Craig Clevenger: A gumiember

Írta: Molnár Tamás 2011. június 27. hétfő, 15:11

Miért szeret bele a nő egy csalóba? Egy sorozathazudozóba, aki ráadásul pszichiátriai kezelés alatt áll? Egy kábítószerfüggőbe, akinek az alvilág jár a nyomában? Akinek az egész élete ördögi részletességgel megtervezett agyszülemény? Pontosan azért, amiért menekül is előle.  Mert ő maga is legalább akkora, ha nem még súlyosabb csaló.

Ezek vagyunk. És végül mindig megtaláljuk a másikat, akiben szembenézünk önmagunkkal. S hogy el bírjuk-e viselni a felismerést?  Milyen kegyetlen tisztasággal vágja az arcunkba ez az ember! Briliáns az észjárása, lenyűgözően intelligens, mindent tud a gyógyszerek túladagolásáról, átlát évtizedes tapasztalatú pszichiátereken, egyszerre jár túl a hatóságok és azok üldözötteinek eszén, ismeri a jövőt, mielőtt megismerné. Tudja, hogy működik az alvilág, hidegrázó-pontosan, miközben olyan makulátlan kézzel csal, hogy belefájdul a szív, hogy ha nem tartozik közéjük, mit keres mégis ott?  A határ pengeélnyi, és nincs előzetes figyelmeztetés. Adrenalin és magasfeszültség.  Kínzóan bevonzó szerelem, túláradó testnedvek nélkül.

Craig Clevenger, kortárs amerikai író, saját elmondása szerint azért írta meg A Gumiembert, mert rettenetesen dühítette, hogy olyan világban kell élnie, ahol a mánia meg a bipolaritás a köznyelv része, mindenki szakértőként viselkedik, diagnózisokkal dobálózik, miközben életveszélyes vizeken evez. A könyv eredeti, 2002-es megjelenésekor attól félt, hogy a pszichiátriára mért támadásként értelmezik majd, holott éppen ellenkezőleg, a modern orvostudomány popkultúrává silányulásával vitatkozik. Harag. Félelem. Veszteség. Ezeket hivatott John Dolan Vincent, azaz a Gumiember közvetíteni.

Fatálisan félre fognak érteni. Mert félre akarnak érteni. Meg kell semmisülnöd. Váltogatnod kell az arcod. Életeket kell gyártanod. Ez az egyetlen lehetséges menekülési útvonal. Csak gumiemberként elképzelhető hát az élet? De milyen élet? És hány gumiember fér el benned? Hány név, hány múlt? Hányat bír el a májad? És hányat a szíved? Mi jöhet a megvilágosodás pillanata után? „A fuldokló ember ígérete. Junkie-szerencsejátékos ígérete: megjavulok, kérek segítséget.” Aki elolvassa, pályát vált.