Richard Condon - A mandzsúriai jelölt (könyvajánló)

Írta: Debreczeni kulturha László 2007. június 14. csütörtök, 16:10

Az összeesküvés-elméletek kreálása nagy divat mind a mai napig. De tudjátok-e, melyik az a könyv, mely elõször tört jókora adag borsot az "ámerikáns" közvélemény orra alá az említett témában, még jócskán a hidegháború idején? Ha nem dereng, viszont az összeesküvõsdi, mint olyan megragadja a fantáziátokat, ím, a kötelezõ darab!

Ha most elsõ blikkre beugrik a cím, nem hiába van: a regény alapján 1962-ben, és 2004-ben is zajos sikert arató film készült. A félelmetesen lebilincselõ könyv azonban messze túlmutat a moziváltozatokon (még, ha kiemelkedõen sikerült is vászonra vinni), hisz olyan megsemmisítõ ábrázolást nyújt Amerikáról, mint elõtte senki. Condonnál pontosabb képet az amoralitásról kevesen festettek, és nehéz is lenne túlszárnyalni: mindmáig e fõmûvét tekintik a legjobban sikerült amerikai politikai szatírának. Bemutatja elmaradott és pontatlan választási rendszerüket, a média paranoiakeltõ lehetõségeit, politikai játszadozásaikat. Az emberi korrumpálhatóság árnyalatlan képei köszöntenek ránk minden oldalról, bemutatva az USA-t, mint a herceget fehér lóval, akinek titokban szifilisze van.

"- Rákényszerült már arra, hogy megfenyegessen egy közlegényt, ha õrségbe akarta küldeni, õrnagy? Az általunk ismert katonaság ez ideig a parancsláncon alapult. Emlékszik? Most még el kell mondanom, hogy lelkemre kötötték: nem tekinthetem ezt a beszélgetést hivatásunk megcsúfolásának. Parancsba kaptam, hogy ne álljak meg a fenyegetésnél. Iselin szenátor utasítása alapján meg kell vesztegetnem magát. Ha hajlandó eltekinteni a tiszti becsületétõl, és aláírni egy papírt, melyet Iselin szenátor jogtanácsosa készített, kijelentve, hogy nem kéri az ügy kivizsgálását, felterjesztik alezredesi rangra, majd, lényegében azonnal, ezredesire...
...Marco délután négy óra huszonegykor távozott az irodából. Jorgenson altábornagy négy-ötvenötkor fõbe lõtte magát."

A történet mesteri: egy vezetõ pozícióban lévõ szenátor mostohafiát a koreai háborúban csapatával együtt elrabolják, és egy japán táborba viszik. Itt különbözõ agymosó technikákkal "újrakondicionálják", majd, mint egy "alvó ügynököt" - kis segítséggel - az Egyesült Államok legbecsesebb, legtekintélyesebb érdemrendjére terjesztik fel: a Kongresszusi Érdemrendre. Hazatérve igyekszik kikerülni családja (a megvetett mostohaapa, és a gyûlölt, manipulátor anyja) közelébõl.
Azonban kis idõ elteltével a manipulálók akcióba lépnek, és olyan vészterhes, kusza kavalkád ugrik elénk oldalról oldalra, hogy még a legmegveszekedettebb krimi ínyencek sem tudnak meglenni néhány elégedett csettintés nélkül.

A csavarokban és megdöbbentõen kritikus történetet át-, meg átszövi a politikai öntörvényûség, a hatalommánia, a paranoia és az összes hidegháborús tünet. Azonban kár lenne azt hinni, a sorok csupán az '50-es évek Amerikáját mutatja be keresetlenül õszintén: Condon ítéletei a tömegmanipulációról, a médiáról, az Amerikai Álom valós létrejöttérõl szólnak, s mindmáig rengeteg aktualitást rejt magában.

Hátborzongatóan sokat.