GW 2. felvonás - A tengerszint emelkedése

Írta: Pijer 2010. június 13. vasárnap, 11:17

A globális felmelegedés talán legjellegzetesebb, és legnépszerűbb eleme a tengerszint kétségbeejtő mértékű emelkedése. A civilizáció már kezdetek óta retteg az özönvízhez hasonlatos katasztrófáktól, elég csak a Bibliára és Noéra gondolnunk, de napjainkból is jónéhány példa demonstrálja félelmünket (pl. a 2004-es indonéz cunami). Katasztrófafilmek (2012, Holnapután) figyelmeztetnek minket az alacsonyabban fekvő országok és városok helyzetére (Hollandia, New York, Peking, Indonézia stb.)

A legalapvetőbb téveszme: a tengerszint a jég olvadása miatt van. Nos, könnyen belátható, hogy egy pohár jégkockákkal teli víz szintje a kockák olvadásával nem emelkedik meg.
A vízszint növekedés két jelenségnek tudható be: a gleccserek olvadékának (60%), és a víz meleg hatására való tágulásának (40%). Az ENSZ 2007-ben 30 centiméteres emelkedéssel számol 2100-ig, ami nem kevés, viszont ha csak azt nézzük, hogy 1860 óta napjainkig is ugyanilyen mértékben növekedett a tengerszint, és még mindig nem kell bárkát építenünk, már nem olyan ijesztő ez az adat. Persze az idő előrehaladtával a becslések is egyre szolidabbak lesznek, de egymásnak is kitartóan mondanak ellent: az ENSZ jelentéséhez képest az IPCC jelentései, ahogy az évek folyását visszafele vizsgáljuk, egyre túlzóbbá válnak, nem is beszélve olyan felmérésekről, amik a 80-90-es években 60, és 180 centiméteres emelkedést vizionáltak. Minden túlzás non-plus-ultráját azonban kétségkívül Al Gore hangoztatja filmében, amikor is megrázó képsorokkal mutatja be, mi történne, ha a tengerszint 6 (!) métert emelkedne. Ezek után tényleg érthetetlen, mit keres az egyébként szintén túlzó IPCC Gore háta mögött, mint támogató erő, és miért kaphatták meg a béke-Nobel díjat 2007-ben.
Persze Gore megmagyarázza: "Ha Grönland elolvad, vagy kettészakadva a tengerbe csúszik, vagy ha fél Grönland és a fél Antarktisz kettészakad vagy elolvad és a tengerbe csúszik". Az enyhén hipotetikus gondolatnak egyetlen valósághű pontja, hogy a kontinenseket teszi felelőssé az emelkedésért. Az évszázad végéig (ha a 30 cm-es emelkedést vesszük alapul) 22 centiméterért az olvadó kontinensek felelnek majd. 5,7 méter viszont még mindig hiányzik. Grönland eljes eltűnésével hét, az Antarktisz teljes elolvadásával ötvenhat métert emelkedne a tengerszint, ami valóban elég katasztrofális következményekkel járhatna (IPCC).Nos, a két földrész külön vizsgálandó, mivel különböznek egymástól: mert az Antarktiszt selfjég veszi körül, és elhelyezkedése miatt nincs nagyon felmelegedés. Grönlandon más a helyzet, a nyári hőmérséklet itt valóban okozhat emelkedést. Ennek ellenére, ha a hatméteres emelkedést szeretnénk elérni, közel ezer évre lenne szükség, és ez a távlat is a legtúlzóbb jelentés alapján modellezhető, tehát valószínűleg még később következne be. Grönland a tengerszint emelkedésében betöltött szerepéről sok tanulmány készült, ezek 5-20 centiméterről beszélnek, de akad olyan is, amelyik szerint az Antarktisz több vizet szív fel, mint amennyit Grönland lead. Ugyanez a jelentés úgy jósol 20 centiméteres emelkedést Grönland miatt, hogy a szén-dioxid kibocsátásunkat megkétszerezi-négyszerezi. A becsléseket pedig az IPCC készítette! Az az IPCC, aki Gore-ral kéz a kézben jár, most relatíve szolid adatokkal hozakodik elő. A hatméteres emelkedéshez úgy fest, nem nagyon asszisztálnak, lássuk hát az Antarktiszról szóló jóslatokat.
Az itt található, 35 millió éve halmozódó jégtömeg átlagos vastagsága 1,6 kilométer, de néhol akár 3,2 is lehet. Ez a vastagság az utolsó jégkorszak végén jóval nagyobb volt, azóta az Antarktisz jégvesztéssel alkalmazkodik a változó hőmérséklethez. Ez a világ legnagyobb sivataga, itt van a legkevesebb csapadék, viszont az átlaghőmérsékletnek köszönhetően szinte nincs olvadás és párolgás se. Ennek ellenére a világ (no meg Gore) az Antarktiszi-félszigettel foglalkozik, ahol valóban melegedés van (a kontinens 96%-án lehűlés). A melegedés üteme valóban aggasztó, 1960 óta két fok, és Gore filmjében be is mutatja a Larsen B fantázianevű selfjeget, ami teljes egészében eltűnt. A Larsen B azonban az olvadásig nem volt érintetlen, pár ezer éve nyílt víz volt, majd csak pár száz évvel ezelőtt vette fel maximális méretét, tehát a gleccserekhez hasonlóan viselkedik- hol eltűnik, hol pedig újra hízik. A bevezető példámra visszavezetve beláthatjuk, hogy a Larsen B nevű jégkocka már eddig is az óceán nevű pohárban úszkált, olvadása sokat nem változtat, sőt, még a csökkenést is segíti, mert a csapadékmennyiség az Antarktiszon növekszik, és nem meg is marad. Így már annyira nem is kétségbeejtő a helyzet.
Az Antarktisz nagy részén egyszerűen túl hideg van az olvadáshoz, ahol pedig elég magas a hőmérséklet, és valóban olvadás van- nos, ezt nemhogy ellensúlyozza, hanem le is győzi az egyre növekvő csapadékmennyiség.
A tengerszint szélsősége mértékű növekedésétől való félelem teljességgel alaptalan, mert a befolyásoló tényezők (kontinens olvadás, víz tágulás stb.) szélsőséges viselkedése még egy nagyobb katasztrófát (6 méteres emelkedés) is csak évezredek alatt tudnának összehozni.
Legközelebb hurrikánok, tornádók és egyéb természeti katasztrófák kerülnek a górcső (Gore-cső, haha) alá, a jövő hét folyamán.