Az életnek sok napos oldala van, fõleg ilyenkor, amikor is a fiatalok végre kiszabadulnak a szabadba, kántálva azt, hogy „itt a tavasz, dagad a – lelkesedés”. Csak hogy ne tessék rosszra gondolni.

De hogy ne csak mindig a szabadban tanuljunk épp fotoszintetizálni, keressünk építõ mûvészkedni vágyó dolgokat az életünkben.

Játszunk színt!

"A színház olyan, mint amikor a lelkem néz tükörbe."

"Játszani annyi, mint újraélni a gyermeki szabadságot."

Az emberek életei során folyamatosan szerepekbe helyezkednek bele – és ehhez a megállapításhoz nem kell pszichológusnak, szociológusnak vagy akár szociálpszichológusnak lennünk. Akkor miért ne lehetne ezt játékosan felfogni? Az élet maga egy játék. Csak jól meg kell tanulnunk dobni a bûvös kis kockával. Sokszor szerencsét hoz az életben, sokszor meg kínnal az arcunkon vesszük tudomásul a ránk kiszabott „büntetést”.

Játszani annyi, mint ténylegesen, semmi rossz érzés nélkül álarcokat húzni magunkra, olykor élvezettel, olykor pedig a legmardosóbb gúnnyal és közönnyel a lelkünkben.

Játszani annyi, mint megmutatni magunknak, mennyit vagyunk képesek elviselni önmagunktól. Már ha képes vagyunk megtalálni önmagunk mércéjét.

Játszani annyi, amennyivel egy klassz csapat tagja lehetsz, ahol igazi, képmutatás nélküli emberekre lelhetsz, ahol az emberi kapcsolatok tényleg emberi kapcsolatok, nincs mismásolás, nincs kérdõjelezés. Tudjátok, amikor a nem-egyenességnek az a vége, hogy a másik homlokába vésed skarlátjegyként a nagy fekete kérdõjelet, és mosod kezeid effektussal arrébb vonulsz.  

Játszani annyi, hogy ezek az igazi emberek olykor eltûnnek az életedben és talán évekig nem hallasz felõlük, de amikor egy fesztiválon megpillantod azt az embert, aki egykor a színpadon vagy a színpad kulisszái mögött megtanított valami csudaklassz dologra, akkor érezheted azt, hogy van egy barátod. Csak lehet épp nem tudtál róla. Vagy a nagy zûrzavarban elfelejtetted.

Játszani annyi, mint kitenni a szíved-lelked egy darabba, és ahol a próbák kezdetekor még Érted szól a játék, a végén meg már Értünk szól a játék. Érted, mert a hangsúly Rajtad van, Te vagy, akinek nyitnia kell, akit nyitni kell. A végén meg már felelõsséggel tartozunk Neked, Nekem, Egymásnak, a Nézõnek, a Történetnek. Hogy tényleg egy valóságos sztori kerekedjen ki belõle. Hogy bele tudd tenni magad.  

Játszani olyan, mint idõben és térben utazni. Akármi lehetsz! Lehetsz egyszer fesztiválrajongó hippilány, másszor négyéves babázó, aki tényleg voltál valaha. Lehetsz egyszer tizenhatéves tini, ami tényleg voltál valaha. Lehetsz másszor felelõsségteljes vagy épp felelõtlen. Megtestesítheted a kedvenc karaktereidet, kipróbálhatod milyen lehet ilyen és olyan személyiségjegyekkel bírni.  

Csak vigyázz, könnyen bele lehet szakadni. Én pl. ezért nem lennék Joker...