Mirelit diploma

Írta: Majláth Orsi 2007. június 13. szerda, 14:47

Alig múlt öt, de a nagy sárga korong fényszalagjai már riogatják az utasok fekete szembogarait. A "törzsturisták" már tudják, a fülke melyik oldalán kell belesüppedni a szocreálbordó mûbõr ülésekbe, ha nem szeretnék elveszíteni látóképességüket az úti cél elõtt. A laikus meg csak tippel. Aztán vagy bejön a naptalan oldal, vagy nem.

Mindezek elõtt azonban érdemes felderítõ hadmûveletet indítani az üres "kabinok" birtoklása érdekében, mert még csak véletlenül sem szeretnénk társaságot a sínen siklás ideje alatt. Legfeljebb akkor, ha (jó!) ismerõs az illetõ.

A lánynak sikerült. Néhány fülkényi masírozás után megtalálta a tökéletes "apartmant". Tankönyv elõ, táska a rácsra, és indulhat a szürkeállomány-feltöltés.

Mindössze egy állomásnyi egység jutott neki a csendbõl (vagy inkább a vonat zajából), mert az elsõ megállónál beköltözött egy negyvenes nõ, majd a következõnél még kettõ. Õsz hajszálainak számát vizsgálva, sejthetõ, hogy egyikük már hatvan felé közelít. (De az is lehet, hogy annyi volt, mint a többiek, csak hajfesték nélküli üzemmódban.)

Ifjú hõsünk jól tudta: itt végtelen beszédfolyam fog kirobbanni. Hamarosan. Elsõ körben jön az idõjárás, majd a fõzés, a takarítás, végül pedig a gyerekek. Nincs is ezzel semmi baj, mert a háziasszonyos tutitippeket nem árt gyûjteni, hogy ne csak a pirítósig jusson a tudomány. Csak miért mindig olyankor van erre lehetõség, amikor már nyakunkon a vizsga, és elsõsorban a tudományos elméletekkel kell foglalkozni az életvezetési helyett. Gondolta, öt percbe nem hal bele, addig félretette azt a pár száz oldalt, meg a fejhallgatót, amit az ilyen jellegû "zajok" kizárására hord magával.

Már az elsõ mondatnál az járt az eszében, bárcsak így lenne lottóötöse.

- De jó, hogy ilyen az idõ. Egy hete elázott az új bõrcipõm, és azóta nem tudom felhúzni - suttogta az õsz hajú.

- Én is örülök a napsütésnek. Talán ezért sem ment a négyórás kelés. Már a korábbival akartam jönni, de az álom gyõzött - mondta Nõk Lapjával a kezében a vörös hajú.

- Csak a múltkori jég ne lett volna. Még a káposztát is elverte. Pedig azt mondják, az bírja - így a harmadik, a barna hajú, aki a lány oldalán ült a sarokban.

- Ezek szerint nem - hangzott egyszerre a túloldalról.

- Mit fõztetek? - jön a kérdés a sarokból.

- Jaj, ne is mondd nekem a kaját! Most intézzük a lánynak a lagzit. Voltunk azon a helyen érdeklõdni. Hogy is hívják? Na... Tudjátok, hogy hívják.

- Tudjuk, tudjuk. Meséld tovább.

- Szóval megkérdeztem, hogy mennyiért vállalják. Azt mondták háromezer egy fõre. De ebben még nincs benne ez, meg az, meg amaz. Tudjátok, hogy szokott lenni. A végén meg kiderül, hogy mégsem annyi az az annyi.

- Sokan lesztek? - érdeklõdik a mellette ülõ.

- Dehogy! Nincs rá pénz. Úgy kilencvenen, százan?! De így is benne lesz egy millióba.
Beszéd közben a táskájában kotorászik, mígnem megtalálja zörgõ mobiltelefonját.

- Jaj, ez is! Amíg nem volt, nyugodtan éltem. Nem értem én ezt, meg a fiatalokat sem. Ha nem lenne, nekik sem hiányozna. Mi is megvoltunk nélküle, most meg tessék, úgy lóg rajtunk, mint egy pióca. Vagy inkább fordítva. A fiatalok meg állandóan csak ezt nyomogatják. És még azt mondják, rossz világ van.

A lány mindeközben észrevétlenül a fülkagylójába csempészi a dallamok dugóit. Ezt a részt nem szereti: mikor "a mai fiatalok" témát feszegetik. A klasszikus beszédtémákkal egyetemben ezen a téren sincs változás: neveletlenség, csavargás, buli. Emellett állandóan panaszkodnak. Mikor nekik csak a tanulás a dolguk.

A lány úgy tesz, mintha nem hallaná. Közben arra gondol, hogy egy hónapja nem aludt napi négy óránál többet. Már szédül a könyvek fölött, a számítógép elõtt, ülve, állva, még álmában is. Már ha van egyáltalán ideje. Álmodni. De a nõ folytatja:

- Meg nem csak a mobil. Ott van a frizsider, meg a mirelit étel. Csak elõveszik, és már kész is van. Én meg nem enném. Ki tudja, mi van benne. Meg annak idején én megfõztem mindent, vasaltam, pelenkát mostam. Kibírtam.

A zenedoboz hangszabályozója lassan a maximumon. A lány most már nem hallja. Nem is akarja hallani. Már máshol járnak a gondolatai. Azon, hogy nem is szereti a mirelit kajákat. Pizzából is csak az édesanyjáét. Annak még a tésztája is házi és ropogós. Meg hogy a fagyasztógép nem is olyan rossz találmány. Lehet beletenni borsót, zöldbabot meg meggyet is.  Bár még nem tudja, diplomás munkanélküliként, hogy lesz pénze akár egy kiszuperált Lehelre is.