Taxidermia

Írta: Pijer 2010. április 02. péntek, 08:21

A hideg téli napon két lány játszik az udvaron. Tőlük pár lépésnyire egy nyúlszájú férfi izgatottan béleli ki a pajta deszkafalán a kis lyukat viasszal és posztóval, majd elkezdi dugni azt. A kakas kíváncsian belecsíp…

Vizsgaidőszak alatt nagy jóindulattal érvényesült a tanulás plusz filmezés felállás. A januári felhozatal nem volt rossz, viszont én se gondoltam volna, hogy az utolsó lesz a befutó.

Na de mit kell tudni róla előljáróban? A kritikusok legkielégíthetetlenebbje is ki lett elégítve, a szakmán belül elég sok szemle díját kapta, egyszóval a hozzáértő közönség nagy része dicsérte szorgalmasan. Másik oldalon ott a nép, azt istenadta nép. Leszögezendő, a Taxidermiát durván az emberek 90%-a utálja, undorítja, lehúzná a vécén, vagy idő utazna a megszüntetéséért. A maradék 10% -ból viszonylag nagy hányad azért szereti, mert ugye különcködni jó dolog, még ha nem is tetszik nekik a film feltétlenül. Menők leszünk tőle. Na de mire föl a sok ambivalens érzés?

A sztori hármas bontásban készült, végigkövethetjük a Balatony család életét nagyapa-apa-fiú vonalon, három élet, három vágy és kín egyben. Az egyes részek szinte pontosan harmadolják a másfél óra tömény borzongást, gyönyört, csodálkozást és még megannyi érzést. A Taxidermia sok év legeredetibb és legmerészebb alkotása. Keveri a horrort a pornográfiával, a drámát a vígjátékkal, az ember tényleg nem tudja hova kapni a fejét a stílus és élménykavalkádban. Sokak undorodnak tőle, mert nyersen tekintenek a szélsőséges eszközök jelenlétére. Többször is látunk benne nemi szervet, izgatva és petyhüdten, állat és ember boncolást, fejlövést, izzadt szexet szalonnaágyon, undorító komcsi zabálóversenyt, és még sorolhatnám.

A baj ott van, amikor az egyszeri ember elkezdi hasonlítgatni a Fűrészhez, pornófilmekhez, és egyéb, valóban beteg ‘alkotásokhoz’. A szellemi csekélység, vagy inkább éretlenség szerintem az oka annak, ha valaki ezeken nem tud felemelkedni, s elfogadni, hogy ez nem egy szokásos film, nem rakja magát a néző segge alá, nem hagyja nyugton.

Legjobb példa erre az ominózus boncolás: köztudottan undorodom a vértől és mindennemű zsigerelés említésétől, nemhogy látványától. Ez a film folyamatosan képembe vágja az ilyen jeleneteket, a fináléról nem is beszélve, és semmi! Émelygésnek nyoma sincs, sőt azt veszem észre magamon, hogy izgatottan figyelem a végkimenetelt.

A Taxidermia egyszerre szürreális és húsba vágóan valóságos alkotás. A fényképezés megdöbbentő, s megkockáztatom, más megoldásokkal valószínűleg nekem sem tetszett volna maga a sztori. Ez a film úgy jó, ahogy van; más kérdés, hogy a közönség elismerését legfeljebb egy párhuzamos világegyetemben tudná elnyerni. Pedig megérdemli.

Masterpiece.