Alkoholisták - színpadon az élet
Írta: Vígh Szilvája 2009. február 18. szerda, 10:55
Színházi ajánló
Február 6-án debütált az Alkoholisták címû színdarab Visky András tollából az egri Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán. Az elõadás roppant elgondolkodtató. Érdekessége, hogy míg egyesek számára az alkoholizmus tabu, népbetegség, miegyéb, addig ebben a darabban egy nagyon is emberi reakciót láthatunk, a fõhõs pokolian küzd a sorsa ellen és saját önbeteljesítõ jóslata mellett. A hatás magával ragadó, a nézõhöz beszél, szinte a részévé válunk a történetnek - közben magunk sem tudjuk, hogyan. Az Alkoholisták egy titokzatos, költõi misztériumdráma, nagyon is földközeli szereplõkkel és helyzetekkel. Hitkeresés és akasztófahumor, angyaljárás és kocsmalíra. Mindenki figyelmébe nagyon ajánlom!
Alkoholisták
író: Visky András
rendezõ: Szegvári Menyhért;
szereplõk: Nádasy Erika, Venczel Valentin, Hüse Csaba, Ivády Erika, Veres József
zenészek: Baran Grzegorz, Barna Gabriella
Elõadások idõpontjai:
február 14., 19., 20. 19.00
március 17. 16.00
március 31. 17.00 - Stúdiószínházi Fesztivál keretein belül
Hol: Stúdiószínpad, Gárdonyi Géza Színház, Eger
Net: Gárdonyi Géza Színház >

SAJTÓANYAG:
Õsbemutató február 6-án Egerben
Szegvári Menyhért, a darab rendezõje szerint a kortárs erdélyi szerzõ titokzatos, költõi misztériumdrámát írt, nagyon is földközeli szereplõkkel és helyzetekkel. Hitkeresés és akasztófahumor, angyaljárás és kocsmalíra. „Két világ, a látható és a láthatatlan, a színház két világa párhuzamosan egymás mellett” - ez jellemzi majd a darabot, amelyet eddig még nem mutattak be Magyarországon.
Az elõadást február 6-tól láthatja a közönség Hüse Csabával, Ivády Erikával és Venczel Valentinnal a színpadon.
Visky András szerint véletlenül keletkezett darab az Alkoholisták. „Egy alkoholista nõvel készült interjú indította el, tehát, mondhatni, a szó köznapi értelemben egy újsághír. A beszélgetés elkészültekor Éva gyógyult alkoholistának számított, ebbõl a mindig törékeny, rendkívül ingatag pozícióból tekint vissza elképesztõ humorral és lepusztultságában is föl-fölcsillanó intelligenciával korábbi, tulajdonképpen általa is bizonyos révülettel szemlélt életére. Hirtelen egy szabad, rendkívül okos nõ állt elõttem a maga rettenetes erejével és kisugárázásval, valami olyasféle vibrálással, amivel csak a görög hõsök bírnak. Egy Antigoné, aki a világot egy temetetlen holttest fölmutatásával teszi próbára. Éva viszont saját temetetlen holttestét cipeli közöttünk, az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül, mint aki a legnagyobb tétet képes kockára tenni, magából semmit vissza nem tartva.
Éva „reális” élete tipikusan kisvárosi történet: gyermeke meghal - nem tudjuk, miként, a darab szándékosan nyitva is hagyja a kérdést. Abortusz? Gyermekhalál? Mindegy, õ maga gyilkosként él a világban. Hova kerül, akit megölünk? Kinek az életetét éli a túlélõ gyilkos? Lehetséges vajon levetni magunkról a ránk nõtt, velünk „élõ” holttestet?
... Könnyen lehet, hogy a színház talán az egyetlen helye a kultúrának, ahol anélkül, hogy obskúrus vallási elkötelezõdés gyanújába esnénk, föltehetjük magunknak a kérdést: vajon megváltozhat-e, átalakulhat-e egy ember élete?”
pcs

| < Előző | Következő > |
|---|



