Kapor Elemér, egri költõ és író a következõket írja Kisváros a felhõk fölött címû könyvében: "Aki valaha is járt Eger legszebb utcájában, a Bérc utcában, meg felkapaszkodott a Cifrapart utca égbekiáltó lépcsõin, bizonyára megállt egy pillanatra. Innen lehet a legnagyobb öleléssel szeretni ezt az öreg várost." Nos, a leírásban semmi túlzó nincs. Kétségtelen, hogy kevesen ismerik ezen kis utcácskát, de az is kétségtelen, hogy ez Eger legszebb utcája, s tényleg ez az utca az, ahonnan a legeslegszebb kilátás van Eger szép városára.

Bérc utcai sétánkra kétfelõl indulhatunk: Egervár vasúti megállótól a Dézsmaház utcán keresztül, vagy a Cifrakapu térrõl. Ha ez utóbbit választjuk, hangulatos és igen szûk lépcsõsoron keresztül (összesen 87 lépcsõfok) emelkedünk fel a város fölé. A számozás a páros oldalon a 44-es számmal kezdõdik, míg a páratlanon a 3-assal: ez utóbbi oldalon ugyanis házak már nincsenek, csak gyönyörû kilátás délnyugati irányban. Ha bal oldalon kezdjük a panoráma pásztázását, a Várat látjuk, majd sorba látszik Egernek szinte minden tornya: a Minorita-templom kettõs sisakja, a Líceum csillagvizsgáló tornya, a bazilika tömbje, a minaret ceruzavékony alakja, a ciszterci templom szintén kettõs tornya, ezután a dohánygyár kéménye, majd a szervita templom tornya következik, végül a dombon ülõ Rác-templom zárja a nagyméretû panorámaképet az Északi-lakóteleppel.

A nagy nézelõdésben bizony kevés figyelmet szentel az erre járó a Bérc utca házainak: a 32-es számnál nyílik egy utca, a 22-esnél szintén, de az utca legeslegszebb háza a 12-es számú régi parasztbarokk lakóház. De nem a házak érdekesek itt, hiába írna róluk az útikönyvszerzõ, úgyis mindenki Eger legszebb panorámáját szemléli a Bérc utcáról. Egyvalami érdekességrõl azonban bõvebben kell szólnom, s ez az, hogy hogyan is alakult ki ez a viszonylag meredek partfal, melyrõl letekintünk a városra. Ehhez kicsit elõ kell venni a geológia tudományát.

Nos, az Eger-patak völgyének bevágódása idején, pár százezer évvel ezelõtt (geológiailag ez fiatal idõ!) az Eger-patak bevágódása magasan kiemelt sasbérces helyzetben levõ karsztrögöket tárt fel, s itt új, bõvebb vizû források fakadtak. E karsztforrásoknak gazdag volt az ásványi anyag tartalmuk, s hatalmas édesvízi mészkõ (travertino) összlet rakódott le belõlük, mely ma a város keleti oldalán az Eger-patak holocén korú völgyébõl néhol függõleges sziklafalat alkotva emelkedik ki. Erre az édesvízi mészkõbércre települt egyébként az egri vár is, és ennek északi részén helyezkedik el a mai Bérc utca is. Ez utóbbi helyen a mészkõöszlet 300 méter hosszúságú és 10-15 méter magasságú, s e természetes partfalról folyt egykoron lefelé kisebb-nagyobb vízeséseket alkotva a langyos karsztvíz. A gyönyörû jelenséget a Szalajka-völgyi Fátyol-vízesés többszörösének kell elképzelni, s a geológusok szerint hazánk legszebb természeti látványossága lehetett. Sõt még a források hõmérsékletére is tudnak következtetni a tudósok: az édesvízi mészkõben levõ csigalenyomatok alapján a források vízhõmérséklete 25-31 Celsius lehetett. A források hosszabb idõszakon keresztül (150000-200000 év!) mûködtek, s ekkor a földtörténeti felsõ-pleisztocén kor úgynevezett riss–würm interglaciálisában hozták létre azt a travertino falat, melyen most járunk. Aztán a források a felsõ-pleisztocén végén elapadtak, s évezredekkel késõbb az ember megtelepedett e szép sziklafalon is.

Bizony, az itt lakóknak és az erre járóknak is furcsa manapság visszagondolni arra, hogy Magyarország egy igen nagy és szép vízesése csobogott le egykor a Bérc utca teljes hosszúságában. De ez a „geológiai történet” is csak emeli Eger legszebb utcájának báját és érdekességét... Lenéz az ember az ország legszebb városára, gyönyörködik a szelíd dombok ívében, közben pedig hallja a százezer évvel ezelõtti langyos karsztvíz csobogását, mely nem rombolt, hanem (laikusoknak elképzelni is nehéz:) felépített egy gyönyörû sziklafalat.