Para a köbön - Vizsgaidõszak 2007

Írta: Debreczeni kulturha László 2007. május 17. csütörtök, 15:28

Valamikor középiskolásként a májust imádatom tárgyaként éltem meg: már-nem-igazán oktatás, ragyogó napsütés, közös lõdörgés az osztálytársakkal, és még megannyi vidám diák csacskaság. Fõsulisként nem vagyok egyedül, akinek átértékelõdik ez az idõszak: megnyit a neptun, megvannak az idõpontok, tornyosulnak a könyvek és a jegyzetek... Üdvözlégy, Ó Nagybetûs Vizsgaidõszak!

Mint szinte minden más dolognak, megvan ennek is a maga szépsége. Sétálgatva a tegnapi sikeres (ötös, rebegjünk hálát a tanárom jó szívéért) vizsgám után a folyosókon, elnézegettem az emberek arcát. Néhol a közöny, néhol pedig a végeláthatatlan idegesség jeleit véltem felfedezni. Ebbõl is látszik, az "átlag" vizsgázó két típusra bontható: van az, aki "minden mindegy" alapon, alig néhány tételt szemrevételezve próbálkozik, és az, ki a lelkét kitéve, magolva és küszködve, véreres szemekkel, az elõzõ éjszaka elfogyasztott kávé - energiaital - cigaretta háromszög utóhatásainak látványos áldozataiként kornyadoznak a terem elõtt. Az elõbbi társaság az én személyes kedvenceim, Fortuna megszállott hívõi, az esélytelenek nyugalmával megáldottak, kik nem átallnak majdhogynem nulla tanulással fejest ugrani egy-egy vizsgába. Ezzel együtt a másik oldal játékosai is szép számban megtalálhatók, és az is feltételezhetõ, többnyire az õ megoldásuk kerül ki nyertesen. De sose felejtsük: a megfelelõ kommunikációs készség (vagy a kongluens viselkedés, mivel a jóhiszemû tanári ármádiát is meg lehet gyõzni, "mi bizony veszett sokat készültünk") is fél siker lehet...

Nem egyszer hallottam tanáraim szájából, osszuk be az idõnket, készüljünk folyamatosan, hogy ne a feltorlódott anyagmennyiséget kelljen néhány röpke nap (óra?) alatt a magunkévá tenni. Persze, ez egy nagyszerû tanács, reálisan szemlélve, naná, hogy így kellene, de "nem megy az olyan könnyen faluhelyen". Hiába, no, a diákság mindig hû marad kellemetlen hagyományaihoz. Lehet, hogy így hiányozna a mindent betöltõ adrenalin-fröccs, a súly a vállunkon, mely ha nem is motivál, de eléggé stresszel egy idõ után, s ezzel cselekvésre ösztönöz. Ahogy a hajhullást is legbiztosabban a padló állítja meg, így a linkeskedést is a közelgõ dátum. Rengeteg, rövid távon "felhasználóbarát" módszer létezik, mivel lehet egy kis extra tuningot szerezni a hajrára:

Kávé: Ez az õrölt, kavart, pörkölt, koffeinnel alaposan megspékelt italcsoda a nebuló egyik legbiztosabb barátja, társa a bajban, valamint a tempós, éjszakákon át tartó agyrohasztásban. Mértéktelen fogyasztása fokozottan veszélyes (már ha nem akarjuk, hogy harminc évesen elvigyen a szívinfarktus), de a félévente egyszeri aktív bevitel ajánlott, sõt, a fent említett indokok miatt szinte elkerülhetetlen. Fakultatív opció: fekete tea.

Energia ital: Ha ne adj' Isten, a természetbõl származó élénkítõ szerek nem tekinthetõk elegendõnek, itt az ideje az aktív E-vitamin bevitelnek, persze extra koffeinnel és taurinnal társítva. Lelõhelyének megjelölhetjük az összes magára valamit is adó élelmiszer üzletet, jobb helyeken a választékban is dúskálhatunk. Ha a minõség megszállottja vagy, maradj a Red Bull-nál, esetleg a Bombánál, rámegy a gatyád is egy emberes adagra, de oda se neki. Ha a mennyiségi tényezõt is számításba vesszük, meg egyébként is tele a tökünk már az egésszel, csak legyen már valami, figyelmünket irányítsuk az egy kaptafára készült, sokat sejtetõ elnevezésû Adrenalin, Booster, Power, Hell, Bulldozer-féle kotyvalékokra, melyek olyan aromásak, mint a nehéz gépolaj, csak alkotóiknak van pofájuk ezt tutti-frutti ízként eladni. Használatuk hasonló veszélyeket rejt, mint a kávé, csak sokszoros erõsséggel!

Speed: A hatályban lévõ drogtörvények által tiltott, természetbeni elõfordulása szerint "diszkódrognak" tartott szer sajnálatosan egyre inkább beépül a vizsgázók felkészülésébe. Persze a sok burnyák arra nem gondol, hogy a ’cucc’ kiürülése után mennyire eresztenek le, de a felkészülés ideje alatt pörögnek, mint mókus a turmixgépben. Az ennél a változatnál is hülyébbek bepróbálhatják még az extazy tablettát is, melynek értelme annyi lesz, hogy görcsbe rándult tagokkal, arcizom-rángással, rágógörcsökkel ücsörögnek majd a tanárral szemközt, és néha belebüfiznek valamit a témába, kérdõjeles eredménnyel. Figyelem: kábé annyi értelme van, mint sajtreszelõvel rejszolni!

Cigaretta: Ez az egészségre oly káros anyag, melyet egyébként is a mindennapok nyugtatójaként tartanak számon sokan, szintén a tuning szócikkbe való. Persze, hogy lassítja a véráramlást, már senki se zavar (a teljesség kedvéért: engem se), de legalább azt megakadályozza, hogy a túlpörgéstõl szívleállás következzen be. (Szerintünk.)

Csokoládé: A boldogság-hormon bármikor jól jöhet, vizsgapara esetén meg végképp szükséges lehet. Használata a fogakra fokozottan veszélyes, valamint a hízékonyaknak sem jelent túl sok jót. Az igazi dilemma használatában a látványosan divat-bulémiás (modell alkatát kínosan õrzõ) egyedek esetében kérdéses, mert ha idõ elõtt kihányjuk, akkor ugye, nem hat.

Szõlõcukor: A természetes turbótabi minden kölyök barátja, pláne bizonyítottan agyfrissítõ hatása okán. Vizsgaidõszak elejétõl sokszor hiánycikk, érdemes mielõbb nagyobb mennyiséget betárazni belõle.

A fingástól ájulásig (avagy látástól Mikulásig) tartó tanulás sem minden esetben elegendõ a megfelelõ felkészültség eléréséhez. Ez esetben kerülnek elõ a különbözõ kaliberû puskák, melyek bevetésével elõny nyerése remélhetõ. Rengeteg fórum van, ahol tutibbnál tutibb módszereket ismerhettek meg, így erre nem is vesztegetném a sorokat. Persze, arra mindenki figyelmét felhívnám, a jobbakat már minden tanár ismeri (vagy korábban maga is használta?), így bevetésük fokozottan kétélû. Mert van ugye néhány millió diák, aki többet puskázik, mint négy éve, de többször is esik pofára, mint egykoron. Ilyenkor jön ugye a jogosnak tûnõ kérdés, kell-e ezeknek diploma???

Nem kell Adidas reklámkampány ahhoz, hogy tudjuk: Lehetetlen nem létezik. Néhány vizsgaidõszak a legcsökönyösebbeket is megtanítja, miért is érdemes hallgatni a tanár dumájára, vagy különben szenved, mint a kutya, vagy megmarad turbódiáknak, aki két nap alatt nyal be öt kötelezõt, meg két ajánlottat. Persze rendezhetnénk referendumot arról, hogy kétszer kettõ legyen öt, csak marhára felesleges. A "Mûveljük Népeinket" duma pedig csak addig igaz, míg bele nem esünk az agyeldobás csapdájába, utána minden januárban, meg május-június környékén úgy érezzük magunkat, mint a pehelysúlyú boxoló, akit összezártak Mohammed Alival. (A piros sarokban Pistike, a kékben a tanszékvezetõ. Lehet fogadni.) De legalább büszkén mesélhetjük felmenõinknek az Igazi fõiskolásról szóló viccet. Ismerik, nem?

Mennyi ideig tart megtanulnia a rektornak japánul?
- Hát, ha félreteszi minden dolgát, három hónap...
És a tanárnak?
- Ha semmi mással nem törõdik, fél év.
A Tanársegédnek?
- Ha nagyon rágyúr, akkor is kell egy év neki...
Na, és a diáknak?
- Mér, holnap vizsga?????