Madagaszkár 2

Írta: Samuelis Ladislav 2009. január 14. szerda, 13:20

Amíg a New York Central Park Zoo vadállatai belakták Afrika kontinensét, addig a Madagaszkár író-forgatókönyvíró csapata azon törte a fejét, hogy hogyan is maradhatna a ’Riszálom, úgyis-úgyis’ a felhõtlen jókedv szlogenje közvetlenül a 'Don't worry, be happy!' után. Ha nem szeretnénk a szórakozásunkat a véletlenre bízni, nincs mese (de animáció van), akkor erre be kell ülni a moziba.

Kólát és popcorn-t tilos a terembe magunkkal hozni, mert az elõttünk ülõk nyakában talál végezni a gondosan elkészített amerika-csemege. A poénok annyira pontosak és pergõek, bizonyos helyeken már a fizikai fájdalom küszöbét súrolják a túlburjánzó pingvin-beszólások. Semmi kétség, a Madagaszkár 2 méltó folytatása elõzõ részének, amely könnyû olvashatósága miatt ért el a világ minden tájékán sikereket fiataloknál és idõsebbeknél, lányoknál és fiúknál, és minden egyéb kategóriában egyaránt. A Madagaszkár 2 stábja teljes testsúllyal támaszkodik az elsõ részben kifejlesztett humorra, továbbra is a karakterformálás adja a frenetikus komédiázás elsõ számú bázisát. Bár a puszta szórakozás és a pénztáraknál való siker szempontjából tökéletesnek tûnik a kiindulópont, a film drámai vonulatának mégsem használ annyira az, hogy pusztán a poénok pengeélére gyúrtak az alkotók.

 A fõhõs továbbra is Alex, a hímoroszlán, jól ismert társaival (Marty, Malmon és Gloria), és a jómadarakkal (pingvinek) együtt a Manhattenbe induló, de majdnem katasztrófában végzõdõ repülés folytán visszakerül eredeti törzséhez. Ám a visszailleszkedés - reintegráció, mondanánk társadalomtudományi megfogalmazásban - egyáltalán nem egyszerû. Igen, ez az animáció valójában az állattársadalomról szól, egy tökéletes leképezése az ember szociális berendezkedésének egy roppant bájos utópisztikus felhanggal. És ez a szimbiózis, amiben õk élnek – a Madagaszkár 2 segítségével - az, az ember oldaláról tekintve minden apró részletében irigylésre méltó. Nem véletlenül, a KFT „Afrika” címû száma tökéletesen adja vissza a film hangulatát, bár a 'riszálós' részeknél a parazsat az egekbe javított elektronikus diszkózene lobbantja lángra Madagaszkár élõvilágában.

 Akinek az eredeti szinkronnal van szerencséje megtekinteni a Madagaszkár 2-t, az megtalálhatja világsztárja kedvenc hangját egy-egy jólfejlett egyed megszólalásában. Az örökmozgó Ben Stiller adja Alexnek a hangját, valamint Chris Rock - akinek félreismerhetetlen ripacs-tehetségét a Halálos Fegyver 4-ben ismerhettünk meg - Martynak adja hangszálai zöngéjét. Hasonlóképpen Sacha Baron Cohen (õt hamarabb ismerni meg, ha inkább Ali G vagy Borat név alatt fut) ki másnak is adhatná hangját, mint Julien, vagy ott van például Alec Baldwin, aki az egyetlen negatív hõst szinkronizálja. A produkció szemmel láthatóan mindent megengedhetett magának, és maximálisan tudott élni is a sztárparádéval, és a profi animátori munkával, a nézõk legnagyobb örömére és leghangosabb ujjongására.

 Az egyetlen dolog, amiben a Madagaszkár 2 alulteljesítette az elsõ részt, az maga a történet, ami a négy fõszereplõ személyes drámáját lett volna hivatott bemutatni, akik még mindig New York betondzsungelét tekintik elsõ számú hazájuknak. A végefõcím elõtt azonnal felébred a gyanú, hogy ezek a fiúk és lányok valamit elsumákoltak elõlünk – ha nem is a lényeget – de olyan részleteket, amelyeket szívesebben néznénk meg akár néhány telitalálatos poén kárára. Sajnos, ebbe az egy és egy negyedórás idõkeretbe nem fért bele mindannyiuk magánéletének alapos feltérképezése. Ez – szerencsére – a hirtelen szélesebbé vált környezetüknek köszönhetõ, és egyben ez is az elnagyolt sztorinak az okozója. A másik rossz hír pedig az, hogy Alex – de társait is ugyanúgy említhetnénk – már nem elég érdekes figura ahhoz, hogy a film végéig elvigye a prímet, mint amikor még New Yorkban a vagánykodó, sikereket halmozó playboy szerepében tetszelgett. Itt egyszerûen mindenki megtalálta a helyét – ugyan még azért egy kicsit mindig meg kell harcolni a sikerért – de onnantól kezdve "szabad a csók, szabad a tánc".A vagonszámra dõlõ beszólások közepette egyszerûen nem érezni a rezervátumban élõ állatok gondját, konkrétan azt, hogy a pusztulás küszöbén állnak. A rikítóan szemet szúró, hirtelen napszakváltás is a film végén egyre mélyíti a gyanút a sztori kidolgozottságát illetõen.

 Mindent egybevetve azonban bátran ki lehet jelenteni: a Madagaszkár 2 – ha nem is száz százalékos mértékben – teljesítette hozzá fûzött reményeket, és azon küldetését, hogy hadat üzenjen az agy azon pontjainak, amelyek a rekesz- és a csípõ riszálását mûködtetõ izmok maradéktalan mûködéséért felelnek. Bár félõ volt, hogy a nyár elején bemutatott Kung Fu Pandához hasonlóan a történet helyes vezetésén fog ez a produkció is elhasalni, szerencsére mégsem következett be a nem kívánt jóslat. És éppen azért, mert az idõjárás már csípõs és zimankós, irány Manhattan! Vagyis Madagaszkár!

Eredeti cím: Madagascar: Escape 2 Africa
Mûfaj: animációs film
Rendezte: Eric Darnell, Tom McGrath
Írta: Etan Cohen, Eric Darnell, Tom McGrath
Zene: Hans Zimmer, Will. I. Am
Szinkronhangok: Ben Stiller, Chris Rock, David Schwimmer, Jada Pinkett Smith