Õsbemutatóra készül a Gárdonyi Géza Színház. A társulat Visky András: Alkoholisták címû drámáját viszi színpadra Nádasy Erikával a fõszerepben.

Szegvári Menyhért, a darab rendezõje szerint a kortárs erdélyi szerzõ titokzatos, költõi misztériumdrámát írt, nagyon is földközeli szereplõkkel és helyzetekkel. Hitkeresés és akasztófahumor, angyaljárás és kocsmalíra. „Két világ, a látható és a láthatatlan, a színház két világa párhuzamosan egymás mellett” - ez jellemzi majd a darabot, amelyet eddig még nem mutattak be Magyarországon.

Az elõadást február 6-tól láthatja a közönség Hüse Csabával, Ivády Erikával és Venczel Valentinnal a színpadon.

Visky András szerint véletlenül keletkezett darab az Alkoholisták. „Egy alkoholista nõvel készült interjú indította el, tehát, mondhatni, a szó köznapi értelemben egy újsághír. A beszélgetés elkészültekor Éva gyógyult alkoholistának számított, ebbõl a mindig törékeny, rendkívül ingatag pozícióból tekint vissza elképesztõ humorral és lepusztultságában is föl-fölcsillanó intelligenciával korábbi, tulajdonképpen általa is bizonyos révülettel szemlélt életére. Hirtelen egy szabad, rendkívül okos nõ állt elõttem a maga rettenetes erejével és kisugárázásval, valami olyasféle vibrálással, amivel csak a görög hõsök bírnak. Egy Antigoné, aki a világot egy temetetlen holttest fölmutatásával teszi próbára. Éva viszont saját temetetlen holttestét cipeli közöttünk, az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül, mint aki a legnagyobb tétet képes kockára tenni, magából semmit vissza nem tartva.

Éva „reális” élete tipikusan kisvárosi történet: gyermeke meghal - nem tudjuk, miként, a darab szándékosan nyitva is hagyja a kérdést. Abortusz? Gyermekhalál? Mindegy, õ maga gyilkosként él a világban. Hova kerül, akit megölünk? Kinek az életetét éli a túlélõ gyilkos? Lehetséges vajon levetni magunkról a ránk nõtt, velünk „élõ” holttestet?

... Könnyen lehet, hogy a színház talán az egyetlen helye a kultúrának, ahol anélkül, hogy obskúrus vallási elkötelezõdés gyanújába esnénk, föltehetjük magunknak a kérdést: vajon megváltozhat-e, átalakulhat-e egy ember élete?”