Én erre a kérdésre igennel válaszolnék. Szerintem, akinek gondolatai és érzései vannak, az mindenképpen vonzódik és vonzódhat egy szokáshoz, egy tevékenységhez, tárgyakhoz, szerekhez és természetesen személyekhez.

Ha valaki függ valamitõl, az azt jelenti, hogy ha nem tudja kielégíteni a szükségletét, akkor depresszióba esik, agresszív és letört lesz. Nos, ha valaki beleesik ebbe a problematikus helyzetbe, akkor csakis úgy tudja leküzdeni, ha kielégíti a dolog iránti vágyát. Ez a gyorsabb megoldás, amit, a függõség körforgásának a végeként és egyben elindítójaként tekinthetünk. Ilyenkor az illetõ oldottabb, boldogabb lesz (egy darabig), a függõségi problémákról megfeledkezve folyik tovább az élet. A hosszabb távú megoldás, ami kábítószereknél és egyéb szenvedélybetegségeknél alkalmazandó, az a leszokás, amikor bizony feszültebb idõszakoknak nézhetünk elébe. De vannak esetek, amikor az illetõ megpróbálja lekötni a figyelmét valami tevékenységgel, illetve mással helyettesíteni a szenvedélyt. Ez egyes esetekben újabb függõséghez vezethet. Valójában kisgyerekkorunktól kezdve halálunkig mindig van valami, aminek a rabjai vagyunk, és ezt a legalapvetõbb dolgokat megfigyelve észrevehetjük.

Az elsõ dolog, amit az emberiség legnagyobb szenvedélyének tekintek, az a társaság. Szinte mindenkinek szüksége van egy partnerre, akivel megoszthatjuk gondolatainkat, érzéseinket, tapasztalatainkat. Tipikus példaként tudnám idesorolni a nõket. Könnyebben depresszióba tudnak esni, ha a problémáikat magukban kell tartaniuk. Ezért is szoktak õk többet fecsegni, mint a férfiak. Az ilyen esetekben jöhet jól egy napló, vagy egy kabalaállat, amik mindig mindenkit végighallgatnak.

Egyesek szerint az étel fogyasztása is függõségnek számít. Szerintem ez részben hülyeség. Nem tudom, miért kell olyat a szenvedély tárgyának tekinteni, ami létszükségletnek számít. Ennyi erõvel az alvást is ide sorolhatnánk. Én úgy gondolom, hogy egy dolog csak akkor számíthat a függõség tárgyának, ha az, létszükségleten kívül esik. Tehát akkor tekinthetünk az ételre úgy, mint függõséget okozó dologra, ha a megfelelõnél többet eszünk (szinte fölöslegesen). Ilyenkor az illetõ depresszióját az evéssel vezeti le.

Következõ függõség, amiben sokan részesülnek, a higiénia. Nem feltétlenül a tisztaságmániára gondoltam - igaz az is ebbe a témába tartozik - hanem csak az alapvetõ, mindennapos tisztálkodásra. Ez egy olyan dolog, ami társadalmilag el van várva mindenkitõl. Nem tartozik a létszükségletek közé, mert ha valaki nem fürdik vagy két hónapig, akkor abba nem fog belehalni, csak ki lesz közösítve, illetve fogékonyabb lesz a betegségekre. De szerintem közülünk senki sem bírna ki önszántából egy hetet fürdés nélkül. Gáz, amikor ragad a testünk a kosztól.

Gyakorlatilag kisgyerekkorunktól kezdve már megvan az elsõ szenvedélyünk, az édesség. - Egyszerûen nem lehetett vele betelni, ha csokit ettem, eufólikus állapotba kerültem. Amikor megtehettem, akkor fokoztam az élvezetek, onnantól hiperaktív lettem és lelõhetetlen gömbvillámmá váltam, amit késõbb lemerültség váltott fel.- Ha egy gyerek nem ehet csokoládét, vagy nem ihat kólát, megfigyelhetõk néha a feszült viselkedésmódok, amikor bõgés közben szinte majd földhöz veri magát. Ezért mellõzzük a túlzott elkényeztetést, mert szülõkként könnyen részesei lehetünk egy cirkuszba illõ visítós jelenetnek, amikor tündérbogarunk küzd a pisilõs babáért és a napi betevõ tábla csokiért.

Amióta megszülettünk, az idõ rabjai vagyunk. Meg van alkotva egy rendszer, ami szerint kelünk, eszünk, tevékenykedünk, kikapcsolódunk és fekszünk. El sem tudnám képzelni, milyen világban élnénk, ha 8 órától nem hívna minket a kötelesség. De valószínû, hogy ez csak egy utópisztikus világban, vagy egy másik dimenzióban elképzelhetõ, ahol minden karnyújtásnyira van, mint az édenkert. Természetesen a mai világban a jó dologból is megárt a sok, egyszerûen képtelenség lenne számunkra egész nap ugyanazt a tevékenységet végezni, unalmassá válna. Lényeg a változatosság!

Mindenkinek más a hobbi. Lehet egy sportnak az ûzésétõl kezdve tárgyaknak a gyûjtéséig szinte akármi. Sok embernek van hobbija, ami sok idõt és pénzt igénybe vehet. Viszont kellemes idõtöltés, amitõl feltöltõdünk, sikerélményünk van és elfelejtjük a napi problémákat. Biztos látták már sokan tévében vagy máshol, hogy a szenvedélyes gyûjtõ mindent megtesz, hogy gyûjteménye egy újabb darabbal bõvüljön. Miután célba ér, percekig tud ámulni legújabb szerzeményén.  Nekem nincs igazi hobbim, de van ismerõsöm, aki profi hegyi biciklis. Az életének és a szabadidejének egy részét ennek szenteli. Szinte mindennap gurul és ugrálgat a Mátrában a hegyi utakon a feszültségét levezetve. Miután végez, sokkal kiegyensúlyozottabb és felszabadultabb lesz

Pszichológusok igazolják, hogy a szexszel le lehet vezetni a feszültséget. Aki nemzõképes az biológiailag és pszichológiailag késztetést érez a szexuális örömök megszerzéséhez. A párkapcsolatban élõk ezt problémamentesen, az egyedülállók pedig sajátosan oldják meg.

A szeretet és az elismerés hiánya fontos egy ember számára. Hiányukban súlyos pszichológiai problémák megjelenhetnek, mint a stressz, befordultság, közömbösség, pesszimizmus, társadalmi szembenállás. Ezért próbáljunk sikerélményekben minél gazdagabb életet élni!

A legnagyobb problémát talán a szerektõl való függés és az egyéb beteges mániák jelentik, amik lelki és/vagy testi függõséget okozhatnak. Mindenképp társadalmi háttere van az eseteknek. Az illegális kábítószerek és a szenvedélybetegségek (mániák) esetében mindenképp, a legális szereknél csak intenzívebb fogyasztásánál külsõ segítséget kell igénybe venni. Ezekre a bajokra jobb minél elõbb felfigyelni és minél hamarabb megelõzni õket, mint aztán késõbb saját, de akár mások kárára lelki gondokat okozni.

Lelki függõséget mindenképp az agresszív viselkedés, a letörtség, depresszió és a szenvedély vagy szer utáni vágy jellemzi. A kábítószerek esetében jelenhetnek meg együtt a lelki és testi függõségek. Legális drogok esetében a kávé, az alkohol és egyéb nyugtatószerek, illegális drogoknál a szintetikusan elõállított és a mákból készült egyéb anyagok okoznak testi függõséget. Ilyenkor az emberi szervezet annyira hozzá van szokva a szerhez, hogy hiányában (fajtájától függõen) fáradtság, álmatlanság, fejfájás, szédülés, gyengültség, rosszullét, fázás, hasmenés, étvágytalanság, izzadás és végtagremegés figyelhetõ meg.

Gondolom most sokan magukra ismertek. Szerintem akárki akármilyen életet él, mindenkinek nem egyszer elõfordul a fejében ugyanarról a dologról a gondolat, egy órában akár többször is, hogy "De jó lenne most egy...". Nem hiába mondom azt, hogy a függõké a jövõ. Hogy ne haragítsak magamra senkit, olvassuk csak el újra az elsõ gondolatomat! Valójában egy kicsit megakartam változtatni  a függõség fogalmát az eddigi belsõ és külsõ tapasztalataim alapján.