Az október 11-i adás igen érdekesnek ígérkezett, hiszen Baán László (Szépmûvészeti Múzeum fõigazgatója), Pitti Katalin (operaénekesnõ), Balsai István (országgyûlési képviselõ, Fidesz), Lendvay Ildikó (az MSZP frakcióvezetõje), Para-Kovács Imre (blogger, publicista), Varnus Xavér (orgonamûvész) voltak a vacsoravendégek. Kíváncsi voltam, hogy a két nagy párt (általam intelligensnek tartott) politikusai hogyan boldogulnak egymással, szemtõl szemben, terített asztal mellett. Legnagyobb örömömre nem volt köpködés, személyeskedés, tojás- és sárdobálás, sértõdött kivonulás... Érvek és ellenérvek hangzottak el, persze, csak a megszokott, sokak szájából hallott szlogenek kíséretében, de mégis, a diskurzus békés volt. Természetesen semmiféle kompromisszum, megállapodás, nagy összebékülés nem történt, de jó volt hallani egy ilyen típusú politizálást. Szerencsére nem csak a politikáról szólt az este, hanem felvetettek közéleti kérdéseket, általános emberi problémákat is. Varnus Xavér gondolataival és a tõle megszokott történelmi anekdotáival, Para-Kovács ironikus megjegyzéseivel, Baán László pedig csendes megszólalásaival emelték a mûsor színvonalát. A nagy csalódást számomra, az általam igen nagyra becsült Pitti Katalin jelentette. Azt hittem rosszul hallok, mikor a mûvésznõ pár(száz)ezres ruhájában, egy elegáns étterem terített asztalánál ülve öngyilkos parasztokról és elnyomott magyarokról perorált. Ebbõl a gondolatmenetbõl az sem tudta kilendíteni, mikor Para-Kovács Imre megjegyezte, miszerint más foglalkozású emberek is öngyilkosok lesznek nálunk, nem beszélve arról, hogy kicsiny országunk (sajnos) évek óta vezetõ helyen áll az öngyilkosságok számában. Hiába próbálta a mûsorvezetõ elterelni a témát, mondjuk, Magyarország egyik legsikeresebb múzeumára, és hogy a jelenlévõ igazgató, hogyan érte el, hogy kígyózó sorok állnak egy-egy kiállítás jegypénztáránál, és hogy lehetne-e ezt a sikert átültetni az élet más területeire, a mûvésznõ nem tudott elszakadni a nemzethalál tragikus látomásától. Különösen érdekes jelenet volt, mikor Varnus Xavér egy Woody Allen könyvbõl idézve próbálta oldani a hangulatot, mire a mûvésznõ felháborodottan közölte, hogy ne bántsuk a zsidókat...

Egy idõ után úgy tûnt, a többi vendég kilépett a beszélgetés körébõl és hagyta "játszani" a színésznõt, aki nem tudott kimászni a primadonna szerepébõl.

Mikor az elegáns pincérek kihozták a fenségesnek (és igen drágának) tûnõ vacsorát, Pitti Katalin kijelentette, hogy "elment az étvágya".

Nem óhajtom a mûvésznõ viselkedését kommentálni, de azt hiszem, jól tükrözi a mai magyar társadalmat. Az egymásra odafigyelés, a tolerancia teljes hiányát, azt, hogy képesek legyünk elfogadni, hogy egyes embereknek, bizony más a véleménye, hogy a véleményünket, meggyõzõdésünket lehet diplomatikusan, az alkalomhoz illõen, netán némi iróniával és humorral képviselni, és attól, hogy hangos az ember, még nem biztos, hogy neki van igaza.