Nekünk mindegy

Írta: Szászi Bernadett 2008. június 19. csütörtök, 12:49

Az egyre terjedõ globalizáció és intenzív kultúrarombolás már régóta mindennapjaink részévé vált. Gomba módra szaporodnak a városok egyéni arculatát sárba tipró egyenépületek, egyenutcák és egyenterek, ugyanabból a térkõbõl, színbõl és virágokból. Bezárt, lebontott, átalakított épületek, mûemlékek. Módszeresen tönkretesszük a történelmünk és kultúránk jelképeit, mai életünk gyökereit. Nem kizárt, hogy néhány év, és már csak az út menti táblából derül majd ki, melyik városban vagyunk. Következzen néhány rémisztõ példa a nem is olyan messzi Heves megyébõl. 

A nyugalom nomád szigetébõl Wellness-szálloda

Néhány évvel ezelõtt egy magazinban olvastunk az „egerszalóki csodáról”, az érintetlen természeti képzõdményrõl, ahol a fák közötti csatornarendszeren csordogáló 52 fokos termálvíz egy sóhegyet alakított ki. Meglátogattuk és valóban lenyûgözõ volt, nemcsak a hely, hanem a körülményei is. Kis csatornákon keresztül jött a víz, volt két medence, alul a „dögönyözõ”, vadromantika, csiripelõ madarak. Szinte hetente lejártunk, családostól, vagy baráti körben, a téli mínuszokban gõzölgõ vízben forralt bort kortyolgatva.  2002-ben azonban eladták egy külföldi befektetõnek, aki rögvest, elkezdte a kis underground hely porig rombolását. A környezõ erdõt kiirtották, a talajt egyenesre túrták, és ami a legdühítõbb, a sóhegyet tönkretették, majd a szálloda részeként elzárták a látogatók elõl. A vadregényes táj, mára teljesen elvesztette báját, és egy szállodakomplexum lett belõle. Mindez egy hangos szó, egyetlen érdemleges, tiltakozó vélemény nélkül.

Mûemlékbõl Pláza

Hasonlóan szomorú példa, az egri dohánygyár impozáns épületének lezúzása, ami már önmagában felháborító, az meg egy külön pikantériát ad a dolognak, hogy egy plázát építettek a helyére. Sok olyan véleményt hallottam, aki helyesli ezt, mert lett sok munkahely, és hogy ezek a rendes emberek mennyi fát ültetnek az udvarba, és milyen jó fejek, hogy egy-két részt megõriztek belõle. Talán ott kezdõdik a probléma, hogy a dohánygyárat nem kellett volna bezárni, abban is volt sok munkahely, hogy az a néhány fa engem semmilyen környezetszennyezõ sérelemért nem kárpótol, amit az építés és a mûködés során keletkezik/keletkezett, és hogy talán ne essünk már hasra attól, hogy egy mûemlék épület néhány részét megõrzik. Igazán kedves tõlük, hogy nem egy buldózerrel tették a földel egyenlõvé az egészet, és hogy megmaradt egy abszolút nem a képbe illõ torony (bár szerintem inkább a pláza nem illik a toronyhoz) és egy Zsolnay-kút, amire valahogy elfelejtették kiírni, hogy mégis ki építette, merhogy’ nem õk. Sajnos ez a beruházás is zökkenõmentesen megvalósult és mi továbbra is hallgatunk.

Iskolából szupermarket

Ez a legújabb õrültség, amire már egyszerûen nem lehet mit mondani. Gyöngyösön az 5-ös számú általános iskolát bezárták, a helyére pedig egy Lidl áruház épült. Az rendben van, hogy minek a kultúra, minek a mûemlék, de már az iskola sem kell?

Nemcsak megyénkben, máshol is ez a helyzet. Tiltakozás, hatásosabb megmozdulás nélkül. Persze itt-ott, fórumokban néhány jobb érzésû ember hangot adott nemtetszésének, de ezek mind csak gyenge próbálkozások. Igazából az összefogás hiányzik, a többi fecske, hogy tavaszt csinálhassunk. Sajnos nemhogy nem tiltakozunk, boldogan sétálunk a plázában, töltjük a hétvégét a szállodában, vagy vásárolunk a lerombolt iskola helyén. Mert nekünk mindegy.