Manapság senki nem hisz a csodákban. Senki nem hisz a változásban, a békében... és fõleg nem hisz senki magában. Áttekintenek ezeken a fogalmakon, és úgy tesznek, mintha életük tökéletes lenne. Nem gondolkozik senki, hogy változtatni kellene.

Nos, íme az Édesvíz kiadó 2007-ben kiadott spirituális regénye: Dan Millman önéletrajzi könyve, A békés harcos útja. A kötet elején az alábbi írás: 'nemzetközi bestseller, amely emberek életét változtatta meg'.

Igen, az embernek egyik fülén be, másikon ki: "Oh persze, ettõl biztosan megváltozna az életem!”" Megvonja vállát, és ismét nem hisz.

A történet elve nem kezdõdik jól, túl unalmasnak és kiszámíthatónak tûnik. A fõhõs, Dan Millman 1963-ban a californiai Berkley egyetemre került, mint világbajnok atléta, kinek életét a bulizás és az edzések tették ki. Szülei, barátai, barátnõje támogatták õt. A látszólag egyszerû és boldog amerikai élete 3 év múlva egyik percrõl a másikra megváltozott.

Az öreg, benzinkutas, õsz filozófus oly nagy hatással volt az egyszerû (mai szóval, és már- már kifejezéssel élve) ’tesis ’ Danre, hogy az atléta napról napra kényszeresen kívánta, hogy esténként meglátogassa az öreget, akit Dan Szókratésznek nevezett el. A bölcs autószerelõ Szókratésztõl egyetlen hét alatt annyit tanult, mint egész életében. Drámai változások mennek végbe a fiatal fõhõsön. Nem akarja elhinni, hogy tudatával mennyi mindenre képes, mennyivel jobb változtatni, kiesni az illúziók hálójából, irányítani, letisztultan gondolkozni, meditálni, és LÉTEZNI.

Szókratész egyre több dolgot mutat a kíváncsi Dannek, akinek még mindig a legfontosabb a sport. A regény olvasása közben, mikor a spirituális utazásait írta le kedves Millman úr, azt vártam, hogy a fejezet végén kiderül, hogy Szókratész rásegítette Dant némi LSD- s bélyeggel. Groteszk, bulgakovi írásmóddal mutatja be hogyan tudunk elménk legmélyebb helyeire elutazni, ahol például lehetünk hal egy pohár vízben...

Természetesen a könyvben nem marad el a rettegés, a szerelem, a tragédia és a bizonyos kesernyés humor sem. Én elhiszem a borítón található írást, elhiszem ezt a csodálatos változást, elhiszem, hogy egy ember megismerheti saját elméjét, én hiszek Millmannek.

Victor Salvay filmvászonra vitte az önismereti regényt, de kishazánkban még nem látható.