Meló a bankban

Írta: Samuelis Ladislav 2008. október 14. kedd, 12:50

Ha a film címét és Jason Statham nevét olvassuk el egymás után egy filmajánlón, akkor valahol sejthetjük, hogy nem a fehérgalléros, hûvösen kedves bankárok angol humorán fogunk szórakozni az ötórai teájuknál. A Banki meló a felhõtlen szórakozást célozza meg kissé rámenõs, a filmben összefoglalt "egy lapra feltevõ" módon, ugyanakkor nem futamodik meg a drámaibb passzusoktól sem, ami furcsa fordulatokat, - és sajnos - logikátlan intermezzókat szül a szüzsé menetében.

A Banki meló határozottan egy közönségfilm, mûfaji alkotás, csak nehéz - vagy lehetetlen - megmondani, hogy melyik mûfajból való. Kétségtelen, hogy rettentõ összetettnek volt megtervezve, legalább annyira, mint mondjuk Scorsese Casino-ja, viszont nem akartak az alkotók megszabadulni a Guy Richie-stílusú lúzerekbõl álló csapat akciókomédiás beütésétõl.  Gyakorlatilag minden van benne, és vígan vegyül egymás mellett a korrupció, politikusok perverziói, pornó, etnikai vonal, családi dráma, szerelem, szerelmi háromszög, barátság, zsarolás, kínzás és a bankrablás. Igazából, roppant nehéz azt is elmondani, melyik a történet fõvonala, hiszen a családos alfahímet alakító Statham a sztori végére egy barátja torán vesz részt, ami nem különb attól, hogy Saffron Burrows egy lúzer "femme fatale"-t alakít, aki egy bábu az õt körülvevõ politikusok kezében. A film nézése közben tudat alatt oldalra biccentünk a fejünkkel, hogy most mi is folyik itt valójában? Én emlékszek rosszul, vagy tényleg fordítva történik minden ebben a filmben?

Ha az egyszerûség kedvéért feltesszük, hogy a film központi eleme a bankrablás, ahogy ezt a cím is jelezni kívánja, akkor is rengeteg dologtól kell eltekintenünk ahhoz, hogy azt mondjuk: a bankrablás okés. Valószerûtlen helyzetek sora teszi sikeressé a tolvajlást egy bank pincehelységében található páncéldobozokból, úgy is, ha a film valós történeten alapszik és a 7O-es években játszódik. A legfurcsább mégis az, hogy a film az egész illogikátlanságával együtt nem döcög - persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármilyen módon mûködõképes lenne. A Banki meló egyszerûen minden mûfaji elem fordulópontját alkalmazza a történetnek éppen azon részére, ahol már normális keretek közt semmi sem történhetne. Például Statham belátja felesége elõtt, hogy nem volt jó ötlet bankot rabolni, amit valahogy úgy kellene értelmeznünk, hogy a bankrablás ártalmas az egészséges családi életnek. És itt (is), mintha mi sem történt volna, a családról kezd szólni a történet. Hasonló a helyzet a duplacsavarokkal és a sztereotípiákkal. Valahogy egyszerûen mindig van tovább, de egyúttal az ellenkezõje is igaz lehet egyidõben ebben a filmben. Furamód mindig át tud billenni egy más mûfajba, egy más minõségû történetvezetésbe, annak érdekében, hogy a sztori tovább éljen és a hõsök életben maradjanak (az egyikõjük végül mégsem éli túl).

Nehéz megmondani, hogy a Banki meló mitõl is nézhetõ valójában, mert végeredményképpen mégiscsak befogadható, és bizonyos egységenként még értelmezhetõ is. Leginkább azok az egységek, amelyeket más filmekbõl már ismerünk, és itt semmi újat nem nyújtanak nekünk – viszont minden komponenst összerakva egy eddig még soha nem látott aspektusból megjelenített bankrablást kapunk, az elõzményeivel és a következményeivel együttvéve. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a film csak a puszta paraszti logika szintjén rendben van. Ha csak a karaktereket vesszük figyelembe - a fent említetteken kívül - rögtön "apró" ellentmondásokba ütközünk: egy büntetlen elõéletû ember érvek nélkül, szép szavakkal rábeszélhetõ egy profi bankrablásra, és cserébe nem kér semmit a millókból - csak azért, mert egy jóbarátja kéri meg rá, akit Jason Statham formál meg. Statham figuráját is legalább annyira komplexnek álmodták meg az alkotók, mint az egész sztorit. Karaktere legjobban a 24 c. sorozatból ismert Jack Bauerre hasonlít, de egy sokkal didaktikusabb és családiasabb kivitelezésben.

Mindent összefoglalva a Banki meló ezer sebbõl vérzik, de a nézõi sikere szinte biztos naiv bátorsága miatt, hogy megmondja a frankó társadalmi és morális mondanivalót egy faramuci módon elsült bankrablás apropóján. Bár igazság szerint, ha élvezni szeretnénk, próbáljuk meg a legtágabbra zárt szemekkel nézni, vagy nagyon elnézõek lenni a vásznon sürgölõdõ olcsó rablókkal.