Global Warming- Al Gore jegesmedvéi, 1.rész

Írta: Pijer 2010. május 27. csütörtök, 08:55

Gondolatok egy szkepticista tollából

Mostanság egyik órámra kutatást kellett végeznem. Témám a globális felmelegedés volt, a kérdőívet kitöltök azonban nem ismerték az alcímet: Túlzások és ferdítések a médiában, avagy kutatás a lakosság félreinformáltságáról.
Az az elképzelésem volt, ami nagyrészt be is bizonyosodott, hogy az emberek féloldalas képet kapnak a médiától a témában, felesleges hisztériát kiváltva (dióhéjban ennyi volt az alapgondolat). A kérdőívet 100 ember töltötte ki, és többen jelezték, kíváncsiak a végeredményre, és a véleményemre- ezért úgy döntöttem, kicsit nagyobb perspektívában fogok hozzá a dologhoz.

Bemelegítő a témában kevésbé globális, inkább lokális kérdéskört tárgyal- lássuk hát, kell-e aggódni a jegesmaciknak a felmelegedés miatt.
A válasz egyértelműen: nem. A mára már kissé túlzó IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) akkori jelentéseire támaszkodó Al Gore 2006-os Kellemetlen Igazság c. filmjének egyik jellegzetes motívuma a sajnálatraméltó és aranyos medvék kétségbeesettre festett helyzete. Sőt, ugyanebben az évben a Time is figyelmeztet: a jegesmedvék megfulladnak, majd hamarosan kipusztulnak a globális felmelegedés miatt.
Gore: "egy új tudományos felmérés szerint a jegesmedvék most először fulladnak meg jelentős számban". A WWF állítja, hogy 2012- ig leáll a jegesmedvék szaporodás, és onnantól nem telik tíz évbe a kipusztulásuk (ezeket többségében a WWF 2002-es jelentése, és a 2004-es Északi-sarkvidék éghajlatának felmérése alapján elhangzott kijelentések.)

Minden kutatás és kijelentés szülőanyja ezekben az években a World Conversation Union 2001-es kutatásaira támaszkodik. A valóság persze sokkal kellemetlenebb, Gore szavaival élve, a saját állításához képest. A vizsgált húsz jegesmedve populációból egy- kettő létszáma csökken, nagy része stabil, míg kettő gyarapódóban van- de az "alarmist" oldal természetesen megelégedett egy részeredménnyel, és levetítette azt az egész állatfajra. További, kevéss elhanyagolható tény, hogy 1960 óta a vadászati törvény szigorításának köszönhetően 5-ről 25 ezerre növekedett az állatok száma (!). Szintén ismeretlen, mégis érdekes tény: a két csökkenő populáció a hűlő környezetben él, míg a növekvőek a melegedendőben lévő tájakon. Gore igazát alátamasztandó szánakozhattunk négy elpusztult jegesmedvében, hogy kétségünk se maradjon affelől, hogy veszélyeztetve vannak az állatok. Az igazság persze egészen más (link).

Leegyszerűsített példával fogom levezetni, milyen túlzások hangzanak el alarmist oldalról, és világítok rá arra, hogy a jegesmedvék sorsát milyen eszközökkel tudnánk jobban megvédeni.
A sajtó által közölt adatok szerint nagyjából tizenöt jegesmedve hal meg évente Kanadában (itt él az egész világ állományának 2/3-a), ha hihetünk a legtúlzóbb adatoknak, míg a vadászat miatt negyvenkilenc példányt ölnek meg. Tegyük fel, hogy aggodalmaink valósak, és valóban az ember okozta globális felmelegedésnek köszönhető az évi tizenöt medve halála. A felmelegedést visszaszorító intézkedésekről majd később- legyen elég annyi, hogy legjobb tudásunk és erőfeszítésünk mellett a 15 medvéből sikeresen megmenthetnénk 0,06 példányt (*). Kérdés, hogy minek lenne értelme? Háromszor ennyi medvét megmenteni, a vadászat fokozottabb tiltásával és megelőzésével, vagy 0,06 példányt megmenteni, az egész világ minden országára kivetett elképzelhetetlen nagyságú adókkal?

A jegesmedvékkel kapcsolatos téveszmék sora végtelen. Az elkövetkezőkben már valamivel nagyobb lélegzetvételű jelenségekről fogok írni, közben folyamatosan beleszőve a posztokba a kérdőív eredményeit.
(a poszt jórész Bjorn Lomborg: Cool it! c. könyvéből készült, saját és internetes anyaggal kiegészítve. A hivatkozások nagyrészt nincsenek onlájn, ezért nem linkeltem őket.)
(*) A modell 2000-ben 1000 egyedet számoló populációból indul ki, amely 1,5 %-kal csökken (évi 15 medve). Majd 2100-ra a teljes körűen működő Kiotói Egyezmény 7 %-kal csökkenti a felmelegedést.