud-unk is, aki élvezettel írt hasznosságáról, miként tudja felhasználni a kokain hatását terápiái során. És nem mellékesen van nekünk egy Coca-colánk, ami egy évszázaddal ezelõttig kokaint tartalmazott...

A kokain (a heroin mellett) bír azzal a tulajdonsággal, hogy fennáll a veszély, hogy "rajta maradhatunk". Erõs pszichikai függés alakul ki. Kipróbálod elõször. Semmi. Kíváncsi vagy. Bejött. Még kérek... És ott vagyunk, hogy nem Te kreálod már az alkalmat, hogy na most miért kell a "koki", hanem egyszerûen csak jön magától.

Nem mellékes az a tény, hogy a kokain a legdrágább kábítószer. A drogkereskedelem nagy hányada ebbõl meríti a legnagyobb profitot - valahol nem is csodálkozom ezen, ha grammja 15-20 000 Ft között mozog. Könnyen, gyorsan rászokós, hamar csõdbemenõs. Szerintem. És szerinted?

Kokain vagy heroin, olyan mindegy milyen pusztítószerrõl beszélünk, ettõl lehet megnõ az arcunk, és mi leszünk a királyok... De annyit nem ér az egész, hogy utána kínszenvedve toporzékoljunk egy sötét lyukban - legyen az börtön vagy rehabszoba.

A másik véglet: a fû.
A cannabis, mint olyan, hogy kender, már a legõsibb kulturális javainkhoz sorolható, már a kínaiak és az egyiptomiak Kr. e. 6000 körül ismerték a kendert - szárából rostot, kötelet készítettek, olajat préseltek a magvából. A legelterjedtebb formája az indiai kender (Cannabis sativa varietas indica), amelynek levelének szárításából készül a marihuana, virággyantájából pedig a hasis.  Az eksztázis szent füve napjainkban elérte ama népszerûséget, hogy a legközkedveltebb kábítószernek tartják számon. Csúnya megközelítés, de hát kell is ilyennek lenni, ha már egy egész cannabis kultúrát tudhat magáénak. Testi függõséget nem, de lelki függõséget (mint minden más kábítószer) ez is okoz. Igaz, hogy kis homeosztázisunkat nem borítja fel (vagy ha azt igen, az életünket annyira biztos nem) és nem is lehet olyannyira tönkremenni benne, de van a mérlegnek másik oldala is: ha már beépült az életritmusodba és szinte stílussá vált, mert nem tudsz meglenni nélküle, mert vele minden jobb, akkor van már hangya a gatyában. Hiába hasonlítgatják az alkohollal, miszerint nem annyira káros, nem lehet úgy rászokni vagy épp máshol legális, a fû, cannabis, hasis, spangli, joint, füst, nevezzük, ahogy akarjuk, akkor is tudatmódosító szer.

Rengeteg film foglalkozik ezzel a témával. Pl. Requiem egy álomért, Alpha dog, Scanner Darkly - Kamera által homályosan, Trainspotting. Mindegyik másról szól, más aspektusban közelíti meg, de a tény ugyanaz - szerekkel elõrébb soha nem jutsz, csak maximum lefelé indul utad a lejtõn, ahonnan nehéz visszakapaszkodni.